Joggal vetődik fel a kérdés: kik léphetnek a nyomdokaikba?
Azt gondolhatnánk, a kötöttfogás helyzete irigylésre méltó, hiszen szép számmal vannak olyan U23-as és juniorkorú sportolók, akik egyre több bravúrgyőzelmet aratnak – már a felnőttek között is –, ráadásul döntő többségük azokban a súlycsoportokban versenyez, amelyekben talán a legnagyobb szükség van rájuk. A még mindig csak 22 éves Szőke Alexet (97 kg) már bemutatni sem kell, hiszen a tokiói olimpián számos szurkolónak szerzett emlékezetes pillanatokat, és az ötödik helyen végzett. Nem sokkal később, októberben, az oslói felnőtt-világbajnokságon ezüstérem került a nyakába. A norvég fővárosban kis túlzással a jövő válogatottja állt fel. Az utánpótláskorúak közül többen rendkívül biztató teljesítményt nyújtottak: a junior Európa-bajnok, azóta már U23-as világbajnok Lévai Tamás (77 kg) az ötödik helyen zárt, ahogyan a junior vb- és Eb-győztes Takács István (87 kg) is. Az U23-as Európa-bajnok Váncza István (67 kg) szintén megmutatta oroszlánkörmeit, és a felnőttvilágkupán ötödik Kecskeméti Krisztián (60 kg) is fontos tapasztalatokkal gazdagodott.
A következő években nem csak tőlük várhatunk kiemelkedő eredményt: az idei U23-as vb-ezüstérmes Losonczi Dávid (87 kg) rendre nagy csatákat vív Takács Istvánnal a címeres mezért, a nehézsúlyú Vitek Dáriusz a legutóbbi négy utánpótlás-világversenyén a dobogó harmadik fokára állt, és a junior vb-bronzérmes Tösmagi Attila (72 kg) is szépen fejlődik.
„Valóban erős generációnak sikerült felnőnie – kezdi Bácsi Péter, aki 2019 óta immár a szövetség szakmai igazgatójaként tevékenykedik. – De nem szabad elfelejtenünk, hogy korábban is voltak olyan tehetségeink, akik a szőnyegen nem érték el az álmaikat. A szóban forgó fiatalok közül többen közel állnak ahhoz, hogy a világ élmezőnyéhez tartozzanak, ugyanakkor rendkívül sokat kell még dolgozniuk, hogy megugorják ezt a szintet. Az biztos, hogy jó úton haladnak.”
Az éremnek a másik oldalát is meg kell vizsgálni ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk: a sportágra továbbra sem jellemző a bőség, a felnőtt országos bajnokságokon csekély az indulói létszám, és csupán néhány súlycsoportban van nagy verseny a válogatottságért.
Női birkózásban és szabadfogásban egyaránt fel van adva a lecke, előbbi szakágban bántóan nagy az ázsiaiak fölénye (a hölgyek birkózásban először a 2004-es athéni olimpián szerepeltek, azóta a megszerezhető 24 aranyéremből 15 japán sportolóé lett), szabadfogásban pedig rendkívül nagy honosítási hullám zajlik, főképp a kiapadhatatlan dagesztáni forrásból. A magyarok úgy döntöttek, megpróbálják tartani a lépést, néhány korábbi mellé 2019-ben két orosz sportoló érkezett, Kuramagomedov Murad (74 kg) és Muszukajev Iszmail (65 kg). Közülük Muszukajev figyelemre méltó eredményeket tud felmutatni, azóta világbajnoki bronzérmet, olimpiai ötödik helyet és világkupa-ezüstérmet szerzett.
A szabadfogású utánpótlásban egyelőre nehéz látni, ki érhet oda a legjobbak közé – Korcsog Milánt (97 kg) érdemes kiemelni, aki kadétvilágbajnoki ezüstérmesnek és junior Eb-harmadiknak mondhatja magát.
„Szeretnénk, ha a KIMBA-ban egy amerikai mester segítené a munkánkat, és azt is, ha olyan megállapodást köthetnénk, amelynek segítségével a fiataljaink ösztöndíjjal tanulhatnának és edzhetnének az Egyesült Államokban. Ez egyelőre kicsit távolinak tűnik, de szeretnénk elindítani a folyamatot, az amerikai rendszer ugyanis az egyik legjobb a világon” – vélekedik a kétszeres kötöttfogású világbajnok szakember.
Több olyan magyar birkózólány van, aki Barka Emese és Sastin Marianna nyomdokaiba léphet. A kétszeres kadét Európa-bajnok, ifjúsági olimpiai ezüstérmes, U23-as vb-bronzérmes Szél Anna (59 kg), a kadét-vb- és Eb-aranyérmes Elekes Enikő (65 kg), a junior-kontinensbajnok Nagy Bernadett (76 kg) és a két junior Eb-ezüstérmes, Szabados Noémi (65 kg), valamint Szenttamási Róza (55 kg) is elismerésre méltó utat tudhat maga mögött.
„Rengeteg lány nyert érmet az utánpótlás-világversenyeken, de kevesen jutottak el addig, hogy a felnőttmezőnyben is hasonlóan jól szerepeljenek – folytatja Bácsi. – Nagy kérdés, hogy a következő öt-tíz évben mire lehet képes a szakág, főleg amiatt, mert egyre nehezebb kiemelkedő eredményeket elérni a profik között. Fontos lenne, hogy Párizsban legalább egy lány képviseljen minket a 2024-es olimpián. A hölgyeknek fizikailag és technikailag egyaránt fel kell zárkózniuk, és nagy áldozatokat kell hozniuk azért, hogy sikeresek legyenek. A birkózásnak ugyanis ez a lényege, ha valaki erre nem képes, az eredményekről is lemondhat.”