Térdgyógyításban nincs határ – dr. Tállay András kilenc olimpián segített

– Mit szól hozzá, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságban a régi tagsági rend visszaállítása révén az orvosoknak is több szavuk lehet a sportmozgalmat befolyásoló kérdésekben?
– A szervezet taglétszámának csökkentése azért a sportorvos-társadalmat szerencsére nem érintette annyira. A Magyar Sportorvos Társaság és az Országos Sportegészségügyi Intézet egy-egy taggal képviseltette magát a MOB-ban, amelyben a közgyűlés döntéseket hagy jóvá, de a tényleges kérdésekben a bizottságok határoznak. Arra ügyeltünk, hogy a sportegészségügyet szolgáló szervezetek szélesebb köréből támogathassuk a MOB munkáját. Az újbóli tagság persze fontos visszatérés az alapokhoz, és presztízsjellege sem elhanyagolható.

– Személyes kérdéssel folytassuk: hogyan sikerült a válogatott kosárlabdázó Határ Bernadett műtétje, s voltak-e hasonlóan nehéz beavatkozásai?
– Mindig izgalmas feladat nagynevű sportolót operálni, ebben az esetben ráadásul egy nagyra növőt is. Kevesen tudják, hogy Bettit tizennégy éves kora óta ismerem, akkor a bokáját kellett gyógyítani, ezúttal pedig a bajnokság hajrájában elszenvedett elülső kereszt- és belső oldalszalag-szakadását. Úgy látom, jól halad a rehabilitációja, lesz ő még erőssége a klubjának és a válogatottnak. Rengeteg ismert sportoló műtéti beavatkozását végeztem, például amíg a női kézilabda-válogatottnál dolgoztam, Sugár Tímea, Tóth Tímea és Balogh Bea is súlyos térdsérülést követően tért vissza. A teniszező Jani Réka és Bondár Anna esetében az operáció óta eltelt panaszmentes időszak a siker bizonyítéka, de említhetem a rövid pályás gyorskorcsolyázó Liu Shaolin Sándort is.

– Hazai tanulmányai mellett több külföldi klinikán is lehetősége nyílt tudása mélyítésére. Hol tanulta a legtöbbet?
– Már orvostanhallgatóként tudtam, hogy a sportsebészet területén akarok dolgozni. Sokat köszönhettem mentoraimnak, dr. Miltényi Mártának és keresztapámnak, az olimpiai bajnok párbajtőrvívó dr. Kausz Istvánnak, aki az úszóválogatott orvosa is volt. Már az egyetemi szakdolgozatomat is mostani főnököm, dr. Béres György bírálta. Mint a téli sportok képviselője, kezdettől a térddel kapcsolatos problémák érdekeltek. Itthon a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen jó elméleti tudást kaptam, korán bekerültem a gyakorlati munka mély vízébe a Sportkórházban, hasznos volt az Uzsoki kórházban több évig vállalt baleseti ügyelet, és ezeket az alapokat tette teljessé a külföldön megszerzett ortopédiai tudás. Ausztriában a síválogatott orvosaitól műtéti technikai képzést, Münchenben az artroszkópiát először alkalmazó négy sebész egyikétől az azóta elterjedt eljárást sajátíthattam el. Ausztráliában pedig az egész orvoslást átható sportszeretetet akkor, amikor már önállóan végezhettem nagy műtéteket. Ausztráliában az az életmód és felfogás hatott rám a leginkább, melynek következtében az ottani nyugdíjasok jóval egészségesebbek, mint Európában.

– Az utóbbi évtizedekben a hazai sportot számos kiváló sportsebész segítette. Volt-e példaképe, másként fogalmazva: kitől tanulta a legtöbbet?
– Nem szeretnék egyetlen ortopéd sebészt vagy sportorvost kiemelni, de számomra döntőnek bizonyult a Sportkórház volt sportsebészeti osztályán a kollégáktól látott elhivatott munka, például dr. Hehl Istváné, a kenus világbajnoki ezüstérmes dr. Csépai Dezsőé vagy a labdarúgóként sem ismeretlen dr. Berkes Istváné. Az egész pályámat illetően pedig meghatározónak tartom a nemzetközi és hazai sportorvosi kongresszusokon hallgatóként vagy előadóként tapasztaltakat, ez a tudásképzés egyik legfontosabb színtere volt. Ötvenegy évesen pedig remélem, hogy át tudom adni a fiataloknak azt a tapasztalatot, amelyet az élsportolók ellátásában, az olimpiai játékokon vállalt munkában megszereztem.

– Jó néhány sportág válogatottjának volt csapatorvosa: melyik közösségre emlékszik vissza a legszívesebben?
– Mindegyiket másért lehetett szeretni. Mint korábbi alpesi sízőnek és snowboardosnak különösen jó érzés volt sporttársakon segíteni. A női kézilabda-válogatott örök emlék az olimpiai ezüstéremmel, a sidney-i csapatnak legalább a felével rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Megint csak említhetem a saját téli sportolói mivoltomat, mert semmivel sem összehasonlítható érzés volt jelen lenni első téli olimpiai aranyérmünknél. Külön kiemelném a short track csapat céltudatos, korrekt, a tudományt napi szinten ismerő és használó sportolóit, ezért is képesek folyamatosan kiemelkedő teljesítményre.

