Népsport: Kirchknopf Ferenc száznál is többször nyert a vízen

A politikai hitelét elveszítő, súlyos beteg Gömbös Gyula 1936 májusában betegszabadságra ment, ideiglenesen a földművelésügyi miniszter, Darányi Kálmán látta el a miniszterelnöki teendőket. Az ő előterjesztésére Horthy Miklós június 4-én kormányfőtanácsosi címet adományozott Kirchknopf Ferencnek „a magyar kerékpársport fejlesztése érdekében sok éven át kifejtett érdemes tevékenysége elismeréséül”,  azaz mondhatjuk, Gömbös súlyos betegsége segítette a magyar sport 75 éve, 1949. március 1-jén elhunyt nagy egyéniségét az elismeréshez.

A leírtakkal ellentmondunk Kirchknopf unokájának, Dusóczky Tamásnak, aki 2017-ben megjelent életrajzi könyvében úgy emlékezett, nagyapja azért kapta meg a kormányfőtanácsosi rangot, mert sokat tett azért, hogy Trianon után Magyarország visszakerülhessen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai sorába. Erre vonatkozó információt nem találtunk a korabeli sajtóban, mint ahogy arra sem bukkantunk rá, hogy – unokája írja –  „1896-ban, a Millenáris megnyitásakor megnyerte az embervezetéses Bol d’Or versenyt”.   Nem számol be róla Kirchknopf egykori klubja, a MAC ötvenéves (1875–1925) jubileumi kiadványa sem, amely évekre lebontva elevenítette fel a legfontosabb eseményeket. Lehetséges, hogy a nagyapának a Budai KE 1898. júniusi viadalán a 2000 méteres megnyitóversenyen vagy 25 kilométeren elért győzelmét őrizte meg így a családi legendárium, azt pedig mi tesszük hozzá, hogy Kirchknopf itt vívott nagy harcot a bajnoki címért Lauber Dezsővel és Keszler Alberttel 10 kilométeren – végül Lauber surrant át először a célvonalon, neki a második hely jutott.

„ Kirchknopf Ferencz, a M. A. C. ifjú tagja a mai versenyekben mint igazi, nagy versenyző mutatta be magát. A megnyitó versenyben könnyű győzelmet aratott és a 25 kilométeres versenyben Greinert, legjobb proffesszionista versenyzőnket oly nagy stílusban verte le, hogy merjük állítani, Kirchknopf igazi klasszikus versenyző, kinek nevéhez még sok igen szép győzelem fog fűződni”      – írta a Magyar Ujság az 1898-ban hat fontos viadalon diadalmaskodó talentumról, akinek pályafutása mindössze három évre korlátozódott a két keréken, ráadásul ebben benne foglaltatott az 1898 októberétől teljesített egyéves katonai szolgálata is. Levetve a mundért mindjárt az első edzésén megsérült, aztán már csak 1900-ban hajtotta a pedált, elkönyvelt néhány győzelmet, ám ezt követően a MAC-ban már nem űzték a kerékpársportot.

Kirchknopf rövid időre átnyergelt az atlétikára, amelynek legfeltűnőbb nyoma egy bajnoki harmadik hely 120 yardon 1902-ből, hogy aztán 1903-tól sportpályafutása legfajsúlyosabb esztendői kövessék egymást.

Az 1896-ban alakult Pannónia EC négyesében és nyolcasában evezett, olyan partnerei voltak az első két évben, mint a diszkoszvetésben 1900-ban olimpiai bajnoki címet szerző Bauer Rezső, valamint Gillemot Ferenc és Manno Miltiades. Gillemot-tól 1905-ben ő vette át a vezérevezős szerepét, és 1906-tól külföldön is nagy nevet szerzett magának a kormányos nyolcas. Az 1908-as olimpiára a Kleckner Sándor, Haraszthy Lajos, Szebeny Antal, Éder Róbert, Hautzinger Sándor, Várady Jenő, Wampetich Imre, Kirchknopf Ferenc, Vasskó Kálmán összetételű egység utazott el, de jóval korábban, merthogy részt vett a Molesey regattán, amelyen angol vetélytársakkal mérte össze tudását – sőt nyert is, a döntőben az olimpiai részvételre pályázó Thames RC-t utasította maga mögé háromnegyed hajóhosszal. Nagy feltűnést keltett a magyarok sikere, ám az olimpia gyorsan kijózanított mindenkit: a későbbi aranyérmes Leander Club két hosszat vert a Pannóniára az előfutamban.

