Az M4Sport.hu-n olvasható interjú elején Márton Viviana pályafutásuk kezdetéről beszélt, és arról, testvérével, Luanával miért választották a tekvandó sportágat: „Az elején nagyon sok sportágat kezdtünk el, lovagoltunk, úsztunk, atletizáltunk, Lua focizott is. Mikor elkezdtük a tekvondót, nagyon különleges sportnak tűnt, ami teljesen más, mint amit hallasz róla. Nekem nagyon megtetszett olyan, mint amit a kung-fu filmekben láthatsz. Imádtunk menni, nagyon jó barátaink lettek a sportág kapcsán, nagyon jó energiája volt az edzőnek is. Az edzések érdekesek voltak, megtetszett az egész közeg. Utána elkezdtünk versenyezni, jól is ment, jól mentek a rúgások, így ott ragadtunk.”
Mint ismert, a Márton ikrek Spanyolországban, Tenerifén születtek, mégis magyar színekben szerepelnek. Szavaik szerint sosem volt kérdés számukra, hogy melyik országot válasszák.
A lányok szerint nincs nagy különbség a spanyol és a magyar tekvandó között: „Nincs markáns különbség a magyar és a spanyol tekvandó között. Abban más, hogy sokkal népszerűbb itt a sportág, sok klub van, több versenyző, profibb edzők. Magyarországon kevés az edző, kevesebb a gyerek, a versenyző. Sokkal amatőrebb még a sportág.”
Az olimpiai bajnoki cím mindkét lány nagy álma volt, ám ez eddig csak Vivianának sikerült, Luana pedig világbajnoknak mondhatja magát. A feledhetetlen párizsi eseményekre visszaemlékezve Vivana úgy fogalmazott: „Az utána lévő napok elképesztőek voltak, nagyon boldogok voltunk, de kicsit azért intenzív volt. Egyfolytában interjúkra jártunk, rengetegen megállítottak minket, odajöttek hozzánk. Mindenki mondta, hogy nagyon büszke ránk. Olyat mondtak, hogy »egy egész ország büszke ránk«, én tisztára sokkban voltam. Ez nagyon szép volt, lehetett látni, hogy tényleg mindenki komolyan gondolja, boldog, szuper élmény volt.”
Viviana beszélt arról is, győzelme olyan nagy hatást váltott ki Magyarországon, hogy miatta sokan választották a sportágat. Hozzátették, nagyon boldogok amiatt, hogy ennyi gyermek példaképei lehetnek.
Vivianát és Luanát is egyértelműen pozitív életszemlélet jellemzi. Mint mondták, ezt a mentalitást még Spanyolországból hozták magukkal: „Kicsi korunktól úgy neveltek minket, hogy erős, pozitív mondatokat mondtak nekünk, amit mi elhittünk és egész életünkben így is gondoltuk. És persze a szüleink gondolkodása, nevelése is ezt a hozzáállást tükrözi” – fogalmazott Luana. – Úgy vagyunk vele, hogy inkább ezek gondolatok határozzanak meg minket, mint a rossz történések. Élvezni kell az utat, az életet és ennyi.”
Elmondták azt is, hogy ha végigmennek az utcán, sokan felismerik őket, ám ezt egyáltalán nem bánják: „Több emlékezetes sztori is van, az egyik például egy taxishoz kötődik. Mikor utaztunk vele megismert, látszott rajta, hogy imád minket, olimpia után még posztolt is rólunk. Indultunk volna hazafelé, kerestük ezt a taxist, mondta a teljes nevét, de elfelejtettük, kerestem Facebookon, de nem találtam – idézte fel a történetet Viviana. – Egyszer csak jött egy taxi és ő volt az. Mondta, hogy várt minket, ki is szállt, beszélgettünk, nagyon jó fej volt. De éttermekben is megismernek az ott dolgozók és kapunk kedvezményt.”
A jövőt illetően úgy fogalmaztak, mindkettőjük legfontosabb célja az októberi világbajnokság lesz, kőkeményen készülnek a tornára: „Keményen készülünk, hogy a legjobb formában menjünk a világbajnokságra és megnyerjük a vb-t” – jelentette ki nagyon határozottan Viviana, hozzátéve azt is, hogy persze a 2028-as Los Angeles-i olimpián is mind a ketten az aranyéremért utaznak.