Ha azt mondom, úgy vagyok a repüléssel, ahogy drága jó Petőfi Sándorunk a zordon Kárpátokkal – csodálni csodálom, no de szeretni... –, még nem mondtam semmit. És azzal is legfeljebb csak a felszínt karcolgatom, ha elárulom, az első felszállást követően már nemcsak az együtténeklés őszinte örömével, hanem sorstársi belátással fújom együtt Presser Gáborral – csak időben, nem térben – az ismert LGT-dal „roppantul gyűlölök repülni” strófáját. És talán önmagáért beszél, hogy világéletemben nagyra tartottam Dennis Bergkamp futballját, hogy egyetértően bólogatok, amikor Raymond Babbitt juszt se hajlandó repülőre ülni az Esőemberben, netán hogy rendre furcsa szédülés fog el, ha meghallom Buddy Hollytól az Everydayt. És töredelmesen bevallom, még sosem jutottam túl a Toy Story első részén sem, mert nekem ugyan ne kiabálja Buzz Lightyear, hogy a végtelenbe, azt meg főleg, hogy tovább.
Semmi kétség, a hiba az én készülékemben van, és talán még nevetni is tudnék magamon, ha közben nem látnám, milyen képtelenségeket művelek felszállás és landolás között. Hogy minden egyes pittyegő hangra összerándul a gyomrom, hogy már a motor beindítása előtt görcsösen kapaszkodom a karfába, hogy percekig bámulom a légiutas-kísérő arcát abban a reményben, hogy mindenkinél előbb leolvasom róla a közelgő és elkerülhetetlen katasztrófa nonverbális jeleit. Magamban szegény Daidaloszt teszem felelőssé, amiért lehetetlen ötletet adott az utókornak – hát már hogyan lehetne viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal bárhová is elrepülni, amikor lám, ez az acélból, titánból, alumíniumból és még ki tudja miből megépített gép is bármikor bekrepálhat. És érteni vélem Ádám hezitálását is, aki a világűr peremén így viaskodik háborgó lelkével a Tragédia XIII. színében: „Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas / Lelkem lezárja, s vágyom el köréből; / De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam.”A jó futball mindent megszépít – élménybeszámoló és valósághajlítás a '62-es vb-könyvben |
Mint egy rossz kötelező – nyögvenyelős olvasmány a FIFA hivatalos vb-katalógusa |
Hogy akkor a Szelek szárnyán mégis mitől fantasztikus és letehetetlen olvasmány? Attól, hogy enciklopédikus részletességgel és egy kórboncnok alaposságával dolgozza fel a siklóernyőzést (a ritka alkalmak egyike, amikor az alcímként adott A-tól Z-ig formula nemcsak kötelező elem, hanem valódi tartalommal bír), sőt nemcsak a sportágat magát, hanem az ahhoz kapcsolódó valamennyi diszciplínát. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe (aki kedvet kap a könyv elolvasásához, úgyis elveszik majd az olyan finomságokban, mint a különböző ernyőtípusok zsinórtérképének rajzolata, a nyomástérképek egyezményes nemzetközi jelkódja vagy a beülő felépítését taglaló magyarázat): a sportágismereten túl az aerodinamika, a meteorológia, a repüléstechnika, a közlekedésismeret vagy a repülésre vonatkozó jogi szabályozás is tudományos igényű, alapos feldolgozást kap a könyvben. Mindezt ízléses tördelés, megannyi színes fotó, és sok-sok grafika, ábra, táblázat, infogram, diagram és még számtalan egyéb, a megértést segítő illusztráció teszi komplett és komplex élménnyé.
(Simonics Péter: Szelek szárnyán – siklóernyőzés A-tól Z-ig, Libri, 2022)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 19-i lapszámában jelent meg.)