BMX, azaz bicycle motocross, magyarul: bicikli és motor keresztezése. Nem véletlenül.
A BMX az Egyesült Államokban, a Los Angeles környéki hegyekben rendezett terepmotor-versenyek miatt jött létre az 1970-es években. A motocross-versenyeket látogató családok ifjú tagjai ugyanis hiába akartak volna motorra ülni, koruk miatt erre nem volt lehetőségük. Néhány kerékpárgyártó viszont megtalálta a piaci rést és a normál bringáktól eltérő, terepre is alkalmas, kisebb, de vastagabb kerekű, motocrossra hasonlító bicajokat kezdett el árulni.
Az akkori tinédzserek szabadszelleműségét hűen tükröző BMX óriási siker volt és néhány hónap alatt többezret adtak el, aztán már csak idő kérdése volt, mikor jut el a világ minden tájára.
Kaliforniában a bringások egy része a hegyekben, a motocross-pályákon nyomult, egy másik csoport viszont épp a bringa kis méret kihasználva az utcákat rótta és ugratni, trükközni kezdett az utcabútorokon.
A BMX-esek a térséget sújtó szárazság miatt eleinte használaton kívüli medencéket is előszeretettel igénybe vették, majd a görkorcsolya-láz beköszöntével rengeteg félcső és mesterséges park épült, melyeket az után foglaltak be a bringások, hogy a biztosítók szép lassan ráuntak, hogy komoly összegeket fizetnek azért, mert a görkorisok megsérültek a betonon – miközben a bringások a vastag kerekeken jóval biztonságosabban landolhattak…
A parktulajdonosoknak a BMX-eseknek köszönhetően nem kellett bezárniuk, cserébe pedig a bringások kedvükre fejleszthették trükkjeiket.
A térhódítás után 1981-ben alapították a Nemzetközi BMX Szövetséget, amely egy évvel később világbajnokságot rendezett. Az X Games (az extrém sportok legnagyobb világeseménye) után a BMX freestlye első világkupáját 2016-ban rendezte a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI).
A BMX versenyváltozata már a 2008-as pekingi játékok óta szerepel az olimpia műsorán, ám a szabadstílusú (freestyle) szakág először Tokióban küzdhetett az érmekért.
A freestyle nevéből adódóan a tökélyre fejlesztett trükkökön keresztül a sportoló saját stílusát mutatja meg, épp ezért keretrendszert kellett vinni a pontozásba, hogy olimpiai sport lehessen, előtte ugyanis az urban sportokhoz hasonlóan szubjektíven „mértek” az egyes elemeket. Mostanra több alapelvet is lefektettek, melyek egységesítik az elemek megítélését, így bár egy kicsit sérti a freestyle művelői által képviselt értékeket, a lazaságot és a korlátok nélküliséget, de tisztábbá teszi a rangsorolást.
A résztvevők néhány héttel a verseny előtt megkapják ugyan a pálya rajzát, de élesben csak egy órájuk van felkészülni a gyakorlatukra, miközben az összes „riválisuk” ott repked mellettük, így nem csak a trükkök ismerete, a spontaneitás és az alkalmazkodási képesség éppoly fontos számukra.
A sportolóknak 60 másodperc áll rendelkezésre a gyakorlatuk végrehajtására, a pontozók pedig a trükkök nehézségét, az ugrások magasságát, a stílust és a kreativitást is értékelik.
Az Olimpiai Kvalifikációs Sorozat sanghaji állomásán a magyar színeket képviselő Kempf Zoltánnak (Kempf Zozo) nem volt szerencséje, hiába csinált meg egy dupla szaltót a második futásban, az elsőben hamar defektet kapott, így a 21. helyen zárt.
A breaking, vagy „b-boying”/„b-girling” a magyar nyelvben leginkább breaktáncként ismert, de a sportág művelői közül sokan sértésnek veszik, ha breakdance-ként emlegetik.
A sportág a hip-hop zenének köszönhetően az 1970-es években indult hódító útjára New York klubjaiban, amikor a táncosok elkezdtek a tornából és a harcművészetekből ismert elemeket beiktatni produkcióikba.
