S hogy mit lehet tudni az 1915-ben, az első világháború idején magyar földön született olasz Guerrino Capello gyökereiről? Vajmi keveset: az 1983-ban elhunyt, a második világháború során német fogságba eső, koncentrációs tábort túlélő, onnan a család pierisi otthonába negyvenkilósan hazatérő férfi legendás keménységéről sok szó esik Fabio Capello visszaemlékezéseiben, de hogy az első világháborúban ellenséges Olaszország állampolgáraként miként kerültek szülei Himesházára, csak találgathatjuk.
A Pécsi Napló korabeli cikke szerint egy belügyminisztériumi rendelet éppen 1915 júniusában irányozta elő a Magyarországon tartózkodó „olasz alattvalók” közül a 18 és 50 év közötti férfiak internálását (alighanem Fabio Capello nagyapja is beleesett a kategóriába).
A baranyai vidéken azonban nem érintett tömegeket az intézkedés, az idézett lap úgy írta, „Pécsen tíz-tizenegy olasz alattvaló él”. Nem ismerhetjük a Capello család akkori helyzetét, és a környékbeli csekély létszámú olasz szórványság viszonyait is nehéz rekonstruálni, különösen a korabeli magyar sajtó kissé elfogultnak tetsző megfogalmazásait olvasva: „Pécsett is, sőt a közöli bányaközségekben is élnek olasz alattvalók, a kik a legnagyobb fölháborodás hangján beszélnek Olaszország magatartásáról s elitélik azt a viselkedést, a melyet velünk szemben a háború kezdetétől fogva tanúsítottak.”
Az olasz szakember nemrég szemműtéten esett át, ezért kellett szemüveget viselnie a felvétel ideje alatt is.