Vitorlázás: Érdi Mária remek formában van

–A vízen volt ma is?
–Nem, kaptam egy pihenőnapot a verseny után, úgyhogy ma kirándultam egy kicsit – mondta a tokiói olimpiára készülő vitorlázó, Érdi Mária, aki másodikként végzett a Lanzarotén megtartott olimpiai téli regattán a Laser Radial osztályban. – Január ötödikén jöttünk Lanzarotéra edzőtáborozni, korábban még nem voltam itt, de hallottam, hogy sok jó vitorlázó szereti, mert nagyon hasonlít az olimpiai helyszínhez. Nagyon nagyok a hullámok – ez Európában szinte egyedülálló.

–Szeret nagy hullámokon vitorlázni?
–Más technika kell hozzá, másképp kell beállítani és kormányozni a hajót, máshogy kell mozogni benne, de nyilván minél többet gyakorolja az ember, annál jobban megy.

–Hiányzott már a versenyzés?
–Igen, eléggé, bár én szerencsés helyzetben vagyok, mert decemberben is versenyezhettem. Most az akkorival ellentétben nagyon jó mezőny gyűlt össze: negyvenen álltak rajthoz, és a top húszból tizenöten itt voltak, többek között az olimpiai ezüst- és bronzérmes is.

–Ez még inkább felértékeli a második helyet. Nehéz verseny volt?
–Abból a szempontból igen, hogy most próbáltam ki először, milyen, amikor nem nézem a verseny során az eredménylistát – pontosabban máskor is próbáltam már, csak sohasem sikerült.

–Mi ennek az értelme?
–Az, hogy nem foglalkozom másokkal, csak saját magammal. És amúgy pihentető is, mert nem pörög azon az ember, hogy kit kell megelőzni, vagy az ellenfelekhez képest mennyi a lemaradása, hogy kell taktikázni.

–A saját szerepléséből azért csak tudott következtetni, nem?
–Arra, hogy nagyjából hogy állok, igen, de nem tudtam például, a többieknek milyen napjuk volt, így ez nem vonta el a figyelmemet.

–Miként értékelte a teljesítményét az edzője?
–Olyan nagyon még nem volt időnk elemezni ezt a második helyet, de mindketten örülünk, mert bele tudtam vinni a versenyzésembe mindazt, amit az edzéseken gyakoroltunk. Nem volt nagy betlim, nekem volt a legkisebb a kieső pontom, ami azt mutatja, hogy kiegyensúlyozottan vitorláztam. Persze mindketten éreztük, hogy néhány pontot ott hagytam a pályán, amikor például nem jó irányt választottam, vagy nem mentem a mezőnnyel, de ezen lehet dolgozni, ki lehet javítani a hibákat.

–Jó formában van?
–Úgy érzem, igen. És ami legalább ennyire fontos: nagyon jó hely ez a Lanzarote, alig vannak vírusfertőzöttek, lehet mászkálni, süt a nap, mindig húsz fok fölött van a hőmérséklet, ez jó hatással van az ember mentális állapotára.

–Miként zajlik egy hete?
–Hétfőtől péntekig vitorlázunk, mellé jön még egy-egy kondi vagy kardioedzés naponta, szombaton biciklizünk egy hosszút, vasárnap pedig pihenünk. Nagyon jó, hogy nem kell sehova sietni, kialakult egyfajta rutin, fel lehet építeni az edzéseket, úgyhogy nagyon hasznos az itt töltött idő.

–Egyre közeledik az olimpia. Milyen érzéseket vált ki önből?
–Izgatott vagyok. Nagyon úgy néz ki, hogy az európai nagy versenyeket törölni kell – Francia- és Spanyolországban ugyanis elég rossz a járványhelyzet –, úgyhogy érdekes lesz, ki milyen formában érkezik meg Tokióba.

–Most még jobban örülhet annak, hogy az első adandó alkalommal megszerezte az olimpiai kvótát, és ezzel már régóta nem kell foglalkoznia.
–Ha belegondolok, mikor szereztem a kvótát... Hát az nagyon régen volt. De igaza van, nagyon jó, hogy ezzel már jó ideje nem kell foglalkozni, nem irigylem azokat, akik még előtte állnak.