Ötkarikás történetek: az olimpiai arany után is maradt a magázódás – még 18 nap a rajtig

A világbajnok észt Julia Beljajeva legyőzésével kezdett, majd a dél-koreai Kang Jung Mi kellemetlen stílusára is talált ellenszert, így máris a legjobb nyolc közé jutott. A negyeddöntőben a japán Szato Nozomi következett, aki a címvédő ukrán Jana Semjakinát is búcsúztatta, de Szász Emese őt is leiskolázta, kisebb kézsérülése sem akadályozta meg a fölényes győzelemben.

Akkor úgy fogalmazott, éremért utazott Rio de Janeiróba, amelyet Lauren Rembi legyőzésével tett biztossá – a francia csak az első tus után vezetett, a folytatásban minden úgy alakult, ahogy Szász tervezte. Talán a fejvédő alatt is mosolygott, de az asszók után biztosan, a feszültség legkisebb jele sem ült ki az arcára.

„Korábban sokszor voltam görcsös világversenyeken, akkor nem jött össze, úgyhogy arra gondoltam, most lehet egy kicsit lazábban vívni” – mondta a kétszeres világbajnok olasz Rossella Fiamingo elleni döntő után. De hogyan tudott felszabadult maradni négy tus hátrányban? Egyszerű a válasz: nem foglalkozott az állással.

„Jézusom, négy tus hátrányból nyertem?! Nem tudtam! Mindig csak a következő tusra koncentráltam, arra gondoltam, hogy amíg nincs vége, addig lehet próbálkozni” – tekintett vissza az asszóra Szász Emese, aki 7:11-ről fordítva lett olimpiai bajnok. Visszavonulása után az NSO Tv-nek felidézte a döntő emlékezetes pillanatait, mint mondta, a záró harmadban sikerült kiugrasztania olasz ellenfelét, majd csuklóra talált – olyan mozdulattal, amit rengeteget gyakoroltak edzőjével, Kulcsár Győzővel.

A finálét lezáró együttes találat után a legendás szakember átölelte tanítványát, gratulált neki, majd mosolyogva azt mondta: „Úristen, megcsináltad, olimpiai bajnok vagy! De azért így sem tegezhetsz!”

Több mint másfél évtizednyi közös munka után nem is ment volna Szász Emesének…