Józsa Levente: Meg akarom nyerni az olimpiát

Csaknem teljes sikerrel zárult az előző hétvégén Szófiában megrendezett olimpiai kvalifikációs verseny a magyar delegációnak, hiszen három versenyzőnkből kettő (Józsa Levente 68 és Márton Viviana 67 kilogrammban, az 57 kilós Márton Luanának nem sikerült a döntőbe jutás) a fináléba kerüléssel kiharcolta a nyári párizsi részvételt. A 21 éves Józsa arról is beszélt a Nemzeti Sportnak, mit jelent neki a részvétel az ötkarikás játékokon.

„Úgy érzem, éppen ezen a napon kezdtem megbékélni magammal, felfogni, hogy ott leszek az olimpián, s elértem, amit akartam – mondta megkeresésünkre a TFSE Grand Prix-győztes klasszisa. – A programot úgy raktuk össze, hogy ezen a viadalon legyek csúcsformában. Ezért edzettem előtte Mallorcán, ahonnan azonnal Szlovéniába mentem versenyezni, amit egy idő után feladtunk, nehogy megsérüljek. Mindent erre építettünk fel, erre hegyeztünk ki. Sokan azt hiszik, könnyű volt, de nem volt az, én voltam sokkal jobb a többieknél, mert mindenkinél többet tréningeztem. Nekem ez jelentett megnyugvást, mert hittem benne, ha így lesz, nem érhet meglepetés.”

Józsa Levente kiválóan küzdött a sorsdöntő elődöntőig, s ellenállását ott sem lehetett megtörni, az izraeli Nimrod Krivickij hiába keresett fogást rajta, a fiatal magyar változatos technikával támadott, bátran ment előre, az első és a második menetben is sokszor talált testre. Végül az izraeli teljesen elkészült az erejével, Józsa térdre ereszkedett, majd magasba emelte Galambos Bence válogatott edző kezét.

„Nyugodt voltam, szerintem Bence jobban izgult mint én, ő nagyon ideges volt – emlékezett vissza Józsa. – Az utolsó meccs előtt azt gondoltam, ahhoz, hogy az ellenfelem meg tudjon verni, neki »meg kell halnia«. Ha én jól harcolok, és ő így is nyer, akkor sem leszek szomorú, mert tudom, mindent megtettem. Kiskorom óta az olimpiai részvétel volt a fő cél, s most, hogy kivívtam a szereplést, meg is akarom nyerni. Büszke vagyok magamra, én vagyok a példa arra, hogy a sok munka kifizetődik.”

Józsa sporttörténelmet írt azzal, hogy december elején első magyarként megnyerte a tekvandósok Grand Prix-sorozatának manchesteri döntőjét. Akkor is elmondta, a GP-sorozat talán még az olimpiánál is erősebb, a súlycsoportok legjobb tizenhat versenyzője vesz részt a megméretéseken. A manchesteri sikernek is volt előzménye, ugyanis a májusi világbajnokság után alig egy héttel a római Grand Prix-versenyen ezüstérmet nyert Józsa, aki már akkor jó formában érezte magát.

„Az előzmények azt mutatták, jó úton járok, s a manchesteri siker nagy önbizalmat adott, hiszen a legjobbakat győztem le – mondta a világranglistán immár hatodikként rangsorolt magyar. − Most pihenek, mert sokat edzettem az előző hónapokban, napi két-három tréninget végigcsináltam, nem volt magánéletem. A szülőkkel és a barátnőmmel leszek, és megpróbálom a lehető legtartalmasabban eltölteni ezt a kis pihenőt. Aztán újra munka, amelynek célja, hogy csúcsformában legyek az olimpián. Több erős ellenfelem lesz, de mindenkit le lehet győzni. Sok múlik majd a menedzselésen, most, hogy egy álom megvalósult, ez egy esély, de nem akarom »túltolni« mentálisan sem a versenyt, sem a felkészülést. Megdolgoztam ezért, s játéknak próbálom felfogni, hogy élvezzem, olimpikon vagyok.”