Reálisabb lett volna, ha előrébb végeznek Rapporték a sakkolimpián

Amikor 2023 tavaszán Polyánszky Zoltánt megválasztották a Magyar Sakkszövetség elnökének, célként fogalmazta meg Rapport Richárd és Lékó Péter visszacsábítását a magyar válogatottba. Akkor Rapport már román zászló alatt versenyzett kiemelkedően jó anyagi feltételek mellett, Lékó mindennapjait az edzősködés, a szekundánsi munka töltötte ki a különböző versenyek szakkommentátori feladatai mellett. Innen kellett „kiemelni” őket, ami persze nem kis nehézséget jelentett. Ahogy Polyánszky megfogalmazta, nyilván az anyagiakon is múlt, de mindenekelőtt a bizalmukat kellett visszaszerezni. És ez a majdhogynem lehetetlen küldetés nagyjából egy év alatt sikerült is, a megbeszélések hosszú sorozata eredménnyel zárult. Nagyon rosszul nézett volna ki, ha Lékó Péter nem ül asztalhoz éppen Budapesten, vagy Rapport Richárd igen, de román zászló alatt… Ahogy Lékó fogalmazott, Rapporttal közös döntés volt, hogy visszatér a magyar válogatottba. Így a budapesti sakk­olimpiára lényegében a legerősebb magyar keret állt össze, kettejük mellett a honosított orosz nagymesterrel, Szjugirov Szanannal, valamint a rutinos Berkes Ferenccel és Gledura Benjáminnal.

A BOK-csarnok ideális helyszínnek bizonyult, remek volt a hangulat, amit az is erősített, hogy a nyílt és a női torna mezőnye ugyanabban a hatalmas teremben kapott helyet. Mindennap különleges atmoszférát varázsolt a nagyjából kétezer játékos, szövetségi kapitány, versenybíró, technikai személyzet, amely a szabályoknak megfelelően majdnem tökéletes csendben tette a dolgát.

Az esemény páratlan lehetőséget kínált a hazai sakkozásnak. A pályázat során már borítékolható volt, hogy megkapjuk a rendezés jogát, hiszen nem volt vetélytárs. 2020 decemberében, amikor a nemzetközi szövetség közgyűlésének döntenie kellett a rendező városról, csak Budapest maradt. Így eldőlt, hogy a mindig is sakknagyhatalom Magyarország a sportág történetében először rendezhet hivatalos olimpiát.

Mindkét szekcióban három magyar csapat indulhatott. A nyílt mezőnyben kiemelkedtek az amerikaiak, az indiaiak, a kínaiak és a címvédő üzbégek, de utánuk tíz-tizenöt együttes nagyjából egyforma eséllyel pályázott a jobb helyezésekre, köztük természetesen a mieink. Rapport Richárd rengeteg tornán szerepelt, így játékban volt, Lékó Péter viszont nem, mivel az olimpiát megelőzően másfél éve játszott versenypartit, és egyébként sem volt túl aktív az elmúlt öt-hat évben. Szakmailag nem is lehetett kérdéses a felkészültsége, teljes mértékben naprakész volt, hónapokig keményen készült – mint fénykorában –, de a gyakorlati játék és a sorozatterhelés hiánya némi aggodalomra adott okot.

Ács Péter együttese nagyszerűen menetelt, legyőzte a verhető ellenfeleket, de az igazi nagyágyúk erősebbnek bizonyultak: a hatodik fordulóban Indiától, a kilencedikben az Egyesült Államoktól is kikapott. Azonban jellemző a csapat összetartására, sokszínűségére, hogy gyakorlatilag mindenki volt nyerő ember. Az ukránok elleni sikerhez Rapport Richárd és a remiért vért izzadó Berkes Ferenc kellett, az olaszok ellen Szjugirov Sza­nan és Rapport nyert (ellensúlyozva Lékó váratlan vereségét), a litvánok ellen Lékó teljes pontjára volt szükség. De a magyar válogatott legértékesebb embere minden kétséget kizáróan Gledura Benjámin volt. Az egri születésű 25 éves nagymester győzelme kellett az osztrákok és az előző sakkolimpia ezüstérmese, az örmény válogatott elleni csapatsikerhez. Az utolsó fordulóban a spanyolok ellen nyert, amin az egy csapatpont múlott.

A magyar A-válogatott mindent megtett, végig ott állt az élmezőnyben. A sorsolásra sem lehetett igazán panasz, mert bár kemény ellenfelek jöttek, a legnagyobb esélyesek közül elkerültük a kínaiakat és a címvédő üzbégeket. Az utolsó körben a spanyolokkal szemben jó esély nyílt az első hat hely valamelyikére, vagy szerencsés esetben akár az érem is meglehetett volna, de nem sikerült. A 2:2-es eredményen már nem lehetett javítani, hiszen nem volt több forduló, és éppen úgy alakult a többi találkozó, hogy válogatottunk végül a legjobb tízen kívül végzett. A 11. pozíció nem tükrözi a csapat erejét és küzdeni tudását, sokkal jobban megfelelt volna a képnek a hatodik hely környéke. Ez a svájci rendszer átka… A B és a 25 éven aluliakból álló együttesünk nagyjából hozta a tőle elvárhatót.

Az indiaiakat nem lehetett megállítani, erre az első helyen kiemelt, de többször is botló Egyesült Államoknak sem volt esélye. Az ázsiaiak a régi szovjet hegemóniát idéző hatalmas fölénnyel érdemelték ki az aranyérmet. A megszerezhető 22 csapatpontból 21-et gyűjtöttek, néggyel többet, mint a nagy rivális amerikai, üzbég, kínai hármas. Kiemelkedett az év végén, novemberben és decemberben vb-döntőt vívó Dommaraju Gukesh, valamint Arjun Erigaisi produkciója, előbbi 3056 (!), utóbbi 2968-as értékszámnak megfelelő teljesítményt nyújtott.

A nőknél a magyar A-csapatnak szintén megvolt az esélye az utolsó fordulóban, ami már önmagában is kellemes meglepetés, hiszen csak a 14. helyre rangsorolták előzetesen.

Az első táblán a 17 éves Gaál Zsóka fantasztikusan szerepelt, a nagyon nehéz ellenfelekkel szemben is 6.5 pontot gyűjtött, teljesítve a férfi nemzetközi mesteri normát. Bár Terbe Julianna és Papp Petra mérsékeltebb teljesítményt nyújtott, a korábbi Európa-bajnok Hoang Thanh Trang és Lázárné Vajda Szidónia jó játékkal megteremtette az esélyt, hogy a Fodor Tamás vezette együttes elöl álljon a hajrában. Az utolsó körben a spanyolok ellen nagy bravúr lett volna a döntetlen is, a győzelem meg igazi csoda, helyette a papírforma jött be. A vereséggel maradt a kiemeléssel megegyező 14. hely, tehát a hölgyekre sem lehet panasz.

Az aranyérem sorsa a nyílt versenyhez képest szorosabb csatában dőlt el, de India itt is teljesen megérdemelten végzett az első helyen.

A képességfejlesztő sakkot mutatta be a budapesti sakkolimpia kiállítóterületén a Polgár Judit Sakkalapítvány. Életre kelt a sakkpalota, a helyszínen több ezer gyermek vett részt a programokon, a világ korábbi legjobb női sakkozója, Polgár Judit pedig a nővéreivel tartott dedikálást. Hatalmas sikert hozott a jubileumi Világsakkfesztivál is, a kétnapos rendezvény alkalmával volt, hogy bizonyos időre nem is tudtak újabb látogatókat beengedni az eseménynek otthont adó Magyar Nemzeti Galériába. Polgár Judit nyolc táblán, különféle ellenfelek csoportjaival játszott egyszerre: a formátummal kapcsolatban úgy véli, meg tudta valósítani hitvallását, hogy a sakk összekössön mindenkit. Polgár Judit a sakkolimpián új szerepkörben próbálhatta ki magát, volt már női és férfitornán is játékos, kapitány, kommentátor, ezúttal pedig ő nyitotta meg a partit az egyik versenynapon. A játékhoz nem jött meg újra a kedve, de annak örült, hogy a versenyteremben láthatta volt kollégáit és jó érzéssel töltötte el, amikor nézhette a sakktáblákon zajló eseményeket.