Sportrádió: Nekem most kezdődik a szezon – Michael Smith

– Még márciusban mondtad, hogy a prágai European Tour állomást kihagyod, de Budapestre eljössz. Miért épp Magyarországot választottad?
– Nagyon szép ország, szeretek itt lenni – válaszolta a világbajnok dartsozó, Michael Smith a Sportrádió Hazafutás című műsorában adott interjúban. – Németországban, Csehországban, a többi helyen nagyon sokszor jártam már. Itt szeret a közönség, és frissítő érzés, ha olyan helyre utazok, amely kicsit még új nekem.

– Volt már lehetőséged körülnézni Budapesten?
– Péntek délután egy óra körül érkeztem, utána elmentem sétálni, este iszogattunk is. Szombaton már szó szerint csak a szobámat láttam, és az MVM Dome-ba vezető utat. Vagyis pénteken volt városnézés, de utána már a dartsról szólt minden.

– Feltűnt, hogy ahol játszol, van, hogy készítesz magadról képet egy jelentősebb turisztikai látványosság előtt, amit megosztasz a rajongóiddal is. Innen van már fényképed?
– Még nincs, arra gondoltam, hogy megvárom az estét, a kivilágított aréna előtt szeretnék fotózkodni.

– Látjuk majd az Instagramodon?
– Valószínűleg!

– Harmadik alkalommal szerepelsz a Hungarian Darts Trophyn. Először második lettél, tavaly pedig végképp nem alakultak úgy a dolgok, ahogy szeretted volna... Most mit vársz magadtól?
– Csak jól szeretnék játszani. Egy-két dolgot megváltoztattam a nyilaimon, például a szárat, úgyhogy most tesztelem. Jó, ha őszinte vagyok, győzni akarok, a második hellyel már nem igazán elégednék meg. De ha jól játszom, azért boldog leszek, akár nyerek, akár veszítek.

– Hárman vagytok egymáshoz közel a világranglistán: te vezetsz, Michael van Gerwen van mögötted, és Peter Wright sincs igazán messze, a többiek kicsit le vannak maradva. Meg tudod tartani a vezető pozíciódat év végéig?

– Megpróbálom! Leginkább Michael van Gerwen okozhat nehézséget, ő a legfőbb probléma ebben a tekintetben. De azt hiszem, már vagy 200 000 dollárral megelőzöm a ranglistán, főleg, ha itt jól teljesítek. Szóval még ha a világbajnokságon ki is kapok mondjuk a negyeddöntőben vagy a legjobb négy között, neki akkor is győznie kéne a vébén, hogy a világelsőséget átvegye tőlem. Erre persze jó esélye lehet, de még mindig van hat televíziós tornánk addig, ezeken bármi lehet. Nem dartsozom a legjobban idén, remélem, az év végére összeáll a játékom, és jól kijön a lépés. Remélem, pont a világbajnokságon...

– Azért csak megnyertél így is három viadalt idén, ennek nem örülsz?
– Azért ez nem az igazi. Tavaly, azt hiszem, tíz-tizenegy diadalt arattam.

– De még mindig van hátra néhány megméretés...
– Igen, de egyébként sem indultam annyi tornán idén, mint korábban, hat Pro Tour-állomáson voltam, és azt hiszem, ez a budapesti a hetedik European Tour-versenyem. Ezt az évet arra használtam ki, hogy jól érezzem magamat, a világbajnoki győzelmem után végre kiélvezzem mindazt, amiről gyerekkorom óta álmodtam. Persze látszik a játékomon, nem brillíroztam igazán, de most már ott vagyok megint a gyakorlótábla előtt, keményen dolgozom, készülök. Mondhatnám úgy is: nekem most kezdődik a versenyszezon.

– Azért erre szükséged volt, igaz? Nem lehet mindig kétszáz százalékig koncentrálni, stresszelni az eredményen.
– Így van – korábban, a világbajnoki címem előtt a hét minden napján, huszonnégy órában ezt csináltam. Tulajdonképpen most is ezt kellene tennem, de olyan sokáig dolgoztam valamiért, amit el akartam érni, és végül el is értem, hogy most egy kis ideig mást akartam csinálni. Rengeteg időt töltöttem a családommal, hétszer-nyolcszor is „szabadságot vettem ki”, a gyerekeim sokat voltak velem. Igazából ez is egy nagyon sűrű év, csak másképp, mint eddig. Jövőre ismét felpörgök a darts szempontjából, minden egyes eseményen elindulok, csak két, talán három European Tour-állomást hagyok majd ki, úgyhogy még szorosabb lesz a menetrendem, mint most.

