„Többször álmodtam már arról, hogy Kristóf döntőt úszik és nyer.”
Noha még csak áprilist írunk, Selmeci Attila, Milák Kristóf edzője gyakorta álmodik július 28-ával – a nappal, amelyen a férfi 200
pillangó fináléját rendezik a tokiói olimpián.Hogy a mestert foglalkoztatja az olimpiai döntő, természetes, de vajon miért csak a jóról álmodik? Az, hogy tanítványa szenzációs eredményeket, például 1:51.40-et, minden idők második legjobb idejét úszta kétszáz pillangón, hozzájárul ehhez? Vajon a tréner álmában miért nem fordul elő az, hogy Milák Kristóf nem győz ebben a számban Tokióban?
Hamarabb „kapta meg” az aranyérmet
A gondolatmenet kapcsán azt is kijelenthetjük, hogy Berki Krisztiánnak nagyon könnyű dolga volt a londoni olimpián, merthogy Kovács István tanítványa éppen a döntő előtti éjszakán álmodott arról, hogy kiváló gyakorlatot mutat be a lovon, s a végén az ő nyakába kerül az aranyérem.
„A felkészüléseim során gyakran estem le a szerről éjszakánként – mosolygott a lólengés olimpiai, világ- és Európa-bajnoka. – Kifejezetten jót, olyan igazán pozitívat egyetlenegyszer álmodtam ennek kapcsán, mégpedig 2012. augusztus negyedikéről ötödikére virradó éjjel. Még várt rám a döntő, miközben nekem már egyszer a nyakamba akasztották az aranyérmet. Nem hiszek ebben, de akkor mégis megtartottam a titkomat, úgy voltam vele, csak az az álom valósul meg, amelyikről nem beszélünk. Viszont abban biztos vagyok, hogy abban a kiélezett döntőben azért is voltam képes olyan nyugodt maradni, mert erőt adott az álmom.”
Vagy azért, mert tudta, tökéletesen felkészült élete legfontosabb versenyére... Ezt már csak mi tesszük hozzá majd' kilenc évvel később, és természetesen Berki álmához a szakembernek is volt hozzáfűznivalója.
„Ha a sportoló sokszor elképzeli, mi vár rá egy versenyen, ha belehelyezkedik abba a helyzetbe, s ha a képekhez érzelmeket is képes társítani, előnybe kerülhet – jegyezte meg Faludi Viktória. – Berki Krisztián elsajátította ezt az imaginációs technikát, és esetében működött is. Itt az a veszélyforrás, hogy nem szabad túlságosan belemenni a részletekbe, mert akkor a sportoló túlzottan ragaszkodni fog ezekhez a merev képekhez, s nem tud alkalmazkodni, változtatni akkor sem, ha a nagy egésznek csak egy apró részlete változik. Egyébként sem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani az apróságoknak, noha a sportolók nagy része ragaszkodik dolgokhoz. Például mágikus jelentőséget tulajdonít egy zokninak, mondván, az előző versenyen, amikor nyert, azt viselte. Ezeket mind-mind le kell csupaszítani az álmokból, amelyek valójában tudatosan elképzelt álmok.”
Ide nekem a harmadikat is!
És persze álmodunk azért rosszakat is – a sportolók álmaiban is visszatérnek a korábban megélt nyomasztó érzések, például az, hogy bár esélyesnek kiáltották ki, mégsem nyerte meg az olimpiát. Először...