Vitorlázás: a rutin mellette szól – interjú Berecz Zsomborral

–   Elkezdődött a világbajnoki felkészülés?     
– Igen. Egy hete edzünk Cádizban, és várjuk a fejleményeket azzal kapcsolatban, hová mehetünk versenyezni – nyilatkozta Berecz Zsombor, a finn hajóosztály magyar világ- és Európa-bajnoka. – Elég sok a kérdőjel, de reményeink szerint a májusi világbajnokságot meg tudják rendezni Portugáliában. Az Európa-bajnokságot már elhalasztották, és időben nagyon közel került a világbajnoksághoz, ezért a csapattal úgy döntöttünk, kihagyjuk. A világbajnokságon talál gazdára az utolsó európai kvóta, tizenkét ország pályázik rá, de valamelyik csapattársaim fogja megszerezni. Nekik emiatt fontos a verseny, számomra pedig azért, mert mindenki ott lesz az olimpiai indulók közül, és utána mindannyian átmegyünk egy hónapra Japánba, hogy ott folytassuk a felkészülést.

– Mennyivel dobta meg a költségeket és a felkészülésre szánt anyagi keretet az olimpia egyéves halasztása? Nehéz volt megteremteni a hátteret?     
– Ez mindenkinek nagy kihívást jelentett, hiszen több mint egy évet kellett újrafinanszírozni. Ám szerencsére most már elmondhatom: az állam a szövetségen keresztül minden segítséget megadott, sőt, a támogatóim is mellettem maradtak, a nehéz helyzet ellenére sem csökkentették a büdzsét. A legrosszabbra készültünk, de végül sikerült olyan felkészülési programot összerakni, amilyet szeretünk volna.

– Az utazási tilalmak befolyásolták bármi módon az edzőtáborokat?     
– Nem. Végigcsináltuk a programot, amit elterveztünk, persze közben kötöttünk jó néhány kompromisszumot. Megtanultunk például együtt élni a szigorúbb utazási szabályokkal: a PCR-teszt az életünk részévé vált, csakúgy, mint a maszk. A vízen szerencsére ugyanúgy edzünk, mint mindig, hiszen a hajóban egyedül vagyunk, ráadásul szabad téren, úgyhogy nincs szükség a maszkra, a konditeremben viszont muszáj viselni. El sem tudom mondani, milyen gusztustalan maszkban edzeni, a kardiózások során gyakorlatilag nem kapsz levegőt, a múltkor majdnem el is ájultam. De hát ez van, annak is örülnünk kell, hogy nyitva vannak a konditermek, mert Lanzarotén például bezárták őket.

– Beszéljünk kicsit a tesztekről! Van meg önben félsz, hogy a legrosszabb időpontban hoz pozitív eredményt a vizsgálat?     
– Most már egyre kevésbé, hiszen megkaptuk az első oltást, hamarosan túl leszünk a másodikon is. Az edzőmmel úgy voltunk vele, ha februárig nem kapjuk el a betegséget, mindenképp beoltatjuk magunkat, meg is tettük. Ez a legbiztonságosabb módja annak, hogy zavartalanul folytassuk a felkészülést, hiszen ha most betegednék meg, a magyarországi protokoll szerint hat- vagy héthetes kihagyás várna rám, és ezt már nem engedhetem meg magamnak. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az oltással védekezünk.

– Kell vagy kellett sportpszichológus segítségét kérnie a bizonytalan helyzet, a megváltozott felkészülés miatt?     
– Nem éreztem, hogy nagyobb külső segítségre lenne szükségem. Persze senkinek sem esett jól a halasztás, de én a sportágamból adódóan is elég jól tudok alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, most is ezt tettem. Az edzőmmel megbeszéltünk mindent, és megoldottuk a problémás helyzeteket.

–  A hajóosztályában a kvóták nagy része már a járvány kitörése előtt gazdára talált. Feltűnt valaki az elmúlt egy évben, aki esetleg felboríthatja a papírformát?     
– A csapatunk fiatal, spanyol tagja Joan Cardona. Tehetséges, a melót is beleteszi, ráadásul nagyon jó a kondija – ő talán az egyetlen, aki meglepetést szerezhet. Még nincs kvótája, és tizenegy másik vitorlázóval kell megharcolnia érte, de ő fogja megszerezni.

– Nem visszás érzés, hogy a leendő legnagyobb ellenfeleivel együtt készül? Hogy ismerik a másik minden rezdülését?     
– Azért ez túlzás, nem ismerjük egymás minden rezdülését, ráadásul az edzés és a verseny teljesen más. Ennek ellenére nem mondom, hogy nem gondolkodtam már én is azon, amit kérdezett... Talán tényleg furcsa, hogy a legfőbb ellenfelek együtt edzenek, ám ez az élet rendje. Így fejlődnek a fiatalok, így fejlődik a sport. És nem szabad elfelejteni, hogy mi, öregek többször voltunk már stresszhelyzetben, tudjuk ezeket kezelni – ez az előnyünk a fiatalokkal szemben. Úgyhogy minden rossz érzés nélkül mondom és remélem, a spanyol srác szerzi meg az utolsó kvótát. Ettől függetlenül természetesen saját magamnak drukkolok a legjobban az olimpián.

– Megeshet, hogy valaki annak ellenére nem utazik el az ötkarikás játékokra, hogy megszerezte a kvótát?     
– A mi hajóosztályunkban erre nem kerülhet sor. Ezek a srácok az egész életüket, vagy legalábbis az utolsó öt évüket feláldozták ezért az álomért, úgyhogy nem tarthatja vissza őket semmi az olimpiától. Vannak persze olyan osztályok, ahol egyes versenyzőket az országuk nem fog elengedni, ha nincs esélyük a top tízbe kerülni, mert ők érmeket akarnak, de nálunk a legjobbak mind ott lesznek, ez nem is kérdés.

– Egyetlen pillanatra sem bizonytalanodik el az olimpia megrendezésével kapcsolatban? Mekkora veszteséget jelentene, ha törölnék a játékokat, és elmaradna a megszerezhető olimpiai jutalom?     
– Hála Istennek, engem nem motivál a pénz, az érem vagy a kupa, a győzelem érzése a legfontosabb számomra. Ha hiszi, ha nem, a világbajnoki aranyam sincs már meg, még aznap este, amikor a nyakamba került, ajándékba adtam egy olyan embernek, akinek nagyon sok része volt abban, hogy megszerezhessem. Nekem maga az eredmény, a kitűzött cél elérése a fontos. Természetesen az olimpiai jutalom is jól jönne, viszont ha nyerek, akkor sem abból fogom lógatni a lábamat életem végéig. Szóval nem ez az, ami a legjobban fájna, hanem ha elvennék a lehetőséget, hogy érmet szerezzek az olimpián. De reméljük, erre már nem kerülhet sor...