A sors is sportlövőnek teremtette

SOSEM FELEJTEM EL, 1964-et írtunk, javában zajlott a tokiói olimpia. Teljesen más világ volt, mint manapság. Nemhogy internet nem létezett, a hírek is csigalassúsággal vánszorogtak Ázsiából az öreg kontinensre. Egyetlen fix tájékozódási pont volt, ha az ember bekapcsolta reggel a rádiót.

S akkor a kinti riporter az éterbe kiáltotta: Hammerl László olimpiai bajnok! A kilencévesek örömével vettem tudomásul a hírt, csak azt nem tudtam, ki az a Hammerl László, a kisöbű sportpuskáról pláne nem hallottam… Nem sokkal később kiderült, a Képes Sport szerkesztőségében is okozott némi zavart a sikere, mert egyszerűen a József keresztnevet akasztották rá… Az Aszaka lőtéren ő szerezte küldöttségünk harmadik elsőségét a tízből.

Meg volt írva a sorsa, sportlövő lesz. Akár égi jelnek is felfogható, hogy anno egy bokor alatt spárgával összekötve, újságpapírba csomagolva egy rozsdás puskát talált. Mérnök édesapját érdekelte, hogyan bütykölhetné meg. S még egy szerencsés motívum: a család kőhajításnyira lakott a Marczibányi lőtértől. Ha ez nem lenne elég, még egy véletlen segített, első versenyén némi túlzással beugróként vett részt – hol máshol? – a Marczibányi téren. A Ganz Villanyban dolgozó papa szervezte a versenyt, csak éppen valaki lebetegedett, s mivel tudták, hogy a kis Hammerl a megjavított légpuskával már tartott célra, szóltak neki.

A verseny – amelyen a hozzáértők lassú mozgása miatt azt mondták róla, hogy jó lövő lesz – után meg pláne! Pintér László edző megnézte a lőlapját, s hívta, járjon edzeni. Érdekelte a sport, úszó unokabátyjával rongyosra olvasták az 1952-es helsinki olimpiáról szóló könyvet, a 16 aranyérem is segített abban, hogy elhatározták, egyszer olimpikonok lesznek. Noha egy évvel a tokiói olimpia előtt a 120 lövéses összetettben 1163 kört ért el, ami jobb volt a fennálló világcsúcsnál, mégsem vezetett egyenes út Japánba, mert a játékok előtt a fárasztó éjjeli tanulásnak, az orvosegyetemi vizsgáknak is betudhatóan visszaesett. A hat válogatóverseny közül kétszer érte el az alsó szintet jelentő 590 kört (a felső egyszer sem sikerült), s négyszer lőtt az alsó alatt. Jakosits Tibor például négy alkalommal is 595-öt vagy jobbat teljesített. Ám Havay Sándor főtitkár ezt írta a jelentésébe: „Hammerl Lászlóban van fantázia, az első hat közé kerülhet.” De nemcsak Havay, edzője, Kisgyörgy Lajos is bízott benne. Itthoni utolsó nekirugaszkodására 595 kört ért el, ez azért önbizalmat adott.

Tokióban 1964-ben úgy lett olimpiai bajnok a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő testhelyzetű számában, hogy az ugyancsak 597 kört elérő amerikai Lones Wiggert előzte meg. S hogy milyen az élet? Négy évvel később Mexikóvárosban ugyancsak világ- és olimpiai csúcsnak számító 598 körével lemaradt az aranyéremről, az ugyanannyit teljesítő csehszlovák Jan Kurka nyakába akasztották, mert neki jobb volt az utolsó sorozata. Hammerl László erről a Nemzeti Sportnak ezt nyilatkozta: „Holtversenynél megnézik, kinek van több tízese, ha ez nem dönt, az úgynevezett belső tízesek számítanak, ha ez sem határoz, összehasonlítják az utolsó sorozatokat. Nem csináltam ebből problémát, azt szoktam mondani, az nyer, aki a dobogó tetején áll. Kurka azóta is jó barátom.” S noha utóbbi mondatot a halála múlt időbe tette, ez a szemlélet jellemezte: nem hivatkozott szerencsére vagy pechre, racionálisan gondolkodott. Nyugalma legendás volt, azt mondták rá, idegek nélküli ember. Erre így reagált: „Aki azt mondja, nem izgul, nem mond igazat.” Aztán hozzátette, mindig úgy állt hozzá, egylövéses versenyen van, amit hatvanszor kell megismételni… S még valamit elárult: a zöld szín megnyugtatta.

Orvosi diplomáját 1969-ben szerezte, praktizált, már-már a fül-orr-gégész szakvizsga letételére készült, amikor a montreali olimpia után 1976-ban felkérték szövetségi kapitánynak. Egy hónap gondolkodási időt kapott, de ő egy héten belül elvállalta úgy, hogy nem volt még edzői papírja, később persze elvégezte a szakedzőit. Rövid időn belül kiderült, lehet, hogy egy jó orvost vesztettünk, de nyertünk egy egészen kiváló szakvezetőt, kapitánysága idején sportlövőink 46 olimpiai pontot szereztek, Varga Károly és Igaly Diána olimpiai aranyat, Záhonyi Attila és Kovács Zoltán bronzot.

Tudását világszerte elismerték, értett a sportolók nyelvén, akik megbecsülték higgadt tanácsait. A világ- és Európa-bajnok sportlövő, Joó Éva és az olimpiai aranyérmes házasságából született fiukról, a puskások 50 méteres fekvő testhelyzetű számában junior világ- és Európa-bajnok, idén a győri Eb-n a felnőtt puskás csapatban bronzérmes Hammerl Somáról egyszer azt mondta, a legnagyobb szurkolója és már több serlege van, mint neki, aki ifiként csupán egy csapatbronzot szerzett… Nem misztifikálta tehetségét, annyit jegyzett meg, a családban a sportlövészet nem elsődleges téma.

Szakértelmét, emberi kvalitásait is elismerve választották 2004-ben, első körben a Nemzet Sportolójának, sportágát élete végéig hasznos észrevételeivel, a rá jellemző derűvel segítette.