Vívás: Mi már nem a kvótáért dolgozunk – Szilágyi Áron

– A tuniszi Grand Prix-viadal bronzával nyitotta az esztendőt, s érem ide, jó eredmény oda, nem volt teljesen elégedett – miért?
– Az évközi versenyek az olimpia évében kiváltképp arra szolgálnak, hogy felmérjük, hol is tartunk. Persze a ranglistapontok miatt nem mindegy az eredmény, és én ezt a tuniszi harmadik helyet pozitívan értékelem, hiszen francia, német ellenfeleket is legyőztem, ráadásul eléggé magabiztosan, jó asszókban. Aztán jött szembe egy tizennyolc éves szupertehetség, aki rendkívül kemény ágon menetelt előre, agyonvert mindenkit, engem is. Ez azért nem öröm… De egyáltalán nem ért meglepetésként Colin Heathcock teljesítménye, az amerikai fiú valóban nagy tehetség, monitorozzuk is egy ideje, nem kérdés, hogy foglalkozni kell vele.

– Akadtak, akik azt mondták, nem tudott rá reagálni, amikor az amerikai váltott, nekem viszont úgy tűnt, hogy önnek nem jöttek be az elképzelései egy idő után, s ezt kihasználta Heath­cock.
– Hiba volt ragaszkodni a stratégiámhoz, mert ő egy idő után észrevette a szándékaimat. Az volt ugyanis az elképzelésem, hogy középen kierőszakolom a támadásokat, és utána azokat kivédem, ám ez egy idő után már nem ment.

– És máris jönnek a károgók: Szilágyi Áron már nem bír lépést tartani a fiatalokkal. Mit válaszol nekik?
– Amíg egy GP-éremmel kell magyarázkodni, addig nincs nagy gond. Vannak tehetséges fiatalok, ez a világ rendje, nem várhatjuk, hogy senki sem fejlődik, hogy sehol sem tűnik fel egy nagyon ügyes kardvívó. De azért a tuniszi verseny nem a világbajnokság és nem az olimpia volt, nem értékelném úgy ezt az elődöntős vereséget, hogy akkor mostantól számomra lehúzták a redőnyt.

– Azzal nem lep meg, hogy ilyen határozottan értékeli a tuniszi viadalt, azzal viszont meglepett, hogy rácsodálkozott arra, a férfi kardválogatott lett az egyéni sportágak csapata 2023-ban – tényleg nem számolt az első hellyel?
– Biztos voltam benne, hogy nem minket, hanem a női kardozókat választják meg az év csapatának, hiszen a csajok címet védtek Milánóban, ahol Márton Panka sérüléséből visszatérve vívott nagyot a döntőben, szóval jó kis sztori az övéké – nem éreztem volna csalódottságot, ha ők nyernek. De szó se róla, nagyon örültem, hogy minket tettek az első helyre a sportújságírók: az elismerések mindig büszkévé teszik a sportolót, s ugyan benne van a díjakban, hogy az ember elbízza magát, ettől nem tartok. Tudjuk, milyen feladataink vannak, s mi erre figyelünk leginkább.

– Mielőtt erre rátérünk, még egy kitérő az Év Sportolója Gálára, ahol átvehette a Nemzetközi Fair Play Bizottság díját. A tavalyi budapesti vk-viadal döntőjében „visszaadott” a grúz Szandro Bazadzénak egy tust. Miért mondja, hogy ebben nem volt semmi különleges?
– Abban a döntőben erkölcsi alapon, de hoztam egy átgondolatlan, teljesen ösztönös döntést, hiszen Szandro eltalált, a lámpa viszont nem jelzett. Egyből szóltam a bírónak, hogy az ellenfelemé a tus, végül nem volt más lehetőségem, csak az, hogy a következő alkalommal engedem, hogy megvágjon. Nem gondoltam én bele ebbe semmi többet, aztán másnap meglepődtem azon, mekkora történet kerekedett az egészből. Örülök a díjnak, ám annak még inkább örülnék, ha az ilyen cselekedetek természetesnek számítanának.

