A közelgő párizsi olimpia apropóján öt magyar olimpiai bajnok volt a Szerencsejáték Zrt. és Nemzeti Sport közös tusnádfürdői sátrának, a Buzánszky Jenő Sportterasznak a vendége szerdán: Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke; Bujdosó Imre olimpiai és világbajnok kardvívó; Vereckei Ákos kétszeres olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok kajakozó; Gyulay Zsolt kétszeres olimpiai és hatszoros világbajnok kajakozó, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Fábián László olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok öttusázó, a MOB főtitkára – utóbbi kettő videoüzenetben jelentkezett be, mindketten annak a reményüknek adtak hangot, hogy a mintegy száznyolcvan fős magyar csapat méltó módon képviseli a magyar sportot Párizsban, és mindenki a legjobb formáját nyújtja majd. A három jelenlévő olimpiai bajnokot egy másik ötkarikás aranyérmes, Atlanta 1996-os ökölvívó-bajnoka, Kovács „Kokó” István kérdezte, elsőként arról, mit jelentett számukra az olimpiai aranyérem?
„Beteljesedés: olyan, mint amikor egy szerelmes nőt végre megcsókolnak – fogalmazott érzékletesen Nagy Tímea. – De hozzáteszem, rólam mindenki azt mondja, kétszeres olimpiai bajnok vagyok, de van nekem még három aranyérmem, csak őket most otthon hagytam: a gyerekeim.”
Vereckei Ákostól meglepve értesültünk arról, olimpiai bajnok úgy is lehet egy kajak négyes, hogy a csapattársak nincsenek jóban egymással. „Egyáltalán nem voltunk barátok, nem kedveltük egymást, szinte fúrtuk a másikat, külön szobában aludtunk, de nyolc hónappal az olimpiai előtt megbeszéltük, hogy közös a célunk, szó szerint egy irányba kell húznunk. Az olimpia után négyen négy irányba mentünk – azt hiszem, ezt hívják profizmusnak. Most már évente háromszor-négyszer együtt vacsorázunk, és felelevenítjük a közös emlékeket” – fogalmazott.
Vajon mitől más, mitől több az olimpia, mint egy világbajnokság?
Erre a kérdésre Bujdosó Imre azt felelte: „Ez a világ legnagyobb dzsemborija. Minőségben a leggyengébb verseny, de itt nincsenek outsider sportolók, csak a krém. A pszichés tét sokkal nagyobb. Ha valaki hibázik, nem javíthat jövőre, négy év kell rá várnia, és négy év nagy távlat egy ember életében. Emlékszem, kilencévesen nem is tudtam, mit jelent, de olimpiai bajnok akartam lenni.”
Örökzöld téma olimpia előtt, hogy hány magyar (arany)érem várható?
„Ezt a kérdést utálom a legjobban – mondta nevetve Nagy Tímea. – Attól, hogy valaki nem lesz olimpiai bajnok, haza tud úgy jönni, hogy boldog. De tény, az utánpótlásban nagyon fontos az érem, az érmesek sikerét látva mennek el sportolni a gyerekek.”
Téma volt a sportolókra nehezedő nagy nyomás is. Ennek kapcsán Vereckei Ákos úgy fogalmazott:
„Akit az olimpiai szereplés nyomaszt, az ne versenyezzen. A győztes típusokat felvillanyozza. Biztos vagyok benne, hogy az esélyes sportolók semmilyen nyomást nem éreznek most sem. A social media viszont tönkreteszi nemcsak a sportolókat, de a mai fiatalokat is, teljesen elviszi a fókuszukat. Aki azt figyeli, hány lájkot kap a Facebookon, az nem fog nyerni.”
A nyomás kapcsán Nagy Tímea hozzátette, ő a kivételt erősítő szabály: „Én majdnem mindegyik olimpiámon be voltam tojva, és ahol nem, ott nem is nyertem.”
A várható magyar aranyérmek kapcsán Bujdosó Imre igencsak bátran fogalmazott: „Tizenkét magyar aranyat várok! Hármat a kajak-kenutól, hármat a vívástól, úszásban is kettő-három, egyet vízilabdában is, és lesz még néhány, hogy kijöjjön a tizenkettő. Nem vagyok ugyan Nostradamus, de elég jó vudus ember vagyok, felírhatják, hogy tizenkettőt mondtam!”