– Ha már a családodnál tartunk, mi a helyzet Ferdinánddal, a bikával? Megvetted végre?
– Nem-nem... Idén nagyon rossz idő volt Angliában. Talán ha két napunk volt a nyáron, amikor nem esett az eső, nem tudtam még rendbe tenni a farmunkon a neki szánt területet, tiszta sár volt minden.

– Mikorra jöhet össze?
– Nagyon szeretném már a világbajnokság előtt, de itt az ősz, jön majd a tél, így végképp nehéz lesz előkészíteni a terepet. Talán akad majd néhány hét, amikor nem esik, és haladok a tereprendezéssel, úgyhogy remélhetőleg sikerül még idén, de sajnos az időjárásra vagyok utalva.

– A gyerekek nem reklamálnak, hogy egyelőre nem váltottad be az ígéretedet, nem kapták még meg a bikát?
– Dehogy! Van vagy százharminc állatunk, csirkék, kutyák, kacsák, úgyhogy egyelőre nem. Jó kiegészítés lesz mellettük Ferdinánd, de nekem kell majd gondját viselni. Az sem lesz egyszerű, annyi utazás mellett, amivel a dartsos életforma jár. Úgyhogy fel kell majd vennem valakit csak azért, hogy ezt az egy állatot gondozza, amikor nem vagyok otthon.

– Olvastam, hogy lézeres szemműtétet szeretnél. Nem túl kockázatos ez egy dartsozónak?
– Hát, megvakulni nyilván nem akarok... De most sokkal rosszabb, mintha megcsináltatnám. Kontaktlencsét viselek, a gyerekeim kifejezetten utálták, mert zöld volt a szemem, amikor betettem. Zöldes árnyalatú lencséket kezdtem hordani, így most végre kék a szemem lencsével is, így elviselik. De nekem is nagyon macerás, főleg reggel betenni, aztán ha leesik, tisztítani kell. Majd a világbajnokság után rászánom magam, ha győzök, akkor legalább elértem, amit akartam, bármi is történik. Persze valahol kockázatos a műtét, de sokan túl vannak már rajta. Egyébként is, mi nem kockázatos az életben?

– Térjünk vissza a dartsra. Július óta új céggel dolgozol, a karriered során másodszor váltottál szponzort, így újak a nyilaid, más a felszerelésed. Miért fontos egy játékos életében ez a fajta változás?
– Igazából csak a rajongók csinálnak nagy ügyet belőle. Könnyű volt a váltás, a régi felszerelésem alapján készültek el az új nyilak... Szinte minden ugyanaz, a lámpa, a toll, a súly. Csak néhány apróságon változtattunk úgy két hete. Hosszabb lett a szár, és valamivel arrébb került a súlypont. Más érzés ezzel dobni már edzésen is, színpadon is, de ez volt a legjobb változás, ami történhetett, jó ötlet volt.

– Mi visz rá egy játékost a szponzorváltásra?
– A Shot Darts ügyvezető igazgatója, Peter McCormick ötlete volt, szeretnének terjeszkedni a világban. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon, ahonnan a cég indult, ők a legnagyobb forgalmazók, de Európába is el akarnak jutni. Három évvel ezelőtt egyeztünk meg, akkor 11. voltam a világranglistán. Július elsején, már világelsőként írtam alá a szerződést. A vízió, amit vázolt, megegyezik az én elképzelésemmel. A cég az öreg kontinensen szeretne növekedni, én pedig azt szeretném, ha máshol is jobban megismernének. Tökéletes párost alkotunk.

– Nemrég beszélgettem a Magyar Darts Szövetség egyik elnökségi tagjával – Szeged egy vidéki városunk, és említette: az ottani egyesületnél a gyerekek fele a nyilaid másolatával gyakorol.
– Ez is fontos: szeretném, hogy a gyerekek megfizethető áron jussanak hozzá, ha szeretnék. Vannak cégek, akiknél az ilyen felszerelés akár 70 euró is lehet - magyar valutára most nem számolnám át, de elég drága. Így most sokkal elérhetőbb lesz a rajongóknak is. Tudom, hogy a gyerekek kedvelnek, a felnőttek között is népszerű vagyok, és én is nagyon szeretem őket.

