Vívás: „Sugit nézd, senki mást!” – 18 évesen ott lehet Tokióban

„Sugit nézd, senki mást!”

Valójában súgni, figyelmeztetni sem kellett senkit, hiszen Sugi, vagyis Battai Sugár Katinka (Interfencing DSC) már a korosztályos versenyeken kitűnt a többiek közül – és nem feltétlenül azért, mert balkezes, hanem mert már kicsiként is okosan, taktikusan, higgadtan forgatta a kardot. Nem lehetett nem észrevenni azért sem, mert rendre az ő nyakába került az aranyérem a versenyek végén.

Mint oly sok kisgyerek, Battai Sugár is az uszodák világában kezdte el sportolói karrierjét, ám négy év után megunta a faltól falig tempózást, s anyai nagymamája tanácsára, mondván, a balkezesség előny lehet, a vívóterembe kopogtatott be. 2012-t írtunk ekkor, Debrecenben abban az évben alakult meg a vívóklub.

„Kis túlzással azt sem tudtam, mi az a vívás, de gondoltam, nézzük meg közelebbről – idézi fel a nemrég a 18. születésnapját betöltő leányzó. – Nem ismertem a közeget sem, kicsit tartottam is tőle, de mindenki jó fej és nyitott volt: kezdetben játékos feladatokat kaptunk, aztán megtanultam az alaplépéseket – fokozatosan haladtam, és már az elején sok dicséretet kaptam, így hamar egyértelművé vált, hogy a vívóteremben maradok.”

Sugár kitűnt dinamikus, gyors mozgásával, a kardot javasolták neki, ráadásul a kicsik egyik edzője, Dávid László szintén ezt a fegyvernemet oktatta és oktatja azóta is, vagyis hamar megtörtént a nagy találkozás.

„Hasonlóan gondolkozunk, hamar kialakult köztünk az összhang” – jegyzi meg Battai Sugár, s kár is lenne a kijelentés kapcsán tamáskodni, mert a vívóteremben és a versenyeken ez tökéletesen látszik.

„Sugi gyerekkora óta abban a szellemben nevelkedik, hogy ugyan számít az eredmény, ám nem a legfontosabb – teszi hozzá Dávid László. – Sohasem vontam kérdőre egy-egy vesztes asszó után, tudja jól, nincs tragédia, ha nem nyer, hiszen a föld forog tovább, majd jön a következő verseny, amelyen lehet javítani. A vereség után mindig arra összpontosítunk, hogy miben hibázott, mit érzett, s mi kell ahhoz legközelebb, hogy a hibákat kijavítsa.”

Sejtjük, hogy akadnak, akik a tökéletes összhang kapcsán megjegyzik, olyan nincs, hogy edző és tanítvány sohase kapjon össze – és fogózkodjanak meg: tényleg nincs!

„Régebben azért előfordult, hogy feleseltem az edzőmmel, de mára már ez is megszűnt – nevet Sugár, s ezt a mester is megerősíti: – Valóban ritkán történt meg, és a grimaszolás is, utóbbinál többször volt olyan, hogy amint megtette, máris mondta: jaj, nem úgy gondoltam!”

A ma már junior világbajnok és Európa-bajnok Battai Sugár Katinka még bambiként indult élete első gyerekversenyén, s lett ötödik, a másodikat, a diákolimpiát pedig megnyerte – a sikerek tényleg szinte egyből és folyamatosan jöttek, így tulajdonképpen nyílegyenes útja vezetett a felnőttválogatottba is: Gárdos Gábor, a női kardozók vezetőedzője is felfigyelt a tehetségre, így Battai Sugár 16 évesen be is mutatkozott a magyar csapatban. A korábban csak „nézzük meg, mi is az a vívás!” szemlélet ekkora persze már tovatűnt.

„Az edzőm mindig azt mondta, csak csináljam meg a páston, amit tanultam az edzéseken: megcsináltam, és jöttek az eredmények – mondja a vívónő. – Eleinte nem volt komoly a vívás, ám a korosztályos sikerek azzá tették. Szeretem, hogy mindig más és más az ellenfél, hogy rengeteg az akció, hogy egy-egy asszó meg a sportág is izgalmas és változatos. Néha persze előfordul, hogy sírok a vereség után, de azt hiszem, jól kezelem az ilyen helyzeteket.”

Miként azt is, hogy ha úgy adódik, a világ legjobbjai ellen köt be a páston – meg azt is, hogy ingázik Debrecen és Budapest között. Ragaszkodik a cívisvároshoz és edzőjéhez, és már ragaszkodik az álmaihoz is, amelyek között az egyik az olimpiai szereplés: bár hivatalosan még nem hirdetett csapatot Gárdos Gábor, minden jel arra mutat, hogy Battai Sugár Katinka utazhat Tokióba, vagyis 18 évesen ott lehet élete első olimpiáján.

És ez még csak az út eleje…