Vívás: Nem szabad begőzölnöm – Márton Anna

– Márton Anna világbajnok – megszokta már?
– Még nem igazán, továbbra is hihetetlen, és lehet, hogy az is marad – válaszolta Márton Anna. – Elképzelni sem tudtunk volna annál szebb forgatókönyvet, mint ami Milánóban megvalósult. Néhányszor visszanéztem a világbajnoki döntőt, mert az volt bennem, ez biztosan nem történt meg, a visszanézés segített abban, hogy elhiggyem. De az emlékeimben biztos, hogy úgy marad meg ez a vébé, mint a lehetetlen kategória, bár a lányok azt mondják, idővel megszokom azt is, hogy világbajnok vagyok.

– Ezzel együtt azt is, hogy ilyen nehéz szituációban képes ennyire jó vívásra?
– Ritkaságszámba megy, amikor ennyire feszült helyzetben képes vagy kihozni magadból a maximumot. Mert az egy dolog, hogy az edzéseken mered vállalni a nehéz tusokat, akciókat, de téthelyzetben nem könnyű ennyire bíznod magadban – még akkor sem, ha egyébként tudod, képes vagy rá.

– Milánóban kiderült, hogy bízhat magában.
– Fontos volt, hogy ennyire jól tudjak vívni, muszáj volt visszajelzést kapnom arról, hogy jó vívó vagyok, hogy tudom segíteni a csapatot. A világbajnokság előtt nem voltam erről meggyőződve… Voltak bennem kételyek, jót teszek-e azzal, hogy vállalom az indulást, de talán nem volt önzőség úgy dönteni, hogy igenis képes vagyok hozzáadni a csapat teljesítményéhez. Még sérülten, a térdemen rögzítővel is.

– Nehéz megtalálni a jelzőt a címvédésről beszélve, egyetért azzal, ha azt mondom, már-már szürreális volt ez a milánói csapatsiker?
– Igen. Nem volt stabilitás a csapatban, aminek egyik oka az volt, hogy megsérültem. Bár az Európa-bajnokságon is bronzérmet szereztek a lányok, mégis sokan mondták, nem tudjuk hozni Milánóban, amit egy évvel korábban Kairóban. Véletlen eredménynek titulálták az első világbajnoki aranyat, pedig nem volt az, hiszen Pusztai Liza, Battai Sugár és Szűcs Luca „rommá” nyerte magát a korosztályos csapatversenyeken, és igaz, hogy az más, mint egy felnőttviadal, ám rengeteg tapasztalatot szereztek. Már majdnem ők is elhitték, hogy az első arany csak kifutott eredmény volt, ez a második megerősítést adhat nekik.

– Egyszersmind önt is megerősítette a döntésében, pedig a vébé előtt még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy a párizsi olimpiáig a térdrögzítővel vív. Miért határozott mégis a műtétek mellett?
– Ha nem így sikerül a vébé, lehet, hogy arra az elhatározásra jutok, nem hagyhatom magukra a lányokat, mert kellenek a kvalifikációs pontok. Aranyat nyertünk a világbajnokságon, de még így is két hétig azzal keltem és feküdtem, vállaljam-e a műtétet. Végül úgy döntöttem, hogy vállalom. A kvóta kapcsán megnyugodtam, és bár eddig is bíztam a lányokban, azt is látom rajtuk, hogy nélkülem is magabiztosak, így szépen végig tudják csinálni innen a kvalifikációs időszakot, nem lesz probléma – az olimpián viszont mind egyéniben, mind a csapatban százszázalékos állapotban szeretnék vívni.

– Már túl is van az első műtéten.
– Igen, tíz nappal ezelőtt kivették a csavart a térdemből, és megcsinálták a terepet az új szalag beépítéséhez. Ez valójában egy csontpótlás volt, két hónap alatt gyógyul be nagyjából, akkor jöhet az újabb műtét és az újabb szalag.

– Az első szalagpótlás után szépen visszatért, hamar visszaküzdötte magát a világranglista élmezőnyébe. Van önben félsz, hogy vajon sikerül-e újra?
– Nincs. Ha elsőre sikerült, miért ne sikerülne másodszor is? Inkább az időfaktor miatt izgulok, mert azért ez a második húzós műtét lesz, így bennem van, vajon tudok-e az olimpia előtt eleget edzeni és versenyezni. De igyekszem nem idegeskedni. Meghoztam a döntést, inkább azt szajkózom, ahogy lesz, úgy lesz jó minden. Úgy érzem, nem fogom megbánni a műtét melletti döntésemet, innentől nincs más dolgom, mint előrenézni.

– És mentálisan is készülni rá, nehogy pánikba essen, bármit hoz is a jövő.
– Készülök is rá, hogy nem szabad begőzölnöm, ha nem leszek olyan állapotban február környékén, mint reméljük. Nagyon észnél kell lenni, hiszen a kelleténél hamarabb sem szabad pástra lépnem.

– Vagyis a februárt lőtték be a visszatérés időpontjaként?
– Az orvosom ezzel számol, ha pedig februárban tényleg ott leszek a páston, nagyon boldog leszek. Most intenzíven gyógytornázom, mert a műtét után három nap alatt eltűnt az addig felépített izomzatom... Szeretnék a második műtétnek minél jobb állapotban nekimenni, az a cél, hogy minél több izmot visszaépítsek addig.

– A munka közben pedig nyilván csak Párizs lebeg a szeme előtt.
– Szerintem ezzel a lányok is így vannak. Jó lenne ott maradni a világranglista elején, hogy az első körben könnyebb ellenfelet kapjunk az olimpián.

– Attól nem tart, hogy a két világbajnoki arany után mindenki kiemelten készül a magyar csapat ellen?
– Nem. Az ellenfelek félnek tőlünk, és szerintem a vívásban fontosabb tényező, ha valaki tart tőled, mint hogy extrán készül ellened és belőled. Úgy állnak fel velünk szemben, hogy ez kétszeres világbajnok csapat – ami óriási fegyvertény.