Vívó-vb: Nem tudok örülni ennek a bronzéremnek – Szilágyi Áron

– A nap során egyértelmű asszókat vívott, és az Eli Dershwitz elleni elődöntő is így alakult sokáig – mi történt a végén?
– Jött egy blokk... Egy üresjárat. Az ellenfelem más ritmusban és sokkal agresszívabban jött, mint előtte, én meg nem tudtam erre reagálni: volt egy-két határozatlan mozdulatom is, amelyből nem tudtam kiszabadítani a kardomat, ő pedig talált, ahogy nyomta előre a sajátját. El is ment az önbizalmam, amikor utolért. Nem jó ezt megélni, mert én is azt éreztem, kezemben van ez az asszó, hiszen sokáig bármihez nyúltam, az jó volt. Az ellenfelem mégis talált kapaszkodót, amelyből tudott építkezni, én meg elfelejtettem, mit kellene csinálni...

– Van olyan, hogy Szilágyi Áronnak elmegy az önbizalma...?
– Amikor az ember sorozatban kap négy-öt találatot, akkor igen, elmegy. Nem az általános önbizalmam, ez asszó közbeni állapotot jelent. Azt, mennyire tudom középen fogni az ellenfelet, mennyire érzem a ritmusát – amennyire ez jól működött, amennyire képes voltam ráerőltetni az akaratomat sokáig, úgy változott ez meg az asszó végére.

– Ezt az elődöntőt nem Dershwitz nyerte meg, hanem ön veszítette el?
– Megnyerte ő ezt az asszót, mert jól váltott. Jó akciókkal rukkolt ki, meglepőket húzott, vagyis ehhez a győzelemhez kellett ő is – akár fel is adhatta volna 10:4-nél, vagy éppen 13:10-nél, de nem tette. Harcolt, küzdött, és bejött neki.

– Máskor a nehéz pillanatokból képes kirángatni magát: elvonul a pást végén, elfordul, felszerelést igazít – ezúttal ezek a kis trükkök sem működtek?
– A főpáston mindig nehezebben vonul el az ember, mégiscsak ott van a lelátókon háromezer ember. Próbáltam átgondolni az egészet, főleg, amikor több tust kaptam egymás után, és főleg akkor, amikor kiegyenlített Dershwitz, de amit elővettem, az nem jött be. 13:13-nál volt egy akció, amit nem úgy éreztem, hogy nálam lenne a találat, de mert a zsűri így ítélt, biztosan így is volt. Úgy érzem, ezen múlt, ha ott én találok, aztán már befejeztem volna az asszót.

– A sportág nagy ikonja, mégis furcsa, hogy itt kesergünk egy világbajnoki bronzérem kapcsán. Láthatunk egy kis mosolyt az arcán?
– Ma még biztosan nem, holnap talán. Amikor bejutottam a négybe, azt éreztem, meg lehet nyerni ezt a világbajnokságot még akkor is, ha itt van az a grúz Szandro Bazadze, akivel kemény döntőket vívtunk az idén. És a vívásom alapján is így gondoltam, hiszen jól ment egész nap. Egyelőre nem tudok örülni ennek a bronzéremnek.