Fegyverropogás – Malonyai Péter jegyzete

Minden napra egy mese – Péni István és Sidi Péter perpatvarában egyre több és több tény kerül elő.

Perpatvar? Visszalépek, mert itt azért sokkal komolyabb konfliktusról van szó. Amelyben még az is mellékszál, hogy a bizonyítékok alapján (szállodai videó) több mint valószínű, hogy Sidi járt Péni szobájában, s – finoman szólva – tehetett azért, hogy ifjú ellenlábasa pozitív mintával zárja az indiai versenyt.

Amelynek az is történése, hogy Péni és ifjú társai megtagadták a versenyzést Sidi oldalán (vagy megfordítva), magyarán eleve botrányos volt Magyarország képviselete. Mindketten klasszisai a sportágnak, ez a csetepatétól független tény, mindketten az ország esélyeit növelik egy-egy világversenyen, aktuálisan az olimpián – normális esetben.

Ám a mostani nem az. És hogy így alakult, arról nem csupán a két versenyző tehet. Nem vagyok otthon a sportlövészet berkeiben, de az nem most jutott el hozzám, hogy a két klasszis nem eszik egymás tenyeréből. Ha én tudtam, nyilván százszoros szorzóval, napi élményként voltak tisztában vele a sportág honi elöljárói, ám többre nem tellett tőlük, mint hogy kapargassák a felszínt, figyelmeztetésekkel, némi büntetéssel, ám arra képtelenek voltak elhatározni magukat, hogy intézkedésükkel világossá tegyék: az ilyesmi nem megy.

Értem én az alapállásukat, hiába tudják (talán), hogy nem az igazi, ha két dudás szolgálja a csárdát (és irtja egymás idegeit), a műfajt az eredmények minősítik, s mit lehet tudni, melyikük viszi többre – mondjuk, nyáron Tokióban. A dolgok jelenlegi állása szerint meglehet, hogy egyikük sem. Pontosabban Péninek majdnem biztosan távol kell maradnia, mert kicsi a valószínűsége, hogy a WADA és más hatalmasságok a tokiói rajtig lezárják az ügyet. Emlékezzünk Benedek Tibor esetére, aki hiába volt ártatlan (kenőcs), kemény sportdiplomáciai munka és Kemény Dénes tekintélye kellett hozzá, hogy az olaszok mesterkedése ellenére ott legyen a sydneyi olimpián.

Nos, aligha hiszem, hogy a magyar szövetségnek az indiai visszalépés után elég lenne a csapásszáma a nemzetközi vizeken, de ki tudja, hátha... Mindenesetre ha a várakozásaim ellenére mégis még idejében békés mederbe terelődnek az események, akkor is jó tudni, hogy a bizonytalanság, az óvatosság vezetői gyengeséget takar.

Főként, ha közben ropognak a fegyverek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!