– Tanzániai származású sportolóként dán színekben lett olimpiai és világbajnok, vébéezüstérmes és háromszoros Európa-bajnok, magyar színekben is szerzett egy vébébronzot – jelenleg viszont Amerikában él, miközben a gyermekei magyar színekben versenyeznek. Miként alakult így?
Salim Gergely: – Édesanyám magyar volt, kiskoromban Magyarországon éltünk, viszont az édesapám Dániában kezdett el orvosként dolgozni, így oda költöztünk. Amikor elkezdtem tekvandózni, otthon egyszerűen nem létezett ez a sportág, ezért versenyeztem dánként. Nem sokkal az ezredforduló előtt kezdtünk el a magyar szövetség elnökével, Patakfalvy Miklóssal dolgozni szeretett sportágunk fejlesztésén. Csakhogy ebből Magyarországon nem tudtam megélni, ezért költöztünk Amerikába. A gyerekek itt tanulták meg az első rúgásokat, Omar pedig már amerikaiként nyert háromszor is Pánamerikai Játékokat. Azonban a kinti szövetségnél nem örültek, hogy jó kapcsolatot ápoltunk az otthoniakkal, talán ezért nem adták meg Sarifnak és Omarnak a kellő elismerést. Édesanyám két éve hunyt el, de még előtte megbeszéltük, hogy a gyerekek magyar színekben fognak versenyezni. Sajnálom, hogy nem élhette meg ezt a napot.
A másik Salim fiú, Sarif rögtön az Eb első meccsén szembekerült egy dán ellenféllel, ami a gyökereket tekintve érdekes helyzetet teremthetett a családfőnek. Vagy mégsem? „Nem, legalábbis a nemzeti hovatartozás szempontjából nem – felelte Salim Gergely. – Az volt inkább a szokatlan, hogy a srác év közben szokott velünk edzeni. De igazából mindegy, ki az ellenfél, mindenképp le kell győzni.” Ám nemcsak dán, hanem svéd partnere is akad a famíliának, hiszen köztudott, hogy Zlatan Ibrahimovic és a gyermekei is a Salim családdal edzettek, amíg a futballcsillag a Los Angeles Galaxy játékosa volt. Na de milyen a svéd klasszis a rivaldafényen kívül? „Nagy szurkolója a fiaimnak és a lányomnak, annyit segít nekik, amennyit csak tud – folytatta Salim Gergely. – Most a pandémia idején ez is nehezebb, ám tavaly például az erőnléti felkészülésben sokat tett értük, ő intézte a fizioterapeutát.” |
– Milyen egy Magyarországon viszonylag ismeretlen sportágban küzdeni hazánkért, és mit jelent az Eb-cím?
Salim Omar: – Természetesen nagy siker, remek kezdés, hiszen ez volt a legelső versenyem a felnőttek között. A tekvandó mostanra a személyiségem részévé vált, hiszen egész kis koromtól ezt tanultam az apukámtól. A családdal az Egyesült Államokban élek, ott népszerű sportnak számít, az ország szinte bármely pontján található egyesület.
– Nehezebb volt szurkolók nélkül versenyezni?
Salim Omar: – Minden mérkőzés előtt kizárom a környezetet, csak a győzelemre figyelek. Édesapám és a bátyám a két legnagyobb szurkolóm, amíg együtt utazunk a tornákra, nem érzem, hogy támogatás nélkül versenyeznék. Ez most sem volt másképp, ezért is tudtam majdnem az összes meccsemen kialakítani a legalább húszpontos különbséget, és így idő előtt győzni. Egyedül az elődöntő volt igazán nehéz, az orosz ellenfelem nagyon jó volt. Később a fináléban is akadtak nehézségeim, hiszen kétszer is begörcsölt a vádlim, ami még sosem fordult elő, és rendkívül idegesített, ám szerencsére túltettem magam rajta, és sikerült nyernem.
– Hogyan tovább a nagy siker után?
Salim Omar: – Középiskolába járok, az idén végzek, ám egyelőre csak a tekvandóra koncentrálok. Nem tudom, mit hoz a jövőm.
Salim Gergely: – A fiúk nagyon örülnek, hogy magyar sikerekért küzdhetnek, ezért a tervünk, hogy részben hazaköltözünk. Minden évben eltöltünk otthon néhány hónapot, és igyekszünk erősíteni a hazai tekvandót. Az olimpiáig Budapesten fogunk készülni, de utána muszáj visszautaznunk az Egyesült Államokba, hiszen ott van a feleségem és a lányom, valamint két egyesületem is.