Feljegyzések szerint az egész 1973. augusztus 11-én kezdődött, amikor a hip-hop keresztapjaként ismert DJ Kool Herc nővére bronxi bulijára nem egy, hanem két keverőpulttal érkezett, mert megfigyelte, hogy többen kezdenek táncolni akkor, amikor nem az éneklést, hanem a dobokat hallják a számok közben. Kool Herc pedig úgy keverte a zenét, hogy elnyújtsa az ének és az instrumentális zene szüneteit (breaks), így többen táncoltak, amikor a dobok dübörögtek. A szórakozóknak annyira megtetszett a stílus, hogy hónapokkal később már egymással versengtek, ki tud extrább trükköket bemutatni, de ahogy azóta is, akkor is a DJ-re volt bízva, milyen zenét tesz be, a közönség pedig a benyomásai alapján hirdette ki egy-egy párharc győztesét – ráadásul rengeteg esetben a breakinggel döntötték el az utcai vitákat, akkor, amikor New York a különféle bandaháborúk színhelye volt.
Az első lépések után a világraszóló ismertséget a Flashdance című film 1983-as sikere hozta meg a breakingnek, amelyben ezután nemzetközi versenyek indultak, 2013-ban pedig a breakinget felvette a Tánc Világszövetség az általa szervezett világbajnokság műsorába is.
A breaking akkora sikert aratott, hogy már öt évvel később ott lehetett a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián, újabb hat évvel később pedig már Párizsban is ott van az ötkarikás játékok programján.
A breakingversenyek a pontozásos sportágakkal ellentétben egyenes kieséses rendszerben zajlanak: a sportolókat párokba sorsolják és egy-egy körben mindenkinek egy perc áll rendelkezésére, hogy bemutassa gyakorlatát a felkért DJ által véletlenszerűen pörgetett számra, a jellemzően korábbi b-boyokból és b-girlökből álló zsűri pedig a technikát, a végrehajtást, az eredetiséget és a muzikalitást vizsgálja, de nem konkrét pontszámot ad, hanem elektromos értékelőtábláján (iPaden) az egyik vagy másik versenyző felé húzza az ujját és eldönti, neki melyik produkció tetszett jobban.
A párizsi olimpián bemutatkozó breakingben nemenként 16 versenyző indulhat, s egy-egy aranyérmet osztanak ki. Az Olimpiai Kvalifikációs Sorozat budapesti állomásán a magyar színeket Szarvák Csenge (B-girl Csenge) és Lobontiu Menotti Noris (Noris by Nature) képviseli.
ILYEN VOLT A BREAKING SANGHAJBAN
A gördeszkázás is az Egyesült Államokból, Kaliforniából ered az 1940-es évek második feléből. Ekkor jöttek rá ugyanis a szörfösök, hogyan tudnak hódolni szeretett sportjuknak, amikor csendes az óceán. Deszkáikra kerekeket szereltettek és a járdán még sokkal inkább a szörfből ismert manővereket utánozták, mint a maiak.
A deszkázás a deszka fejlesztése mellett hamar életstílus lett és számos ruházati cég is specializálódott rá, a fordulópontot pedig 1978 jelentette, amikor Alan Gelfand mutatta be a mára az egyik legalapvetőbbnek számító trükköt, az „Ollie” nevű ugrást és ezzel forradalmat indított.
A deszkások egy része a „parkban”, azaz félcsövekben, ugratókban tökéletesítette kunsztjait, míg a másik fele az utcán (street) sík terepen, mesterséges gyorsítás nélkül, lábuk és kezük használatával trükközgetett.
A gördeszka-láz kitartott, és csak idő kérdése volt, mikor rendeznek versenyeket is, majd az X Games mellett megjelent a sportág legnagyobb viadala, a nézők tízezreit vonzó Street League is.
A gördeszkázást 2016 augusztusában vette fel a 2020-as tokiói játékok programjába a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ezért az olimpiára kerüléshez keretet kellett adni a BMX-hez hasonlóan szabadságot hirdető sportágnak.
