Vívás: Ez az Európa-bajnoki ezüst kötelez – Szatmári András

– Szatmári András egyéni Európa-bajnoki ezüstérmes – hogy hangzik?
– Jól, ez tagadhatatlan – válaszolta Szatmári András, aki a szombati elveszített döntő után nem sokkal még nem felhőtlenül örült a második helyének. – Beszélgettem a döntő óta a szüleimmel, az edzőmmel, a barátaimmal, mindannyian azt mondták, milyen szép ez az eredmény, amire én rendre azt feleltem, oké, csak nem arany. Aztán belegondoltam, hogy az elmúlt harminc évben nem sok magyar kardozó tud ennyi érmet felmutatni. Persze Szilágyi Áron igen, de rajta kívül? Úgyhogy arra jutottam, jó ez az ezüst, kimondani még jobb, hogy Szatmári András Eb-ezüst­érmes. De azért még mindig ott motoszkál bennem, hogy mégsem arany...

– Még lesz alkalma olyat is szerezni.
– Nagyon szerettem volna az egyéni világbajnoki címem után kontinensviadalon is nyerni egyéniben – jó lett volna kipipálni ezt is. Persze lesz még lehetőségem rá, de most ott álltam a kapujában.

– Rájött már, hogy mi hiányzott a végső győzelemhez?
– Nem a vívótudásom. Az edzőm, Gárdos Gábor is azt mondta a döntő előtt, hogy itt már azon múlik minden, ki akarja jobban, és nem mondom, hogy én nem akartam, de elfáradtam, ez tény. Éspedig mentálisan. Elég volt Szandro Bazadze ellen csak tíz-húsz másodpercre kiengedni fejben, hagyni, hogy elkalandozzon a figyelmem, márpedig a grúz ellen ezt nem lehet megtenni. Kevés olyan vívó van a mezőnyben, aki ellen egyetlen másodpercre sem engedheted ezt meg magadnak: Bazadze mellett ilyen a dél-koreai O Szang Uk és persze Szilágyi Áron is.

– Nézzük a másik oldalt: mitől, miért állt össze ilyen jól a vívása szombaton?
– Már a csoportmeccsek során is azt éreztem, lazán vívok, pedig volt azért három olyan vívó a csoportomban, akik ellen nagyon figyelnem kellett. Eleve úgy vágtam neki a versenynek, hogy nem akarok rágörcsölni arra, hogy ez kvalifikációs Európa-bajnokság – nehéz hetek vannak mögöttem, elég nagy felfordulás volt körülöttem, hiszen ez az egyéni Eb is hirtelenjében került a programba, én nem voltam ott Dormagenben sem, ahol egy hétig készültek a férfi kardozók, úgyhogy össze kellett szednem magam. Szerintem a siker egyik kulcsa ez volt, vagyis hogy nem volt bennem görcs. Ez nagy tanulság – tudom magamról, hogy megvannak a kvalitásaim, hogy tudok vívni, de könnyű mondogatni kívülről, hogy ne figyeljek másra... Ezúttal az Európa-bajnokságot megelőző problémákon is viszonylag jól átlendültem, aztán Plovdivban képes voltam felszabadultan vívni. Tényleg kizártam mindent.

– De hát akkor éppen hogy erőt kell merítenie ebből az ezüstből, és nem csak azt hajtogatnia, hogy mégsem arany.
– Erősödtem is, ezt érzem, ráadásul tényleg rendkívül nehéz ágon mentem el a döntőig – ha nekem kellett volna összeállítanom az ágamat, biztos, hogy a plovdivi ellenfeleimet kihagytam volna a felsorolásból... De egyáltalán nem ijedtem meg, még akkor sem, amikor egy-egy asszóban vezetett az ellenfelem.

– Rég hallottuk ilyen elégedetten nyilatkozni az edzőjét – Gárdos Gáborral milyen a kapcsolata? Szoktak mesélni egymásnak feszülésekről, ám az is egyértelmű, hogy nagyon egymásra találtak a riói olimpia után.
– Sosem gondoltam volna, hogy nekem olyan edzőm lesz, akivel szakmailag és emberileg is ilyen remek a kapcsolatom. Igen, vannak összetűzéseink néha, amelyek leginkább a félresikerült kommunikációból fakadnak, és abból a tűzből, amely mindkettőnket hajt. Mi azzal a céllal vágtunk neki a közös munkának, hogy olimpiai bajnok legyek egyéniben – meg is teszünk mindent azért, hogy ez sikerüljön, és szerintem jó úton is haladunk. Hét éven belül világbajnoki aranyat és ezüstöt nyertem egyéniben, most meg itt ez az Eb-ezüst, az utóbbival kapcsolatban feldob az is, hogy téthelyzetben is képes voltam odaérni a mezőny elejére.

– De még csak ezután jön az Európai Játékok, majd júliusban a világbajnokság – el kell felejtenie ezt az Eb-sikert?
– Meg kell találni az arany középutat, mert kötelez is ez az ezüst, nem kaphatok ki bárkitől még az Európai Játékok egyéni versenyei során sem, amelyik pedig sehová sem számít. Én inkább az a sportoló vagyok, aki elfelejti az érmeket – holnapután már nem az számít, hogy Eb-ezüstöt szereztem néhány napja. Amúgy lehet, hogy ha ez arany lett volna, nem így lenne...