Tokió 2020: Ez már a felnőttek világa lesz – Gulyás Michelle

– Az elmúlt években már sokan esélyesként emlegették – a 2024-es párizsi olimpiára. Aztán idén, néhány hónap leforgása alatt berobbant nemcsak a hazai, a nemzetközi élmezőnybe is. Bírja a saját tempóját?     
– Nem mondom, hogy unatkoztam, hiszen jó három hónap alatt hat nemzetközi versenyen vagy világversenyen vettem részt, ebből négyen sikerült dobogóra állnom. A két arany- és két bronzérem nagy motivációt ad a jövőre nézve, hiszen mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd az öttusavilág élmezőnyéhez tartozom én is. Meglepett, hogy ez ilyen gyorsan sikerült, és nekem is érdekes, hogy ilyen erős sorozatterhelés ellenére is sikerült kiegyensúlyozottan és eredményesen versenyeznem. Bár megmondom őszintén, még nem dolgoztam fel ezeket a sikereket, mert nem volt időm rá a tréningek és a versenyek miatt, most pedig az olimpiai felkészülésemre koncentrálok. Az olimpia után hosszabb pihenőre megyek, akkor lesz időm ezt az évet átgondolni.

– Az idei sikerei közül melyikre a legbüszkébb, szakmailag melyik adta a legtöbbet?
– Talán a világkupadöntő eredményére vagyok a legbüszkébb, hiszen mindenki ott volt, akit a Nemzetközi Öttusaszövetség az idei teljesítménye alapján kiválasztott. Bár az egyéni teljesítményem általánosságban mindig jó volt, ebben a szezonban kiegyensúlyozottan, nagyobb hibák nélkül tudtam versenyezni. Persze a maximalizmusom azt mondatja velem, nem mindig sikerült minden szám úgy, ahogyan szerettem volna.

– Miért pont most érkezett el az áttörés a pályafutásában? 2020 végén a KSI-ből az UTE-ba igazolt – ez generálta a nagy változást?     
– Ezt sem fogalmaztam még meg magamnak. A régi klubom nagyon jó alapokat adott, de valami mégis hiányzott ahhoz, hogy kiteljesedhessek. Az új egyesületem más utat jár, amelynek lényege a professzionális és versenyzőközpontú felkészítés. Rengeteg törődést, odafigyelést, támogatást kapok, ezek mind nélkülözhetetlenek a sikerekhez. Az edzői gárda – élén Tibolya Péter koordináló edzővel – profi. Azon kívül, hogy kiváló szakemberek alkotják akik nagyon keményen dolgoznak azért, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek, megtesznek mindent annak érdekében, hogy jól is érezzem magam és a kemény munkát ne teherként éljem meg. Úgy érzem, most már valóban csak rajtam múlik, mit érek el. Emellett az elmúlt fél évben a mentalitásom és a versenyhez való hozzáállásom is jelentősen megváltozott, sokkal nagyobb a tűz, a szenvedély és a nyerni akarás bennem.

– Húszesztendősen újonc lesz az olimpián, de az idei teljesítménye alapján már sokan az esélyesek közé sorolják. Ki lehet iktatni az elvárásokat, lehet teher nélkül versenyezni?     
– Az, hogy az olimpia milyen lelki terhet rak majd rám, nem tudom előre megjósolni, különösen úgy, hogy ez lesz az első. Hallottam történeteket, hogy még a profikat is kizökkenti a hangulat, a teljesítménykényszer, vagyis nem tudom, hogy mire számítsak. Három évvel ezelőtt részt vettem Buenos Airesben az ifjúsági olimpián, ahol egy kis ízelítőt kaptam már a multirendezvények hangulatából, bár ez itt már a „felnőttek világa” lesz. Az eddigi sikeres évemnek és az előző világversenyeken elért eredményeknek köszönhetően nem érzek kényszert és terhet sem magamon, aztán majd ott és akkor eldől, lesz-e ebben változás. De van egy kiváló sportpszichológusom, akivel addig is mindent megteszünk, hogy a fizikai csúcsforma mellett mentálisan is tökéletesen felkészüljek Tokióra.

– Ön szerint mi lehet a siker kulcsa?     
– A koronavírus-járvány miatt különleges körülményekhez kell majd alkalmazkodnunk, ez senkinek sem lesz egyszerű feladat, ahogyan az sem, hogy a már fentebb említett terheket ki hogyan viseli el: helyre tudja-e tenni az ember, hogy mennyit lehet nyerni, illetve veszíteni egy ilyen versenyen. Ugyanilyen fontos a formaidőzítés a technikai és a fizikai számokban, és az is, hogy szerencsés-e az ember a lósorsolásnál. Aztán az utolsó számban, a laser runban képes-e valaki erőn felül teljesíteni, küzdeni, minden maradék energiáját mozgósítani a siker érdekében. Én ezen leszek, de nyilván ugyanezek a mondatok elhangzanak a versenytársaim szájából is szerte a világon.

– Az elmúlt versenyein megmutatta, hogy jól tudja az energiáit mozgósítani, és az edzői nincsenek nehéz helyzetben, mert nagyon is lehet tüzelni, motiválni önt.     
– Ez biztos, nem nehéz motiválni engem. Ott a cél a szemem előtt és munka terén nem lehet panasz rám, tényleg mindent megteszek azért, hogy versenyről versenyre jobb legyek. Viszont nálam nem mindegy, mennyire hatékony a befektetett energia, azaz mikor mit edzünk és hogyan, illetve fontos, hogy érezzem a törődést, odafigyelést, támogatást, hogy bízhassak az edzők szakmai és nevelési kompetenciájában.

– Ez eddig kipipálható, nem?     
– Természetesen. Nagyon sokat köszönhetek Tibolya Péternek, a futóedzőmnek, Kárai Kázmérnak és a vívómesteremnek, Andrásfi Tibornak. És persze a családomnak, mert mindig kitartanak mellettem és maximálisan támogatnak abban, hogy megvalósítsam az álmaimat.