A könnyebb utat választva nem lehet eredményt elérni

Tehetségből teljesítmény – szól a Sport és innováció című háromnapos konferencia mottója, amely egyúttal Schmidt Ádám fővédnök, sportért felelős államtitkár megnyitó beszédének vezérgondolatát is adta. Beszédében rávilágított: „A tehetség csak lehetőség. A sportban a sikerhez több kell. Szorgalom, kitartás, befektetett idő, energia, alázat, akaraterő, önbizalom. A fejlődés hosszan tartó folyamat, amelyet nem is lehet felgyorsítani. A sport megtanít arra, hogy a könnyebb utat választva nem lehet eredményeket elérni, az erőfeszítések viszont megtérülnek.”

Hangsúlyozta a tehetséggondozás fontosságát, különösen iskolai területen, ahol a fiatal generációban rejlő lehetőség elsődlegesen megmutatkozik. Felhívta a figyelmet a testnevelők és az edzők felelősségére, célként jelölte meg a szakemberhiány orvoslását és az utánpótlásedzőknek kínált életpályamodell kidolgozását. Utalt arra is, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a közös fejlődés és összefogás kiváltképp felértékelődik, és ennek jó példája a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem és a Nemzeti Kézilabda Akadémia szervezésében zajló konferencia, amely a szerdai budapesti nap után csütörtökön és pénteken Balatonbogláron folytatódik.

„Tamáskodni kell, a szkepszis a fejlődés előfeltétele. Az eredményeket érdemes a tudomány kétkedésével, szigorával vizsgálni” – hívta fel a figyelmet köszöntőjében Sterbenz Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora. Az immár ötödik alkalommal megrendezett sportinnovációs konferencia idei újításaként említette, hogy a korábbi felfogással szakítva az idén nem szűk körű sporttudományos közösséget, hanem a széles nyilvánosságot igyekeznek megszólítani. A bővülés jele, hogy négyszáz érdeklődő regisztrált az előadásokra és szekcióbeszélgetésekre, az egyetemi aulában pedig számos szakmai szervezet – így a Magyar Sportújságírók Szövetsége – tematikus pulttal települt ki. A rektor a magyar sport mérföldkövének nevezte a Testnevelési Főiskola 1925-ös megalapítását, és az újítások tekintetében párhuzamot vont az oktatási intézmény közelmúltbeli változásaival, hiszen az egyetem új névvel, új struktúrával, új képzésekkel igyekszik megfelelni a kor kihívásainak, a magyar sportéletben elfoglalt szerepének. A Nemzeti Kézilabda Akadémia működését ismertető kisfilm bemutatása után Mocsai Tamás, a sportági intézmény ügyvezetője kiemelte, hogy a konferencia kitűnő fórumot kínál a sporttudományi tapasztalatok és tudás megosztására.

A délelőtti blokk zárásaként előadást tartott Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnöke is. A magyar sport sikerességéről szólva három kritérium együttes teljesülését nevezte elengedhetetlennek. „Az első feltétel: mindenki és főleg minden gyerek minden nap mozoghat, mert a lakóhelyén és/vagy az iskolában többféle sportághoz fér hozzá úgy, hogy megfelelő és megfizethető létesítmények, valamint szakértő edzői, pedagógusi felügyelet áll a rendelkezésére. A második: mindenki találhat magának olyan közösséget, amelyben sportolhat és/vagy amelyben támogatója, szurkolója lehet a faluja, vállalata, városa, nemzete sportolóinak, csapatainak. A harmadik: a nemzeti sportsikerek jellege, mértéke, gyakorisága eléri azt a szintet, ami elég ahhoz, hogy tömegesen sportolásra motiválja az új nemzedékeket, hogy segítsen megteremteni, táplálni a nemzeti büszkeséget és méltó a magyar sport évszázados hagyományaihoz, eredményeihez, újratermeli azokat.”

A sportújságíró a magyar sportélet javítandó területei között említette a futballban tapasztalható jelenséget, hogy miközben a falvakban a csapatok tömeges megszűnése következtében sok helyen nem használják a létező pályákat, a nagyvárosokban, bár itt nőtt az igazolt játékosok száma, számos pályát megszüntettek. Hangsúlyozta, hogy az igazolt futballisták huszonöt százaléka Budapesten él, miközben a hazai futballpályáknak csak hét-nyolc százaléka található a fővárosban. Problémaként említette, hogy sok településen a fejlett egyesületi sportinfrastruktúrát nem élvezhetik kellő számban a gyermekek, akik délutánjuk egy részét is az iskolában töltik. Emiatt is tartja fontosnak az iskolai sport élénkítését, az iskolák közötti versenyek, bajnokságok régi hagyományának felelevenítését, kellő szakmai és infrastrukturális háttérrel. Kitért továbbá a sport kínálta közösségi élmény jelentőségére, az identitáserősítő hatásra, a külhoni magyar tehetségek tudatos bevonására, az akadémiai rendszer értelmezésére, majd érdekes példával megvilágította a szülői tényező fontosságát.

„Az akadémiák afféle oázisként jöttek létre a sivatagban másfél, két évtizede, elkötelezett magánemberek és támogatók válaszaként arra, hogy a labdarúgó-szövetségnek és az államnak semmilyen koncepciója nem volt az egyre mélyebbre süllyedő magyar futball felemelésére. Ezért kellett olyan műhelyeket, bentlakásos futballiskolákat létrehozni, ahol az általános pusztulásból kiemelkedve, a tehetségek koncentrálásával, jó körülmények között, intenzív futballképzést lehet létrehozni – folytatta Szöllősi György. – Több, mint elgondolkodtató, hogy mi a közös a pillanatnyilag legértékesebb három magyar labdarúgóban. A hitelesnek tartott Transfermarkt szerint három magyar játékos értéke haladja meg a tízmillió eurót: Szoboszlai Dominiké, Szalai Attiláé és Sallai Rolandé. S hogy mi bennük a közös? Az, hogy mindhármuk futballistává válásában az édesapjuk játszotta a legnagyobb szerepet. Édesapjuk, aki mindhárom esetben maga is élvonalbeli, profi labdarúgó volt, majd edző lett. Ha tehát létezik az akadémiáknál is sikeresebb képzési forma, akkor azok az »apadémiák«, mondhatnám egy szóviccel, felhívva a figyelmet arra, hogy a családi háttér, a szülők felbecsülhetetlen szerepéről viszont sokszor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni.”