Népsport: 3:1 a szerelem javára – operett és film a magyar sportsikerekről

Vágólapra másolva!
2023.09.13. 08:18
null
Csoportkép a német nyelvű operett szereplőiről, a középső sor közepén Dénes Oszkár és későbbi felesége, Bársony Rózsi (Fotó: Színházi Élet)
1937 őszén került a hazai mozikba a 3:1 a szerelem javára című zenés film, amelyben Bársony Rózsi és a korábbi sportoló, Dénes Oszkár vitte a prímet. Német nyelvű változat is készült belőle.

 

Az 1936-os nyári olimpia magyar diadalai (Németország és az Egyesült Államok mögött harmadik hely az éremtáblán), de legfőképp a vízipólósok Berlinben szerzett augusztusi aranyérme újabb operett megírására ösztönözték Ábrahám Pál zeneszerzőt, karmestert, a jazz-operett, revü-operett műfaj egyik atyját, legismertebb képviselőjét, egyszersmind a korszak egyik legnevesebb színpadi és filmes komponistáját. A Szilágyi László, Kellér Dezső és Harmath Imre szövegírókkal alkotott mű novemberre lett kész, karácsonykor pedig már játszotta is a Royal Színház. A címe nem is lehetett volna sportosabb: 3:1 a szerelem javára.

A következő évben Bécsben és Triesztben is műsorra került a darab – a német nyelvű változatban már labdarúgók szerepeltek –, 1937 őszére elkészült a film is, sőt néhány hónappal később a német nyelvű verzió is mozikba került. Utóbbi kettő esetében szintén futballkörnyezetbe helyezték a történetet.

Két művész volt, aki mindkét színházi ősbemutatón, illetve mindkét filmváltozatban feltűnt a deszkákon/a vásznon: Bársony Rózsi és Dénes Oszkár, a későbbi (1948–50) színészházaspár.

Dénes fiatalabb éveiben maga is sportolt, versenyszerűen úszott és műugrott, kedvtelésből futballozott, birkózott, bokszolt, vívott – ismerős volt neki az Ábrahám-sportoperettben eredetileg megálmodott medencés közeg. Ábrahámmal még a harmincas évek elején, berlini időszakuk alatt kerültek közelebbi munkakapcsolatba, akárcsak Bársonnyal, a németek kedvenc „Dibárzonijával” (lásd még: die Rosy Barsony). A világvándor Dénes 1933 tavaszától – miután a jelentős magyar művészkolónia tagjaként elhagyta az immár Hitler uralta Németországot – beutazta a fél világot, hollywoodi próbafelvételeket és ausztráliai turnét követően „elmentem a Bali-szigetekre. Azután Jáván, Indián keresztül jöttem Egyiptomba, mert hát nekem is meg kellett tapasztalnom Kairót és a tevéket. Végigutaztam Észak-Afrikát, kontrolláltam személyesen az összes dolgokat, és jöttem vissza Algírból Londonba. Londonból azután Franciaországba, és Svájcon át autózva jöttem vissza Budapestre.”

Így lyukadtunk ki 1936 nyarához, amikor Ábrahám ihletet kapott. A december 18-i, Szabolcs Ernő rendezte budapesti premieren, mint a Budapesti Hírlap írta, „Dénes Oszkár egyéniségére szabott mulatságos szerepben”volt látható, a pólócsapat kapusát alakította. „Kiderült végre, hogy igenis, nagyszerűen be lehet állítani a sportot a színpadi művészet szolgálatába”– így a Budapesti Hírlap, amely szerint nemcsak művészi sikert láthatott a Royal Színház közönsége, hanem sportsikert is, „mert Bársony Rózsi és Dénes Oszkár teljesítménye beillik sportrekordnak is”a „mókák, táncok, vért pezsdítő zeneszámok, kacagásra ingerlő kiszólások, szemet gyönyörködtető balett-produkciók”darabjában.