– A szponzorváltás miatt párhuzamot vonnak közted és Adrian Lewis között – Phil Tayloron kívül csak ő és Gary Anderson voltak képesek címvédőként világbajnokságot nyerni.
– Igen, mindketten Unicornról váltottunk: ő öt hónappal a győzelme után Targetre, én hat hónappal később Shot Dartsra. Remélem, megcsinálom én is, és a Unicorn után a Shot Dartsnak is hozok egy vébécímet. De ha most nem jön össze, az sem baj. Legalább három-négy végső győzelemre hajtok az Ally Pallyben, ha nem most, rögtön a váltáskor, előbb vagy utóbb úgy is sikerül.

– Lehet azért az új szponzor amolyan kabalád a decemberben rajtoló világbajnokságon?
– Attól, hogy Adriannel megtörtént, nem biztos, hogy én is megvédem a bajnoki címemet. De rajta leszek! Ha sikerül, szuper, de ha nem, akkor sem omlok össze. Van még bennem vagy 17 világbajnokság.

– Több mint húsz próbálkozás kellett hozzá, hogy valaki végre mérkőzést nyerjen a magyarok közül PDC-szinten, pénteken Major Nándornak összejött. Mit gondolsz a szerepléséről?
– Őszintén szólva nem néztem a mérkőzését. De az szomorú, hogy míg Németországban rengeteg esemény van, így az ottani játékosok sok lehetőséghez jutnak, itt, Magyarországon mindössze egy, így a magyarok lényegesen kevesebbet szerepelhetnek színpadon. Nándornak sincs túl sok tapasztalata, de biztos, hogy a győzelme sokat lendít a helyzeten, főleg ha a közönség is mellé áll. Akkor talán itt is lehet majd több rangos megméretés, Pro Tour-, vagy legalább újabb European Tour-állomás, úgy tovább nőhet a sportág.

– Ez az egész régióban probléma. Szerinted hogyan hat a dartsra nemzetközi szinten, hogy a kisebb országokból ennyire nehéz odaérni a legjobbak közé PDC-versenyeken?
– Ha nincs lehetőségük játszani, akkor nem nőhet a sport világszinten, hiszen a játékosok nem tudnak rutint szerezni. Otthon vagy egy kocsmában könnyű jól dartsozni, kétezer kiabáló ember előtt sokkal nehezebb. Ehhez fel kell nőni, és ha a kisebb nemzeteknél nincsenek ilyen rangos versenyek, nehéz lesz megtalálni a következő Phil Taylort vagy Michael van Gerwent Magyarországon vagy Csehországban, például. Több lehetőség nagyobb sikert eredményez.

– Neked milyen érzés volt, amikor először álltál színpadra?
– Hú, az nagyon régen volt. ez a 15. szezonom a PDC-n, talán a 2009-es UK Openen debütáltam. Úgy emlékszem, abban biztos voltam, hogy jó vagyok - persze nem annyira, mint most -, és egy kicsit kakaskodós voltam, elvitt a kísértés, hogy mindent megnyerjek. Így aztán olyan játékosok is simán megvertek, akiknek ma már semmi esélye nem lenne velem szemben. Fontos tapasztalat volt, nagy lecke az élettől, hogy kikaptam. Mentem is haza gyakorolni... Jött utána újabb esély színpadon, eltelt néhány év, jött a European Tour, és már hetente szerepelhettem televízióban közvetített tornákon, egyre jobb játékos lettem.

– Milyen tanácsot adnál azoknak, akiknek a karrierjük épp az amatőr és a profi darts határán van, és lassan elérik a PDC-szintet?
– Hát, én vagyok a legjobb példa arra, hogyan ne álljanak a dartshoz. Mindent azonnal akartam, aztán sorozatban tíz majortorna-döntőt veszítettem el, és azt hittem, nekem annyi. Nem szabad siettetni a dolgokat. Használják ki az időt és a lehetőségeket, lépésről lépésre. Minél jobban erőltetik az eredményeket, annál nehezebb előre lépni. Nem szabad görcsölni, a lényeg, hogy saját magukra koncentráljanak, és előbb-utóbb össze fog jönni, amit szeretnének, akkor, amikor tényleg eljön az ideje.

A Sportrádió teljes interjúja itt hallgatható meg!