Sportlövészet: Tátrai-Fejes Miklós egyelőre keresi a formaingadozás okait

Pályafutása legnagyobb sikerét érte el a légfegyveresek előző Európa-bajnokságán Tátrai-Fejes Miklós, aki tavaly márciusban 10 méter légpisztolyban bronzérmet szerzett a norvégiai Hamarban. Azóta jobb és rosszabb időszakok váltogatták egymást, az októberi világbajnokságon nem jutott döntőbe, az 58. helyen végzett, ám a hétvégi rusei Grand Prix-versenyen megmutatta, hogy az idei kontinensviadalon is számolni kell vele.

„Alapvetően a saját eredményem érdekel, és nem a helyezés, de a világversenyekre mindig úgy utazom ki, hogy jó lenne érmet szerezni – mondta a Nemzeti Sportnak a 36 éves Tátrai-Fejes Miklós. – A Eb-bronznak nagyon örültem, úgy éreztem, beérett az eddig befektetett munka gyümölcse, ám a világbajnokságon sajnos csak közepes teljesítményt nyújtottam, maradt bennem néhány kör. A múlt év a kísérletezés jegyében telt, a döntő lebonyolítása folyamatosan változott, ezért nehezebb volt kiegyensúlyozottan versenyezni. A vébé után levontuk a tanulságokat, változtattunk a felkészülésen, már csak azért is, mert a halasztás miatt szokatlan időpontban rendezték a versenyt. Emiatt a következő idényre is a megszokottnál később kezdtem el készülni, de az Európa-bajnokságig még csaknem két hónap van, ami elegendő idő ahhoz, hogy jó formába lendüljek.”

Noha az első Eb-válogató nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, Ruséban már kijött a lépés Tátrai-Fejes Miklósnak, aki erős mezőnyben az alapversenyben 581 körrel harmadik, a nyolcas döntőben 248.2 körrel negyedik lett. A BHSE pisztolyosa még nem tudja a formaingadozás okát, de bizakodó a folytatást illetően.

„Egyelőre »vakon vagyunk«, nem tudjuk, miért sikerült gyengébben a válogatóverseny – fogalmazott Tátrai-Fejes Miklós. – Finoman szólva is katasztrofális eredmények születtek, majdnem húsz körrel rosszabbat lőttem, mint a hétvégén Szlovéniában, ami olyan, mintha két lövést le sem adtam volna. Vannak ötleteim, hogy mit ronthattam el, de a pontos okokat még nem ismerem. Általában ötszázhetven és ötszáznyolcvan kör között lövök, de nem lehet előre megmondani, mennyi kell a döntőbe jutáshoz, előfordul, hogy olyan erős a mezőny, hogy egyéni csúcs sem elegendő hozzá. Rengeteget számít a pillanatnyi forma és a mentális frissesség is, hiába mennek jól az edzések, ha a versenyeken nem tudom kihozni magamból, amire képes vagyok. Bízom benne, hogy a második válogatóversenyen, majd egy hétre rá Münchenben sikerül jó átlagot elérnem, a legfontosabb verseny pedig természetesen a márciusi Európa-bajnokság lesz, szeretnék bekerülni a tallinni csapatba.”

Tátrai-Fejes Miklós az elmúlt években vegyes párosban is jól szerepelt a világversenyeken, Major Veronikával 2020-ban negyedikek lettek az Eb-n. A rutinos sportlövő élvezi, ha nemcsak magáért, hanem párostársáért is versenyez, ugyanakkor úgy érzi, nagyobb felelősséggel jár ez a versenyszám, mint az egyes.

„A lövészet alapvetően egyéni sportág, ezért mindig különleges, ha párosban versenyzünk – hangsúlyozta a BHSE kiválósága. – Általában jobban izgulok, mint az egyéni előtt, mert nem szeretném, ha rajtam úszna el a döntőbe jutás, ha úgy vesszük, egészséges rivalizálás van köztünk, hogy jobban lőjünk a másiknál. Nem szeretek az esélyekkel foglalkozni a versenyek előtt, mert az eredmény úgyis feketén-fehéren megmutatja, mire vagyok képes az adott napon. Éppen ezért nem is figyelem, milyen eredményt lőnek a többiek, mert elsősorban magamért versenyzek, nem ellenük. A szabályokon gyakran módosítanak, de a lényeg nem változik, még mindig az nyer a végén, aki a legtöbbször találja el a tábla közepét.”