Sportsegély – Morvai Katalin publicisztikája

„HOSSZABB NAPUNK volna ma, szerencsére tudtunk páran segíteni. Az árvíz miatt pakoltuk a homokzsákokat – mondta a legnagyobb természetességgel Vigvári Vendel, az FTC 23 éves világbajnok vízilabdázója a Nemzeti Sportrádióban több mint egy hete, azt követően, hogy este csapatával, az FTC-vel Debrecenben 23–7-re megnyerték idénybeli első bajnokijukat. – Aztán volt egy kis vízi és egy kis konditermi edzésünk is, de a nehéz napból indulva teljes erőbedobással kezdtük a mérkőzést, és utána is jól játszottunk, remélem, ilyen jó lesz az idény többi része is.” Majd a riporter kérdésére még egyszer nekifutott részletezni a nap történéseit a meccsen négy gólt lövő pólós: „Reggel nyolcra mentünk pakolni a homokzsákokat, védeni a margitszigeti uszodát, ott próbáltunk építeni egy falat. Aztán az említett munkát elvégeztük az edzésen, és onnan indultunk Debrecenbe. Szóval tényleg hosszú napunk volt, de ahogy nagypapám (Schmitt Pál) mondaná, teher alatt nő a pálma.”

A férfi pólósok nem az egyedüli élsportolók voltak, akik az évtized árvize elleni sikeres védekezésben önkéntesként segédkeztek az elmúlt napokban (erről a Nemzeti Sport múlt szombati száma terjedelmes összeállításban számolt be). Ott voltak a gáton többek közt a váci, a győri és a leányfalui kézilabdázónők, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia irányításával a csepeli birkózók (erről meg a Magyar Nemzet írt az olimpiai, világ- és Európa-bajnok kötöttfogású birkózóval, Lőrincz Tamással készült hosszú interjúban). A sportolók mellett ráadásul a szurkolók is odatették magukat, a Fradi-ultrák például az egyik legnehezebb helyszínt, a később vízzel körülzárt Kisoroszit választották a dunai árvíz elleni harc helyszínéül.

És még nagyon sokan tették, amit önkéntesként tehettek – az ország érdekében.

Van, aki posztolt róla, de nyilván nagyon sokan nem azért ragadtak lapátot és pakolták a homokzsákokat, hogy az a közösségi médiában jól mutasson. Csak tették, amit tehettek. Védték a városukat, a sporttelepük környékét, vagy más, árvízvédelmi szempontból fontosnak tartott helyszíneket. Izomlázuk nem lett tőle, ha fel is ért a munka csapatépítő jellegű kondiedzéssel.

Egyébként megfigyelhető, a sportolókra mindig lehet számítani. Ez világjelenség. Mindenütt ott vannak, ahol valami jó ügyért lehet tenni. Segítik bajba jutott társaikat, sokan támogatják a betegeket, a rászorulókat. A jótékonykodás nem idegen tőlük. Egyrészt megtehetik, másrészt az élsport által megtanulták becsülni az egészséget. Tudják, milyen sérültnek, elesettnek lenni. És azt is: a mély gödörből kimászni csak segítséggel lehet.

Biztos akadnak még, akik emlékeznek a Sportsegély Alapítványra. A népszerű sportriporter, Vass István Zoltán azért hívta életre, mert amikor a Vasas kiváló kézilabdázója, Vadászné Vanya Mária súlyos balesetet szenvedett, és kettétört a karrierje, a kiváló rádiós azzal szembesült, hogy a sportolókat nem védi biztosítás, és sérülés esetén egyértelműen segítségre szorulnak. Vass pedig nemcsak kitalálta a támogatás módját, de megtalálta a társakat is hozzá. Megszületett az alapítvány, jó nevű sportolók adták hozzá a nevüket és nem utolsósorban a pénzüket. A nagy bevételt azonban az 1986-os első Sportsegély Gála hozta, amelyen Stefanek Gertrúddal (csapatvilágbajnok tőrvívó) közösen vezették a műsort a Budapest Sportcsarnokban. A magyar sport történetében egyedülálló jótékonysági kezdeményezés kétmillió forintos (akkoriban ez hatalmas summa volt) bevételt hozott, s a gálaesten az akkori könnyűzenei élet szinte valamennyi szereplője fellépett. Még a sportolók is mikrofont ragadtak, Albert Flórián például Koós Jánossal énekelt. Magam ugyan a Népsport fiatal újságírójaként ott voltam a gálán, de erre nem emlékeztem volna, hacsak a Nemzeti Archívum fotóbankja nem juttatja eszembe…

Csodálatos este volt! Szívet melengetően áramlott a jónak lenni jó érzése.