A sportvonulat hiteles ábrázolása érdekében a szerzők két kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázót, Németh „Jamesz” centert és Bródy György kapust kérték fel színházi szaktanácsadónak, mivel      „vízipóló-nemzet vagyunk és a szakértelem rovására még a színpadról sem tűrünk halandzsát”      (Színházi Élet, 1936/50. szám).

SZOMORÚ ÉVEK JÖTTEK
Matthias Sindelar, a Roxy-változat futballistasztárja – akit minden idők legjobb osztrák labdarúgójának tartanak, s aki az 1938-as anschluss után nem volt hajlandó pályára lépni a német válogatottban – 1939. január 23-án hunyt el, a hivatalos indoklás szerint szén-monoxid-mérgezésben. A mindkét filmváltozatban feltűnő Halmay Tibor 1944-ben halt meg fronton szerzett betegsége következtében. A magyar filmben edzőt alakító Szenes Ernő élete 1945-ben ért véget a KZ Buchenwaldban, míg a budapesti pincért megformáló Pártos Dezső 1944 novemberében a kőszegi téglagyárban hunyt el munkaszolgálatosként. Szilágyi László írót, librettistát Budapesten érte a halál (szívbénulás) 1942-ben. Vidor Andor vágó a háború alatt ismeretlen helyen vesztette életét munkaszolgálatban. Dénes Oszkár öt évvel élte túl a háborút, halálának helyszíne az olaszországi Trento.

Tizenhét héttel később ugyancsak a Színházi Élet közölt képes riportot az ausztriai ősbemutatóról. Az osztrákok nem bajlódtak a cím amúgy nem túl bonyolult lefordításával, a darab Roxy und ihr Wunderteam(Roxy és csodacsapata – utalva a 30-as évek híres osztrák futballválogatottjára) címmel került a Theater an der Wien műsorára; a szövegét Alfred Grünwald és Hans Weigel ültette át német nyelvre. „A zsúfolt nézőtéren alig van szmoking vagy estélyi ruha. A bécsi közönség újabban már az Operaházban sem öltözik ünneplőbe. Csak a bemutató magyar vendégei öltöttek szmokingot. Külön csoportban foglalnak helyet a bécsi magyar diákok. Ezek az igazi drukkerek. Paulik, a színház nagytehetségű magyar dirigense belekezd a nyitányba. A nézőtéren Bársony Rózsi mamája a legizgatottabb. A premierre érkezett és az egyik erkélypáholyból gukkerezi az ismeretlen közönséget. Vajjon hogyan fogadják a primadonnát?”– adott képet a Színházi Élet az első pillanatokról.

Nos, Bársony Rózsit, Dénes Oszkárt végül vastapssal, a többi szereplőt elégedett tapssal, míg a teljes produkciót ovációval fogadták a nézők. Stella Adorján tudósító szerint „a szereplőket tizenkétszer hívták a függöny elé”.S még csak az első felvonás, az „első félidő” végén jártunk...

Hogy nemcsak a publikum szórakozott jól a bécsi előadásokon, hanem maguk a színpadon lévők is, arra jó példával szolgált a Magyarország 1937. március 31-én: „Itt nemcsak a két magyar főszereplő, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár beszélt helyenként magyarul, hanem az osztrák színészek is. Nagy sikere volt a skót apa megszemélyesítőjének, aki, amikor berúgott a kecskeméti barackpálinkától, elragadtatásában így kiáltott fel:
– Éljen a mágyár! Báráck! Gulás! Paprika! Bús Fekete!
A bécsi közönség tapssal fogadta ezt a rögtönzést.”

