Tokió 2020: Volt, akinek nem esett jól ez a plusz egy év – Martinek

– Egy év csend után ezen a héten kiszakadtak a monotonitásból a válogatott tagjai, hiszen a Kanári-szigetekre utaztak edzőtáborba. Milyen hatással van rájuk a környezetváltozás?
– Nagyon hiányzott már mindenkinek az új inger, hiszen évtizedek óta ahhoz vannak szokva, hogy évente többször is versenyekre, edzőtáborokba utaznak – mondta a kétszeres olimpiai bajnok, férfi szövetségi kapitány, Martinek János. – Egy év bezártságot tör meg a tábor, ami elsősorban lelkileg tesz hozzá a felkészülésükhöz. Természetesen az sem mindegy, hogy nagyon jó ütemben jöttünk el otthonról, hiszen míg Budapesten mínuszok tombolnak, itt tökéletes az időjárás, a napsütés és a húsz fok a felkészüléshez.

– Ezúttal nehezebb volt megszervezni az edzőtábort? Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket?
– Természetesen a koronavírus-járványra vonatkozó szabályokat be kell tartani, mindig azt, amit éppen az adott ország előír. Három lehetőségen gondolkodtunk: Ciprus, ahol tavaly táboroztunk, Dubai és a Kanári-szigetek. Cipruson a Covid miatt szűkebb lett volna a mozgásterünk, Dubaiban nagyon szigorú előírásokhoz kötik a fegyverbevitelt és -használatot, még akkor is, ha lézerfegyverről van szó, emiatt ott bizonytalanabb helyzetbe kerültünk volna. Így maradt a Kanári-szigetek, amely minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

– Anyagilag miként írta át a felkészülést az egyéves halasztás?
– Nem a halasztás növelte a költségeinket, hanem a koronavírus elleni védekezés, hiszen minden edzőtábor, összetartás előtt teszteket kellett elvégezni, rendszeresen szűrtük és szűrjük a válogatottak tagjait, hogy ne legyen átfertőződés. Tavaly bizony volt olyan, hogy kútba esett egy hatvan főre tervezett edzőtábor azért, mert a csapat tíz százaléka fertőzött volt. Azok a pénzek, amelyek nem mentek el külföldi táborokra, utazásokra, úgymond a védekezésben hasznosultak.

– Néhány hónap választja el a sport világát a tokiói olimpia rajtjától. Sokan hangoztatták már, hogy ebben a helyzetben a fertőzés el is veheti az ötkarikás indulás lehetőségét. Szövetségi kapitányként milyen extra lépéseket tesz, hogy garantálhassa a versenyzők biztonságát?
– Felnőtt emberekről beszélünk, pontosan tudják, hogy ebben a helyzetben mi a feladatuk. Minden versenyző látja, hogy a szabályok lazítása esetén mit veszíthet, éppen ezért viselik a maszkot, és kiemelten fontosnak tartják a kézfertőtlenítést. A szövetség emellett folyamatosan ellenőrzi a versenyzőket. Aki még nem esett át a fertőzésen, havonta jár PCR-tesztre, a többieknél antitestet nézünk, és aki már nem védett, vagy akinél nem tudott kialakulni a védettség, szintén rendszeresen PCR-teszttel ellenőrizzük. Emellett a kormány elkezdte a sportolók oltását, a válogatottból néhányan már meg is kapták a vakcinát.

– Mennyire van meg sportolóinkban a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha épp a századik teszt lesz pozitív?
– Úgy látom, ezt is rutinosan kezelik már, s mivel a válogatott nagyobb része átesett a fertőzésen, ez már nem okoz stresszt.

– Volt olyan versenyző, aki sportpszichológus segítségét kérte annak érdekében, hogy könnyebben átvészelje a vírus szabdalta hónapokat?
– A felkészülés jórészt egyesületi kereteken belül zajlott, a klubok vagy éppen a versenyző döntése volt, hogy él-e a lehetőséggel. Lénárt Ágota sportpszichológus például rendszeresen lejárt a fehérvári versenyzőkhöz előadást tartani, a koronavírus-járvány lelki utóhatásait elsimítani. Sportolóink egyébként rendszeresen igénybe veszik sportpszichológus segítségét, nyilván erről a témáról is sokszor szó esett.

– Vannak sportágak, amelyekben elmaradtak és már nem is tudják teljes számban pótolni az olimpiai kvalifikációs versenyeket. Az öttusában a tavasszal öt héten belül lepereg az összes kvalifikációs világkupa-viadal, amelyet majd a világkupadöntő és valamivel később a világbajnokság követ. Más ez az ütem, mint amit megszoktak? Lehet igazságtalanság a kvalifikáció?
– A mi esetünkben annyira nem változott a szisztéma, csak az olimpiai csúszással egy évet csúszott a kvalifikáció is. Sőt, annyival könnyebb lesz, hogy a világkupadöntő Szöul helyett átköltözik Európába. Persze így is kemény menet vár a versenyzőkre, de úgy látom, olyan jelentősen nem sérült a kvalifikációs rendszer, mint több más sportágban.

– A járvány átírhatja az esélyeket, ebből a szempontból borulhat a papírforma a kvalifikációs vagy az olimpiai versenyek során?
– Nem hinném, hogy kiugróan javulna a forma – az öttusa összetett, komplex sportág, ritka, hogy valaki csak úgy berobbanjon az élmezőnybe. De hogy fizikailag és lelkileg ki hogyan vészelte át az elmúlt egy esztendőt, kérdés. Mindenesetre ezt is hamarosan megtudjuk, elsőként a március végi budapesti világkupán.

– Felvetődhet a versenyzőkben, hogy más nemzetekkel szemben idehaza valóban maximális biztonságban készülhettek?
– Mi tényleg minden lehetőséget megadtunk nekik, nem szenvedtek hiányt semmiben. A legszigorúbb lezárás időszakában is biztosítottuk az úszófelületet a válogatottaknak, folyamatosak voltak az edzések. Hogy ki miként élt ezzel, más kérdés. Akadt, aki más utat választott a felkészülésében, de ehhez is joga volt.

– A nehézségek ellenére lehetett profitálni is valamit ebből az egy esztendőből?
– Az idősebb versenyzők több évtizedes versenystresszt, az állandó megméretést pihenhették ki mentálisan. A már kvótás versenyzőink, Kovács Saci és Demeter Bence nyugodtan építhettek fel egy komplexebb felkészülést, lépésről lépésre dolgozhattak. A fiatalok időt nyertek, erősödhettek az elmúlt hónapokban, s bár a pályafutásuk befejezése előtt álló idősebb versenyzőknek ez az extra egy év visszahúzó erő is lehetett volna, úgy érzem, sikerült jól kijönniük a nehéz szituációból. Hogy mennyire, azt majd a versenyeken látjuk meg, de biztosra veszem, hogy lesznek drámai vagy éppen felemelő, pályafutásokat is befolyásoló pillanatok az olimpiai kvalifikációs végjátékban.

– Ha valamilyen okból mégis elmarad az olimpia, a jövőt tervezve mekkora érvágás lehet a versenyzőknek, edzőknek az elmaradó állami jutalom vagy életjáradék?
– Biztos, hogy ez is óhatatlanul megfordul a versenyzők fejében. Az idősebb, az utolsó nagy dobás előtt álló sportolóknak bizony kellemetlen lehet nemcsak rövid távon az állami jutalom kiesése, de az olimpiai életjáradék elszalasztása is. A magyar sportolók között sokan vannak, akik úgymond most tehetnék fel a koronát a pályafutásukra. Egy győzelem vagy érem hatalmas dicsőség a sportolónak és az országnak, az életjáradék pedig egy hosszú pályafutás elismerése lehet.