Apropó, Jónak lenni jó! Ezt a nevet kapta egy másik alapítvány sok évvel később. A közmédia hívta életre, és 2023-ban, a tizenkettedik esztendőben éppenséggel 260 millió forint gyűlt össze a decemberi karitatív akcióban. Tavaly a koraszülött és veleszületett fejlődési rendellenességgel élő gyerekek fejlesztésének támogatása volt a cél, és az adományozók között ezúttal is voltak sportolók, sportszervezetek (a felajánlások összértéke a 2012-es első esztendő óta meghaladta a kétmilliárd forintot).

A művészet és a sport világából leginkább árverésre kínáltak fel értékes tárgyakat. Ilyen volt például a tavalyi Formula–1-es Magyar Nagydíj plakátja, amelyet mind a húsz pilóta aláírt, így igazi ritkaság (el is kelt egymillió forintért), vagy a magyar labdarúgó-válogatott játékosai által dedikált labda (ötszázezer). A szövetségi kapitány, Marco Rossi skype-kapcsolaton keresztül személyesen is részt vett a televíziós műsorfolyamban, és elmondta, hisz a kampány céljaiban, ráadásul érintve érzi magát, hiszen volt a családjában hasonló eset, Simone, a fia kapott súlyos kezeléseket újszülött korában. Szereplésével sokakat rábírt a kisebb vagy nagyobb összegű támogatásra, ez jól látszott a beszélgetés idején a szalagcímben mutatott adományvonali adakozások frissülő adatsorából. A legnagyobb sporthoz köthető értéket azonban a budapesti atlétikai világbajnokság éremkollekciója jelentette, 1.1 millióért kelt el. De volt ott Usain Bolt által szignált mez, Tóth Krisztián olimpiai bronz­érmes cselgáncsozó dzsúdóruhája, és jó néhány dedikált póló, de még focikapus kesztyű is.

Túl a Jónak lenni jó! akción, általában véve a jótékonysági mérkőzések mindig könnyen összehozhatók a szent cél érdekében. A Nemzeti Sport online-on 44 találatot kapunk a fenti kulcsszavakra. Legutóbb az idén májusban rendeztek ilyet Brazíliában, mégpedig épp a Rio Grande do Sul állam heves esőzéseit követő hatalmas áradások károsultjainak megsegítésére. A jótékonysági meccsen olyan brazil futball-legendák léptek pályára, mint Ronaldinho, Cafu, Adriano és Bebeto.

Tavaly a törökországi földrengés áldozatainak megsegítésére szerveztek meccset a Galatasaray és az AS Roma részvételével. Ilyet játszott 2022-ben a Camp Nouban a Barcelona és a Manchester City is. A két csapat összecsapásának elsődleges célja az volt, hogy előmozdítsák a 2020-ban Lou Gehrig-szindrómával diagnosztizált Juan Carlos Unzué megsegítését, illetve, hogy általában véve felhívják a figyelmet a gyógyíthatatlan betegség elleni küzdelemre. Unzué amúgy Pep Guardiola korábbi Barcelona-tréner kapusedzője volt a katalán klubban. És sorolhatnánk még a jótékonysági meccseket…

Nekem a labdarúgók közül az angol válogatott Jack Grealish (egyébként ő is Man. City-játékos) hozzáállása a legszimpatikusabb. Szép csendben adományoz ennek-annak, főleg fiatalnak, ha megérinti valamely ügy vagy a betegség. Olykor felkapja a brit média, olykor nem. Ez a része nem érdekli őt. A BBC 2023 júliusában arról írt, hogy egy húszéves, leukémiában szenvedő fiatalember orvosi költségeihez járult hozzá ötezer fonttal (csaknem két és fél millió forinttal). Egy évvel korábban egy másik pártfogoltjára úgy derült fény, hogy a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságon Irán ellen a britek hatodik gólját szerző Jack Grealish valami eszméletlenül furcsa, karjával kígyózó ünneplésbe kezdett.

És nem véletlenül. Az Agatha Christie krimijein nevelkedő brit sajtó gyorsan kiderítette, hogy a fura gólöröm valójában egy születéskori oxigénhiány következtében kialakult központi idegrendszeri sérülésben szenvedő fiúnak küldött üzenet volt. Grealish megígérte ugyanis, hogy úgy ünnepel majd, ahogy a néhány héttel korábban szerzett újdonsült barátja, a tizenegy éves Finlay mutatta neki. És nemcsak megígérte a kis legénynek, hanem – ország-világ előtt – be is mutatta a különös koreográfiát. El tudják képzelni, mit jelentett ez Finlay számára?! A híres játékos, a példakép abban a fontos pillanatban őrá gondolt, neki üzent.

Érdemes rákeresni a Premier League YouTube-csatornáján csaknem 350 ezer megtekintést hozó bejegyzésre, amelyben Grealish felolvassa a levelet, ami arra ösztönözte, hogy meglátogassa ifjú szurkolóját, amiből ez a megható történet kikerekedett végül. Nem szégyen elmorzsolni egy könnycseppet az ötödik perc vége felé.

Mert nagyon igaz: jónak lenni jó!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!