Ábrahám Pál3:1 a szerelem javáraoperettje olyan sikeres volt, hogy Hirsch Lajos és Tsuk Imre 1935-ben alapított közös filmvállalata, a rövid életű HT Film még 1937-ben vászonra vitte. (Ez a cég volt az, amelyik elkészítette az első hangos Jókai-filmeket is, Az új földesúr-t, Az aranyember-t és a Fekete gyémántok-at.) A megfilmesítésről szóló döntés valamikor májusban születhetett meg, legalábbis a Színházi Élet ekkor adott hírt róla. Majd néhány hét múlva előállt egy kedves sztorival:

„A Hunniában a »3:1 a szerelem javára« filmesítésére készülnek. Magyar és német verzió lesz. Hetek óta folyik a vita, a magyar verziósok azt szeretnék, ha a filmben vízipólósok játszanának, a német verziósok futballmiliőbe akarják helyezni a darabot. Zsoldos Andor, a producer, Vaszary János, a rendező és Eiben István, az operatőr mindenesetre kimentek az osztrák–magyar meccsre, hogy a film számára a közönséget lefotografálják. Alighogy kiértek, elkezdett szakadni az eső.– Na, most nyugodtan fotografálhatsz – mondotta Vaszary Eibennek –, a képet akkor is lehet használni, ha futball lesz, akkor is, ha vízipóló lesz...”

Toldi Gézának (balra) és Matthias Sindelarnak 
csak epizódszerep jutott az osztrák filmváltozatban
Toldi Gézának (balra) és Matthias Sindelarnak csak epizódszerep jutott az osztrák filmváltozatban

Az alkotók mindent számba véve előbbiben maradtak: a futball keretezte a történetet. Több okból is: egyrészt azt könnyebb volt felvenni, mint a vízben játszódó jeleneteket, másrészt a vízilabdás jelenetek híján némi időt és pénzt spórolhattak meg, harmadrészt a labdarúgás nálunk is népszerűbb (volt) a vízilabdánál, nemcsak az osztrákoknál. Ráadásul a labdarúgó-válogatottunk brillírozott 1937-ben, csakúgy, mint az akkori első számú magyar futballista, Sárosi György, aki abban az évben elhódította a rangos KK-t a Ferencvárossal – márpedig a Gretébe (Bársony Rózsi) hősszerelmes Károlyi Gyuri alakját róla mintázták a szerzők, akikhez Stella Adorján is csatlakozott utóbb.

A budapesti forgatás után a mintegy nyolcvantagú filmes társaság júliusban Keszthely felé vette az irányt, ahol a munka mellett kicsit ki is kapcsolódhatott. „Az Austria Sindije három lépést sem mehet anélkül, hogy a helybeli ifjúság ne fogná körül, s ne ostromolná autogramért. Sindelar legalább háromszor annyi aláírást osztogatott már szét, mint Bársony Rózsi...”– árulta el a Nemzeti Sport (1937. augusztus 3.). „Toldi Géza éppen csak annyi időt tölt a filmesekkel, amennyit okvetlenül muszáj. (Mint ismeretes, ő is vállalt egy kis szerepet a filmben.) Egyébként szökik – a családjához. A tó túlsó partjára.”

S milyen lett az október 14-től a fővárosi Átrium, Décsi és Kamara moziban (az 1938. január 14-től meg Ausztriában, osztrák variánsként) látható végeredmény? A Sporthírlap 1937. október 16-i kritikája: „A filmben nagyon jó: Bilicsi Tivadar, aki egy részeges borbélyt játszik; Békeffi László, aki Grete apját játssza; és a Balaton, amelynek nincsen párja. Jó volt még: Ábrahám Pál zenéje; Bársony Rózsi tánca a balatoni tutajon és a vízben; Dénes Oszkár nevetőszáma; Kiss Manyi »legénykérő« száma; Halmay Tibor mint skót nemes; Makláry Zoltán szurkolása; és Donáth Ági egy kis cseléd szerepében. Az igazi sporthoz nincs több köze ennek a filmnek, mint a valódi élethez – az operettnek. És ez hiba. Mert a moziközönség túlnyomó többsége sokkal jobban ért a sporthoz, mint a film szerzői és gyártói hiszik. Azon a futballmeccsen, amivel a film kezdődik, egyszer-kétszer látni Toldit és Sindelart is. Egyébként nincs szerepük a filmben.”

Na igen, a két profi futballistának, a fradista Toldinak és a bécsi Sindelarnak csak a német nyelvű változatban volt valamirevaló jelenése.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik