Négyesfogathajtó-vb: ausztrál és holland címvédés, Dobrovitz József a legjobb magyar

Úgy tartják, lovas nemzet a magyar, a régi igazságokkal pedig nem érdemes vitatkozni. Nem is nagyon lehet, elvégre negyven évvel minden idők legsikeresebb négyesfogathajtó-világbajnoksága után ismét telt házas vb-t rendezett Szilvásvárad – aki jegy nélkül érkezett a vasárnapi akadályhajtásra, be kellett érnie a Szalajka-völgy látványával.

A Lipicai Lovasközpont lelátóján ugyanis egy gombostűt sem ejthettünk volna le, a hangulatról mindent elmond, hogy még csitítani is kellett a nézőket, mert néhányan már akkor tapsoltak, amikor a fogatok még át sem haladtak a fotocellán. Mire ifjabb Dobrovitz József hajtott a pályára, mindenki tudta a dolgát: amint megszólalt a csengő, elcsendesült a közönség, még a vonat zakatolását és a motorok berregését is lehetett hallani.

Aztán hirtelen hangrobbanás következett, a magyar csapat legfiatalabb hajtója ugyanis jó pályát ment, csupán az utolsó összetett akadályban esett le a labda az egyik bójáról, miután a bal első lova rálépett. Az időtúllépés kissé bosszantotta ifjabb Dobrovitzot, mert sokáig nagyszerű tempóban haladt, ám a nagy hőség, a száraz homok próbára tette a lovait.

Amint leszállt a fogatról, szaladt is a korláthoz szurkolni, elvégre egymás után következtek a magyar hajtók. Lázár Zoltánnak is csupán a rendkívül nehéz, kanyargós összetettek okoztak nehézséget, a két verőhiba mellett kicsit megakadt, így alapidőn túl teljesítette a pályát. Alighanem a 13 hibapontnál kevesebbet remélt, de kilencszeres világbajnokként neki már nem kell bizonyítania – tudta ezt a közönség is, nemcsak az idei szereplésének, hanem szenzációs pályafutásának is szólt a taps.

„Nyugi, ne kapkodj” – kiabálta ifjabb Dobrovitz édesapjának, Dobrovitz Józsefnek, aki nagy lendülettel kezdte az akadályhajtást. Noha a híd előtt megtorpantak a lovai, verőhibát nem követett el, csupán azért kapott öt hibapontot, mert ő is kifutott az időből. Hidegrázós pillanatok voltak: a hajtó állva ünnepelt, fia örömében ugrált a pálya szélén, a lelátóról zúgott a vastaps.

A 187 másodperces alapidő feladta a leckét a mezőnynek, mindössze hárman teljesítettek hibátlanul. Egyikük a holland Bram Chardon volt, aki a maratonhajtás után a harmadik helyen állt, az utolsó számban viszont gyors lovaival nagyszerűen ment, így bejelentkezett az ezüstéremre. Sokáig úgy tűnt, hogy az amerikai Chester Weber bírja a nyomást, ám a végén kettőt is hibázott, így be kellett érnie a bronzzal. Az arany „természetesen” az ausztrál Boyd Exell nyakába került, aki sorozatban hetedszer lett világbajnok, és a holland csapat is megvédte vb-címét.

A magyar trió ötödikként zárt, míg egyéniben a mieink közül a 13. helyezett Dobrovitz József volt a legjobb, aki nem győzte hangsúlyozni, mennyire élvezte, hogy gyönyörű környezetben, tömött lelátók előtt versenyezhetett. A visszajelzések alapján így voltak ezzel a külföldi hajtók is – Szilvásvárad ismét ámulatba ejtette a világot.

NÉGYESFOGATHAJTÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, SZILVÁSVÁRAD
Egyéni
Világbajnok: Boyd Exell (Ausztrália) 146.93 hibapont
2. Bram Chardon (Hollandia) 157.74 hibapont
3. Chester Weber (Egyesült Államok) 159.13 hibapont
…
13. Dobrovitz József 178.53 hibapont
…
17. ifj. Dobrovitz József 186.11 hibapont
18. Lázár Zoltán 187.09 hibapont
…
25. Papp János 208.47 hibapont
…
27. Váczi István 210.60 hibapont
28. ifj. Galbács Ferenc 222.51 hibapont
…
30. Juhász Péter 229.66 hibapont
…
34. Galbács Ferenc 246.22 hibapont
35. Tóth-Simon Sándor 247.03 hibapont

Csapat
Vb: Hollandia (Bram Chardon, Ijsbrand Chardon, Koos de Ronde) 322.69 hibapont
2. Németország (Michael Brauchle, Mareike Harm, Georg von Stein) 330.33 hibapont
3. Ausztrália (Boyd Exell, Tor van den Berge) 340.77 hibapont
…
5. Magyarország (Dobrovitz József, ifj. Dobrovitz József, Lázár Zoltán) 354.71 hibapont