– Kilenc – téli és nyári – játékokon vett részt. Ha lehet különbséget tenni, melyek a legkülönlegesebbek?
– Sydney-t tenném az élre, szinte második otthonom Ausztrália, onnan az a bizonyos kézilabdaezüst Mocsai Lajos irányításával. A téli olimpiák közül a legfontosabbnak a pjongcsangit és a pekingit érzem az aranyaink miatt. Nagyra tartom a tokiói nyári játékokon Vas Kata Blanka hegyikerékpárban elért negyedik, Bicsák Bence triatlonban megszerzett hetedik helyét. A már megszokott biztonsági intézkedéseket először a 2001-es terrortámadás után, Salt Lake Cityben kellett átélni, ezeket még fokozták a legutóbbi játékokon a pandémia miatt megtett intézkedések.

– Fiatalon még versenyzett is – sohasem vágyott élsportolói babérokra?
– Alpesi síben utánpótlásszinten eljutottam a válogatottságig, hazai és nemzetközi versenyekig. A műlesiklást kedveltem a leginkább az ügyesség, a technika és a dinamika miatt, de magyar versenyzőként nagy álmaim nem lehettek, az egyetem véget is vetett ennek a korszaknak. De a mai napig aktív maradtam, minden hétfőn teniszezem, minden kedden része a napirendemnek az erőfejlesztés, a nyújtás. A hétvégéken mindig a szezonális időszaknak megfelelően hódolok a kerékpározás, a balatoni vitorlázás és szörfözés, illetve a sízés örömeinek.

– Már 2000-től részt vett a sportsebészet oktatásában, ma a Semmelweis Egyetem Sportorvosi Tanszékének adjunktusa: mennyit változott a tananyag két évtized alatt?
– A sebészet oktatásának lényegét a műtőben létező hármas sorrenddel tudnám jellemezni. Az első, amikor a sebészjelölt még csak asszisztál, a másodikban már operál, de szakszerű segítséggel. A modern sebészet adja a harmadik elemet, a jelenben artroszkópos szimulátor áll rendelkezésre beprogramozható, modellezhető műtétekre, számítógépes értékeléssel.

– Hazai és nemzetközi szakmai társaságok, tudományos szervezetek munkájában vett, vesz részt, se szeri, se száma a publikációinak. Mi a hozadéka ezeknek a kapcsolatoknak?
– Példával illusztrálom: ha van egy bonyolultabb eset, mint amilyen Határ Bettié, akkor azt elküldöm tíz ismert specialistának, hogy ők miként kezelnék. A sokéves együttműködésnek, a barátságnak hála, perceken belül legalább három választ kapok a megnyugtató döntéshez. Az egyes nemzetek vezető sportsebészeivelkialakított kapcsolatoknak köszönhetően pedig fiatal magyar sebészeket tudunk ösztöndíjjal tapasztalatszerzésre, tanulmányútra küldeni.

– Régebben a súlyos térdsérülések gyakran vetettek véget sportpályafutásnak. Ma pedig leírják, hogy a beavatkozást követően hány hónapon belül várható a visszatérés...
– Az elszakadt keresztszalag gyógyulási ideje harminc éve egy esztendő volt, tizenöt éve hat hónap, közben pedig volt egy helytelen versengés a minél előbbi visszatérést erőltetve, rásérülésekkel, korai porckopásokkal. A fejlődő műtéti technika ma lehetővé teszi, hogy a hat hónap után elvégzett számítógépes funkcionális mérések megmutatják a lehetőségeket, a további rehabilitáció irányait. A sportoló tehát tisztában van a folyamat történéseivel, lehetőségeivel. Persze, vannak korlátok, a pótolt térdszalagok nem egészen olyanok, mint ahogy Isten megteremtette őket, és tudomásul kell venni, hogy egy tizennégy éves korban keresztszalag-szakadást elszenvedőből nagy eséllyel nem lesz felnőttválogatott. A súlyos sportsérülések száma világszinten emelkedőben van. Az élsport utánpótlása az akadémiai képzés, de a rendszer sokszor túlterheli a fiatal szervezetet. Az új, extrém sportágaknál olykor a tökéletlen eszköz, a fel nem ismert veszélyhelyzet okozza a bajt. A kétezres évek elején Németh András kézilabdaedzővel bevezetett preventív módszereink e tekintetben jó eredményeket hoztak, lényegük, hogy ezeket a rendszeres edzésmunkába megelőző jelleggel beépítve kell alkalmazni.

– Pályája csúcsán hogyan látja hivatása és a saját jövőjét?
– A Tatai Kastélypark Klinika és a még új kelenföldi Doktor24 Multiklinika világszínvonalú körülmények között, minden sportsebészeti igényt kielégítve, a legerősebb hazai sebészcsapattal teszi a dolgát. Számomra a háttér a három már felnőttkorú, szintén sportoló gyermekem, feleségem pedig közgazdászként tulajdonképpen a munkatársam. Specialitásom, a térdoperáció évente csaknem kétszázszor ad munkát, így elmondhatom, hogy abban nincs határ. Különösen úgy, hogy Határ Bernadett már túl van rajta...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 11-i lapszámában jelent meg.)