Ne csak a fű legyen zöld! – környezetvédelem és újrahasznosítás a sporteseményeken

Természetesen esetünkben azok a releváns rendezvények, amelyek sok embert megmozgatnak, akár résztvevőként, akár nézőként. Vegyünk egy futóversenyt! Manapság már itthon is csak az indulói létszám öt számjegyű egy Budapest Maratonon, de ha távolabbra tekintünk, a hagyományos nagy futófesztiválok több tízezer embert vonzanak világszerte: New York, London, Berlin, Chicago, Párizs, Tokió…És gondoljunk csak a frissítőállomásokra, hogy ott mennyi műanyag poharat, palackot használnak fel (hogy aztán beleguruljanak a Dunába, lásd a 2016-os városvédő futást, amelyből országos botrány kerekedett), meg hogy mind menthető lett volna. Vagy vegyük a labdarúgó-mérkőzéseket: napjainkban rendre megtelik a hivatalosan 67 155 nézőt befogadó Puskás Aréna, amelyben – az itthoni futball-létesítmények nagy részéhez hasonlóan – már meghonosították az „újrapohár” rendszerét, ami nagy előrelépés, a stadion környékét viszont elborítják az eldobált flakonok, sörösdobozok… Az utóbbi alapanyagául szolgáló alumínium speciel végtelenszer újrahasznosítható, ami 95 százalékkkal kevesebb energiába kerül, mint az újonnan előállítása – itt jön a képbe a bevezető legelején említett rendezvényzöldítés.

Mit takar ez a nyilvánvalóan új kifejezés? Kik azok a rendezvényzöldítők?

Aktívan részt vesznek a rendezvények előkészítésében, szakmai tanácsokkal látják el a szervezőket annak érdekében, hogy már az események tervezési fázisában visszafogják a hulladéktermelést, a maradék mégis megtermelődő szemétnek megszervezik a szelektív hulladékgyűjtést, amelynek keretében edukációs üzenetekkel ellátott szelektív gyűjtőedényeket helyeznek ki. Ezek tartalmát folyamatosan ellenőrzik, ezt hívják hulladékfrakcionálásnak, ez olyan, mint a rendrakás, mielőtt a tényleges hulladékkezelés elkezdődik. Méghozzá manuálisan, egyből a helyszínen, így a rendezvény végére – a sportzsargonnal élve: „fújásra” –, vagy nem sokkal utána el is készülnek vele, és mehet minden a maga helyére. Ami nem kidobandó, az megmentve, eltérítve az újrahasznosítás körforgásába. Ez kvázi az ő sportjuk, de ez csak akkor működik, ha van egy „zöld szívű” csapat, a rendezvényzöldítők ugyanis mind-mind elkötelezett környezetvédők. Sok esetben diplomával – és tele tettvággyal, hogy a világot szebbé, jobbá tegyék maguk körül, amiért tenni is hajlandók, időt, energiát, ruhát nem kímélve, lelkesen, elhivatottan.

A terepen dolgozó hulladékmentők a gyűjtőedények felügyeletén kívül az általános szemléletformálásban is részt vesznek, és szerencsére a közönség java része jellemzően egyre együttműködőbb. A hulladékukat éppen a szelektív gyűjtőpontok ürítése közben kidobni szándékozók közül a legtöbben érdeklődnek, megkérdezik, mit hova tegyenek, és egyre több a tudatos ember ilyen szempontból is. Ezáltal egyre kevesebb a félremenő flakon vagy italos doboz, ami talán a két legalapvetőbb szelektíven gyűjtendő szemét, bár azért még nem százszázalékos a találati arány – ahogy nem százszázalékos a szelektív gyűjtési arány sem, vagyis hogy a hulladék mekkora hányadát sikerül az újrahasznosítás irányába eltéríteni. Ez a szám a legnépszerűbb itthoni lóversenyhelyszínen, a Kincsem Parkban például az 50 százalékot ostromolja, ami azt jelenti, hogy az összes kidobott szemét fele immár nem a szeméttelepre, a szemétégetőbe (és aztán a földbe vagy a levegőbe) kerül, hanem újra a gyártósorokra. Tonnákról beszélünk ám: maradva a legnépszerűbb itthoni lóversenypályánál, tavaly 13 000 kilogramm szén-dioxid kibocsátását sikerült megelőzni csak az ottani rendezvényeken elvégzett szelektív hulladékgyűjtéssel, hulladékmentéssel.

Aktívan foglalkozik a témakörrel immár a Magyar Labdarúgó-szövetség is. A szervezet elnöksége a közeljövőben fogadja el fenntarthatósági stratégiáját, amely megfogalmazza az elérendő célokat és a zöld program folytatásának mérföldköveit, eszközrendszerét. Az év legfontosabb hazai rendezésű sporteseményét, az atlétikai világbajnokságot is szigorú környezetvédelmi előírások betartásával bonyolítják le – ez korántsem meglepő annak tükrében, hogy a sportág nemzetközi szövetsége, a World Athletics tízéves fenntarthatósági stratégia szerint tevékenykedik immár három esztendeje. A vb otthona, a Nemzeti Atlétikai Központ barnamezős beruházás keretében épült fel, és ugyancsak a zöld szempontok figyelembevételére utal, hogy a rendezvénynek fenntarthatósági vezetője is van Schmitt Petra személyében, aki fontos gondolatokat fogalmazott meg: „A sport a népszerűségén keresztül egyedülálló közeget nyújt fontos társadalmi üzenetek közvetítéséhez. Ezek közé tartozik a környezetvédelem és tágabb értelemben a fenntarthatóság. Felbecsülhetetlen az az edukációs érték, amit egy zöld eseményen át tudunk adni a fiatalabb generációknak.”

Friss fejlemény, egyben további pozitívum a világ harmadik legnagyobb és egyik legnézettebb sportrendezvénye kapcsán, hogy a szervezők úgy döntöttek, igénybe veszik egy rendezvényzöldítő szervezet szolgáltatását. A Zöldövezet Társulásét, amely 2010 óta zenei vagy gasztrofesztiválok mellett számos nagy sportesemény környezettudatos hulladékmenedzsmentjét szervezte itthon: tevékenykedett már vizes világbajnokságokon, triatlon- és öttusa-vb-n, visszatérő segítője a Kincsem Park rendezvényeinek – rutinos tehát ezen a téren, amely ráadásul még viszonylag szűz terület itthon. Amikor megkérdeztük az egyesület elnökét, Lászlóné Csobay Krisztinát, mi lesz szerinte a legfajsúlyosabb tennivaló az atlétikai világbajnokságon, elsőre máris elébe ment a feladatnak: „A hulladékmegelőzés!  – vágta rá. – Örömmel tölt el, hogy sikerült megmutatnunk a szervezőknek, hogy elkötelezett, képzett hulladékmentő csapatunk transzparens munkája miért nélkülözhetetlen a környezetterhelés csökkentése érdekében. A nagy tömegeket vonzó sportrendezvényeken végzett szemléletformáló munka kiemelt szerepet kap a jövő nemzedékének környezettudatossá nevelésében.”

Az egyesület egyébként várja a csatlakozni vágyókat rendezvényzöldítési programjához.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július elsejei lapszámában jelent meg.)