Birkózó-vb: jó szereplés, némi hiányérzettel

Köztudomású, hogy a magyar birkózás nemzetközi szinten a legjobbak közé tartozik, a sportágak közötti hazai olimpiai örökranglistán pedig az előkelő negyedik helyen áll. Ehhez képest például 1991 és 2009 között nem szerzett honfitársunk világbajnoki címet, úgyhogy nehezen nevezhetnénk sikertelennek egy olyan vb-t, amelyen három döntősünk is volt, termett egy arany- és két ezüstérem, valamint egy ötödik hely. Ám ha ez a bizonyos vb olimpiai kvalifikációs, mint az idei belgrádi, akkor a kvóták száma is a siker ismérve, itt viszont lehet némi hiányérzetünk, s nem csak nekünk, hanem a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) szakmai igazgatójának, Bácsi Péternek is. A versenyzőként kétszeres vb- és Eb-győztes, s szintén kétszeres ötkarikás ötödik egykori klasszis az MBSZ honlapjának és az MTI-nek nyilatkozott, mennyire jöttek be az elvárásai, ennek segítségével elemezzük a sportág helyzetét.

Szabadfogásban Muszukajev Iszmail (65 kg, Ferencváros) diadalát nem kell magyarázni, fantasztikus meneteléssel a szakág második magyar vb-aranyát szerezte meg Kovács István (1979, San Diego) sikere után negyvennégy évvel. 2019-ben viselte először a mezünket, tavaly Eb-t nyert, van még két vb-bronzérme és egy olimpiai ötödik helye; mondhatjuk, ilyen versenyzőket érdemes honosítani, szakmailag és emberileg is példaértékű a teljesítménye.

A már-már veterán, 34 éves Ligeti Dániel (125 kg, Haladás) ötödik pozíciója szintén megsüvegelendő, vele kapcsolatban viszont azon bosszankodhatunk, hogy a némileg megváltozott kvalifikációs szisztémában a két vb-5. még megküzdött egymással a kvótáért, és sajnos a szombathelyi fiú húzta a rövidebbet. A szabadfogásúak mindegyike nyert legalább egy meccset, ez remek; reális esélye a párizsi kvalifikációra még Bajcajev Vlagyiszlavnak lehet, akinek ezúttal peches volt a sorsolása.

A nőknél eleve hiányos és kisebb létszámú csapattal szerepeltünk, hiszen az idei U23-as Európa-bajnok Szél Anna és a tavalyi felnőtt Eb-bronzérmes Nagy Bernadett is olimpiai súlycsoportból hiányzott sérülés és műtét miatt. A hosszú sérülést, két és fél év szünetet követően világversenyre visszatérő, Eb-bronzérmes Galambos Ramóna (57 kg, BHSE) hajszálnyira volt az elődöntőtől, 1:1-es meccset bukott el a negyeddöntőben. Ugyanakkor vele kapcsolatban Bácsi Péter megjegyezte, hogy még az elődöntőbe jutása esetén is bravúr kellett volna a kvótához, látva a kőkemény mezőnyt. Az idei Eb-n már magyarként második, honosított Orsós Sztálvira (53 kg, Csepel TC) a vigaszágon az Eb-fináléban őt legyőző svéd Emma Malmgrentől kapott ki bosszantó módon, lenti helyzetben elkövetett hibája miatt; Bácsi Péter szerint benne volt a kvóta lehetősége.

A harmadik szakág, a kötöttfogás küzdelmei magyar szempontból bővelkedtek a felemelő és drámai eseményekben egyaránt. Kezdjük Torba Erikkel (60 kg, BHSE), aki nem tudott bemérni.

„Már előző nap láttuk, hogy nehéz lesz. Én ültem be vele a szaunába, próbáltam neki segíteni, de az az igazság, hogy ez nem az utolsó egy-két napon múlt. Erik rutinból akart fogyni, és fegyelmezetlen volt. Olyan állapotban volt már a végén, hogy ha be is mér, akkor sem tud erőteljesen birkózni” – mondta a szakmai igazgató.

Két kötöttfogású magyar is döntőzött: Fritsch Róbert (72 kg, BHSE) nem olimpiai, Losonczi Dávid (87 kg, ESMTK-KIMBA) olimpiai súlycsoportban lett második. Losonczi vasárnapi fináléja után Bácsi Péter már lehiggadt, de még mindig úgy érzi: a bíróknak meg kellett volna adniuk a tust a török Ali Cengiz ellen.

„Azt gondolom, hogy a török sokat tett a győzelemért, de Dávidnak a lenti helyzetben legalább kétszer sikerült tusolnia, amit a mérkőzésvezető jelzett is, de a két másik bíró nem fogadta el. Nagyon bosszantó, ami történt” – fogalmazott. (Tegyük hozzá, az MBSZ a döntővel kapcsolatban felülvizsgálati kérelemmel fordult a nemzetközi szövetséghez – erről bővebben itt.)

Csakúgy, mint a tavalyi Eb-győztes Fritsch esete, aki éppen a döntőben szenvedett kellemetlen és fájdalmas ujjsérülést, ami gyakorlatilag a győzelmébe került. Itt is akadt hajszálon múló kvalifikáció: Váncza István (67 kg, Ferencváros) a kulcsmérkőzésen 6:5-re kikapott az olimpiai bajnok és világbajnok iráni Mohammadreza Geraejtől. Ő és a most a szokásosnál gyengébben szereplő fivérek, Lévai Zoltán (77 kg, BHSE) és Lévai Tamás (97 kg, BHSE) még jövőre megkaparinthatják a kvótát.

Bácsi Péter így összegzett: „Úgy gondolom, a három érem, köztük egy arany, kimagasló eredmény, nincs szégyenkeznivalónk. Olimpiai kvótát Muszukajev és Losonczi szerzett, e tekintetben maradt bennem hiányérzet. Előzetesen kettő-négy kvalifikációt vártunk, én kettőnél mindenképpen többet reméltem, és az a bosszantó, hogy többen is közel álltak hozzá.”

Ők és a most gyengébben szereplők jövő áprilisban a bakui európai, majd májusban az isztambuli világkvalifikáción válthatják meg a párizsi repülőjegyet. Bakuban (Bakι) súlycsoportonként két, Isztambulban három ötkarikás kvótát osztanak úgy, hogy a bronzérmesek csatáznak majd egymással.

Legutóbb, 2021-ben Tokióban hat magyar birkózó jutott el az olimpiai szőnyegre, amelyen szenzációsan küzdve egy aranyérmet, egy ezüstérmet, valamint két ötödik helyet szereztek. Hasonló eredmény kiindulási alapjának – a hiányérzet, a minket ért méltánytalanság és balszerencse ellenére – összességében megfelelőnek bizonyult a belgrádi világbajnokság.