Súlyos belviszály erodálta a klubot 1911-ben, amelynek következményeként többen kiváltak és megalakították a Hungáriát – egyúttal útjára indult a két egylet vérre menő rivalizálása, amelynek gyorsan megitta a levét a Pannónia, amennyiben az 1912-es olimpia előtt megverte a Hungária, kiharcolva a stockholmi részvételt.

Kirchknopf még sokáig sztrókolta az oktettet, miközben az 1910-ben szerzett harmadik hely mellett – a világháborút követően – egy-egy Európa-bajnoki ezüst- és bronzéremmel gazdagodott. Sokat tett érte, hogy Magyarországot felvegyék a Nemzetközi Evezősszövetségbe, erről így szőtt legendát 1934-ben: „A központi hatalmak nemzeteit nem akarták felvenni a túlsúlyban levő antantnemzetek. Én leveleztem Coblijnnel, a holland szövetség elnökével, aki a FISA főtitkára volt. Ő nem sok jóval biztatott! Erre trükkhöz folyamodtam! Kértem őt, fogadja el a nevezésünket az 1921-ben Amsterdamban rendezendő Eb-re és majd az ott megtartandó kongresszuson kezdjük a felvételünket. A Pannon nyolcas kiutazott. A bizonytalanságba! A kongresszus a versenypálya melletti klubházban ülésezett. Az ülés alatt nyolcasunk megjelent a vízen, a ház elé húztunk, nagy lármát csapott a kormányos. A delegátusok mind az ablakhoz jöttek, mi pedig üdvözöltük őket. Erre mit tehettek mást, mint azt mondták, ha már ilyen messzire eljöttek »szegények«, hát üsse kő, felvesszük őket.”

Kirchknopf egyes források szerint – beszámítva a veteránviadalokat is – 105 evezősdiadalnak volt részese; az old boy időszakát megelőző utolsó két sikeres éve már összeért a kerékpársportban végzett felelőségteljes munkájával, 1922 januárjában ugyanis egyhangúlag megválasztották a Magyar Kerékpáros-szövetség elnökének. „Örömmel kell regisztrálnunk egynéhány új és eddig még meglehetősen szokatlan jelenséget: a munkaakarást, egyéni érdekek tompításával, a fegyelmet, mely eddig sajnos mint ismeretlen fogalom szerepelt a szövetség választmánya körében, és végül egy hatalmas elrugaszkodást a régi reakcionárius pepecselő múlttól”  – dicsérte alig két hét munka után a Nemzeti Sport.

Kormányfőtanácsosi kinevezé­sében sokat nyomhatott a latban, hogy elnöksége alatt lett tagja a magyar szövetség a nemzetközi kerékpáros-szervezetnek, és a vadonatújjá varázsolt Millennáris adott otthont az 1928-as világbajnokságnak – amely erkölcsi sikert és nagy deficitet egyaránt hozott.

A jogi doktorátust 1903-ban, az ügyvédi oklevelet 1905-ben megszerző Kirchknopf 1911-től a székesfőváros alkalmazásában állt, 1920-ban tiszti ügyésznek nevezték ki, négy évvel később létszámcsökkentés címén – végkielégítéssel – elbocsátották, majd a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén mint tőzsdei jogügyi titkár volt állásban. Dusóczky Tamás sok anekdotát megosztott könyvében nagyapjáról, aki az 1920-as évek végén vett egy Ford T-modellt, és négy év alatt felszedett magára öt kilót – erre feldühödött, eladta a kocsit, és visszatért a kerékpárhoz.

Emberségét, bátorságát bizonyította, hogy dacolt a zsidótörvényekkel a második világháború idején: amikor elrendelték a sárga csillag viselését a zsidóknak, szolidaritásból ő is magára tűzte, és így járt Budapesten; vagy a Poseidon EC (amelynek ő volt az ügyvezetője) ugyan a törvénynek megfelelve törölte tagjai sorából a zsidó származásúakat, de mint vendégek továbbra is járhattak a klubba, evezhettek a Dunán.

A végére pedig maradjon egy háború végi epizód… Amikor 1945-ben vissza akarta kapcsoltatni a telefont, a posta kiszálló szakembere óvatlanul megkérdezte:  „Minek maguknak a telefon?”   Mire a morcos öreg: „Hogy belevizeljek a kagylóba…”

A világháború után Kirchknopf Ferenc Mádon, veje családja, a Dusóczkyak Tokaj-hegyaljai birtokán élt haláláig, száznál több győzelmi díja, aranyérme közül egy sem maradt. Mádon temették el 1949. március 3-án, felesége, két lánya, vejei és két unokája gyászolta.