– Vívjunk még egy kicsit: hétfőtől egy hétig Tatán edzőtáborozik a férfi kardválogatott – azzal a tudattal, hogy biztos a párizsi indulás? Ki lehet azt már mondani, hogy megvan az olimpiai kvóta?
– Ki még nem mondhatjuk, ám azt azért mindannyian tudjuk, mi már nem a párizsi kvótáért dolgozunk, nekünk az a feladatunk, hogy megtartsuk a világranglistás pozíciónkat. Az olimpiáig hátralévő hónapokban több olyan edzőtáborunk lesz, mint ez a telki néhány nap, ahol sokkal koncentráltabban készülhetünk – egyértelmű, hogy egy olimpia előtti felkészülés minősége más: jönnek sorban a versenyek, Tbiliszi, Padova, Budapest, és aztán a kvalifikáció lezárása után is további viadalok, ezek fontos állomások, de Párizs a cél.

– Sok minden történik az életében, ráadásul már édesapaként fut neki az ötödik olimpiájának, mennyire tud kizárólag az öt karikára összpontosítani?
– Mindig is fontos volt számomra az olimpiák előtt, hogy ne „szűküljek” be, hogy ne csak a felkészülésre figyeljek, mert ez a fajta egy irányba nézés elvesz az ember kreativitásából, frissességéből. Ha valaki túl sokat gondol valamire, kevésbé tud rá igazán felkészülni, így aztán nekem mindig is voltak feladataim az olimpiák előtt – most is vannak, és persze ott a családom is, ám mindez igazán jó dinamikát ad a napjaimnak, a felkészülésemnek.

Még három verseny a zárásig

A Gémesi Csanád, Szilágyi Áron, Decsi Tamás, Szatmári András összetételű férfi kardcsapat egy aranyéremmel nyitotta a tavaly áprilisban kezdődő kvalifikációs időszakot: Szilágyiék a madridi világkupaversenyen győztek, majd jött az Európai Játékok negyedik helye (ez ugye kontinensviadalként számít a rangsorban) és a milánói világbajnoki cím. A nyári pihenő után az algíri vk-viadal negyedik helye következett – ebben a fegyvernemben így még három kvalifikációs csapatverseny van a zárásig, s a szabályok értelmében a hét eredményből a leggyengébb kiesik (a vb és Eb eredménye mindenképpen számít). Mindez azt jelenti, hogy egyelőre az algíri negyedik hely a kieső, s ha így maradna, az több mint nagyszerű lenne – kvalifikációs rangsor mellett a világranglista tekintetében is, hiszen van védendő pontjuk a mieinknek jócskán, mert egy éve Varsóban másodikok lettek (Dél-Korea nyert), majd Padovában az olaszokat verték meg a fiúk a fináléban, míg a budapesti vk-viadalon Dél-Korea és Németország vívta a döntőt (az ázsiaiak győztek), nekünk a bronzcsata jutott, amelyet a magyar csapat sikerrel hozott a románok ellenében. Varsó helyett ezúttal Tbiliszibe utaznak Szilágyi Áronék (február 9–11.), utána jön Padova (1–3.), a kvalifikációs időszak pedig a férfi kardozók esetében Budapesten zárul (március 22–24.).

VILÁGRANGLISTA
Erre továbbra is gyűjtik (védik és elvesztik az előző esztendőhöz viszonyítva) a versenyzők és a csapatok, a párizsi olimpián a világranglista alapján „rajzolják” meg az ágakat – egyéniben és csapatban is.

A versenyeken az első 16 versenyző a kiemelt, vagyis nem vív csoportkört (olimpián nincs csoportkörös szakasz, a kontinensviadalokon pedig nem él ez a szabály) – az egyéni kvalifikációs ranglista jelenlegi állása szerint a grúz Szandro Bazadze és a német Szabó Mátyás „kapja” a két európai kvótát.