Az ötkarikás játékokon és a selejtezőben indulók két szakágban vehetnek részt: a „parkban” a pontozók az ugrás magasságát, a trükkök tisztaságát és azt is vizsgálják, hogy a sportoló mennyire használja ki a pályát. Az indulóknak három 45 másodperces „futásuk” van, melyek közül a legjobbra értékelt számít, míg a „streeten” vízszintes felületen, néhány lépcső és korlát segítségével kell két 45 másodperces gyakorlatot teljesíteniük, de csak öt trükköt mutathatnak be és szintén a jobban sikerült „futás” a mérvadó.
Bár Európában és Kínában már a 19. században is sokan másztak meg meredek sziklafalakat, a hegymászás, a csúcsok meghódítása a 20. század elején lett világszerte népszerű. Ezt követte az egyre komolyabb műfajjá váló sziklamászás. A segédeszközök fejlesztésének köszönhetően biztonságosabb is lett a mászás, ezért a mászók is bátrabbak lettek.
Természetesen ennek a sportnak a múltjából sem maradhat ki Amerika. Az 1970-es évektől a Yosemite Nemzeti Park legendásan meredek gránitfalaiba ugyanis annyi lyukat fúrtak a mászók, hogy ezt sokan természetkárosításnak gondolták. Innentől kezdve fix útvonalakat alakítottak ki, a tét pedig az volt, ki jut fel hamarabb, hatékonyabban az előre rögzített kapaszkodók, támaszkodók segítségével.
A Yosemite legendás falát, az El Capitant meghódítani ma is a világ egyik abszolút sportteljesítményének számít, nem véletlen, hogy a New York Times a valaha látott legnagyobb sportteljesítmények egyikeként jellemezte, amikor 2017-ben az amerikai Alex Honnold elsőként mászott fel mindenfajta biztosítás nélkül (Free solo) a szinte függőleges, 885 méter magas falon.
A mászásnak nagy lökést adott, hogy az Egyesült Államokban egyre több edzőteremben építettek mesterséges mászófalakat, és ennek köszönhetően indult fejlődésnek a sportág.
Az első, versenyre hasonlító eseményt 1985-ben rendezték Olaszországban. A SportRoccia nevű esemény a sportmászás ma ismert műfajai közül leginkább a „leadre” hasonlított, azaz az indulóknak megadott időn belül kellett a lehető legmagasabbra jutniuk. Egy évvel később, Lyonban már a maira hajazó versenyt rendeztek, amikor három, egymástól jól különálló falon mérték össze tudásukat a mászók:
Komoly nehezítés a sportolóknak, hogy a pályák versenyről versenyre változnak, de így tisztelegnek a hőskor mászói előtt, akik szintén nem tudtak felkészülni a rájuk váró akadályokra.
A sportmászás 2020-ban mutatkozott be az ötkarikás játékokon. Tokióban még csak két aranyérmet (férfi és női kombinált) osztottak ki, Párizsban már négyet. A francia fővárosban a speed szakágnak rendeznek külön versenyt, a kombinált szám pedig a leadből és a boulderből áll össze. Az OQS sanghaji állomásán Tusnády Nimród a 44. helyen zárt.
BMX Freestyle-ban, sportmászásban és breakingben – az Olimpiai Kvalifikációs Sorozat sanghaji állomásához hasonlóan – Budapesten is 50 pontot szerezhetnek a versenyzők, azaz a két fordulóban összesen maximum 100-at. A két állomáson szerzett összpontszám alapján alakul ki a végső sorrend, amely eldönti az olimpiai kvóták sorsát. A gördeszka pontrendszere ettől minimálisan eltér: itt a sorozat két állomása mellett a korábbi versenyekről hozott pontok is számítanak a végelszámolásnál. Előbbiek teszik ki az összpontszám kétharmadát, míg az Olimpiai Kvalifikációs Sorozatot megelőző állomások a fennmaradó egyharmadot. Az igazán éles verseny tehát Budapesten lesz: itt dől el minden, több lehetőség nincs - Budapesten késhegyig menő küzdelem lesz a párizsi helyekért!
