Vívás: Innentől az aranyakat gyűjtjük! – Gémesi Csanád

– Nem lehet rossz érzés, amikor az olimpiai bajnok és a világbajnoki aranyérmes, vagyis Szilágyi Áron és Szatmári András kijelenti, hogy az Eb-győzelem megszerzésében Gémesi Csanád vitte a vezér szerepét Antalyában.
– Valóban nagyon jólesik, amikor két bajnok ezt mondja, közben meg azt érzem, igazuk van, és így éreztem végig a nap folyamán a csapatversenyen – reagált a felvetésre Gémesi Csanád, aki társaival, Szilágyival, Szatmárival és Decsi Tamással a magyar vívóválogatottal aranyat szerzett az antalyai Európa-bajnokságon. – Már reggel olyan érzésem volt, hogy nagyon oda kell tennem magam, és nemcsak a páston, hanem mellette is. De nincs ebben semmi rendkívüli, többször előfordult már, hogy a két sztárunk mellett szerephez jutottam én is, viszont ezúttal erőteljesebb volt a szerepem.

– A vívók gyakorta beszélnek arról a bizonyos napról, az ihletett vívásról: ez a hétfő ilyen nap volt?
– Nem, az nem az a nap volt, amikor minden bejön, korántsem... Egyszerűen tudtam, hogy meg kell nyernünk a versenyt, és ehhez minden apróságra figyelnem kell.

– Szilágyi Áron azt mondta, még sohasem érezték annyira, hogy ezt az Eb-t a magyar csapatnak kell megnyernie, s ez bizony nehéz lelki szituációkat is szült. Utóbbi kijelentés mit takar?
– Valóban mi számítottunk esélyesnek, és egymás között ezt ki is mondtuk. Antalyában még erősebben éreztük az esélyesség terhét és azt is, ha nem nyerjük meg minden asszónkat, az nemcsak nekünk lesz csalódás, hanem másoknak is. Elég sok érmet szereztünk már az elmúlt évek világversenyein, és mindig, mindegyiknek tudtunk örülni, de ha ez az Eb-érem nem arany lett volna, egyikünk sem lett volna boldog.

– A csapatviadalra három nappal a nem feltétlenül sikeres egyéni verseny után került sor, amelyben szintén ön volt a legeredményesebb. Jár persze a gratuláció a nyolc közé jutásért, de érmet is szerezhetett volna...
– Ezt én is így gondolom. Ezért is mondtam, hogy felemás érzéseim vannak, hiszen régen jutottam már nyolc közé nagy versenyen, ám legyőzhető ellenféltől kaptam ki.

– Társainak még kevésbé sikerült az egyéni. Hogyan tudták gyorsan lezárni a történteket?
– Ilyen előfordul máskor is, Decsi Tomi Szatmári Andristól kapott ki, aztán Szatyi egy tussal maradt alul a nyolc közé jutásért, Szilágyi Áront pedig a későbbi győztes verte meg. Elismerem, kívülről ez nem fest túl jól, de bennünk nem volt Waterloo-érzés, ahhoz meg már hozzászoktunk az évek során, s van annyi rutinunk is, hogy hamar „átkapcsoljuk” az agyunkat, és csak a csapatversenyre összpontosítsunk.

– Amelyben temérdek meglepetés történt, a két legnagyobb az volt, hogy az elmúlt évek meghatározó csapatai közül az olasz és a német sem jutott be a négy közé.
– Ez valóban hatalmas meglepetés volt – azt azért hozzá kell tenni, hogy az olimpiai negyedik német csapatból hárman visszavonultak, a tokiói ezüstérmes olaszoktól pedig ketten betegség és sérülés miatt hiányoztak. De menet közben nem figyeltem erre, hiszen mi már az Eb előtt is nagyjából tudtuk, hogy a döntőért a franciákkal vívunk, nekem pedig két vívójukkal szemben is volt elszámolni valóm.

– Egyéniben azért nem nyerhetett érmet, mert a négy közé jutásért kikapott Elliot Bibitől, de Maxime Pianfetti is megállította önt legutóbb egy vk-viadalon. Ilyenkor különösen készül az ellenfélből, és a „most agyoncsaplak” érzés kap szerepet?
– Valahogy így. Külön készültem ebből a két fiúból, egyszerűen nem engedhettem meg, hogy újból megverjenek.

– És máris elértünk a sokszor emlegetett állapothoz: Gémesi Csanád a versenyek idején gladiátorrá változik.
– Igen, igen, tudom, de sohasem arra készülök, hogy gladiátor legyek, pusztán arra, hogy eljussak abba a mentális állapotba, amely segíti a versenyzésemet.

– Négy éve az újvidéki Európa-bajnokságon szintén a férfi kardcsapat mentette meg a magyar vívóküldöttség becsületét.
– Más ez a mostani Eb-arany, mint a négy évvel ezelőtti, talán azért is, mert már olimpiai bronzérmesként szereztük meg, ugyanakkor mégsem lehet egyiket a másik elé tenni.

– Alig van idejük szusszanni egyet, július 15-én Kairóban elkezdődik a világbajnokság. Mi kell ahhoz, hogy ott is eredményesek legyenek?
– Mi minden versenynek úgy megyünk neki, hogy nyerünk, aztán általában nem nyerünk... De a budapesti vk-arany és ez az Eb-győzelem meghozta a kedvünket, megfogadtuk a srácokkal, hogy innentől inkább az aranyakat gyűjtögetjük. Ami pedig az egyéni versenyt illeti: nekem újra megtetszett a nyolcba jutás ezen az Eb-n, úgyhogy a világbajnokság kapcsán is maradnék ennél a célnál.