M4 Sport – Az Év Sportolója Gála 2024: Eberhard Gienger és Antonín Panenka a díszvendégek között

Díszvendég lesz és díjat ad át a 67. M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán Eberhard Gienger világ- és Európa-bajnok német tornász. Forradalmasította a nyújtót, nem véletlenül nyert az egyik leglátványosabb szeren három Európa- és egy világbajnokságot, olimpián, vb-n és Eb-n összesen 12-szer állt a dobogón (úgy, hogy az 1980-as moszkvai játékokon a nyugati bojkott miatt értelemszerűen nem indulhatott), miközben összetettben, lovon és korláton is volt érmes.

Műkorcsolyában ma már kevesen tudják, ki volt Salchow, Rittberger vagy Axel, akikről az ugrások a nevüket kapták, a magasugró Fosbury vagy a sífutó Siitonen sem feltétlenül gondolta, hogy bevonul az örökkévalóságba technikai újításával, mint ahogyan a torna halhatatlanjainak nevét is elemek őrzik a Delcsev- vagy Tkacsov-szaltótól át a Jurcsenko-ugrásig, no meg persze a mi Magyar- és Sivadó-vándorunkig és Kovács-szaltónkig. És a Gienger-szaltóig… Már Európa-elsőként érkezett 1974-ben Várnába, ahol a vb-n magától értetődő természetességgel megnyerte a nyújtót. Ennek az esztendőnek a végén, azaz ötven évvel ezelőtt, őt választották az Év (nyugat)német sportolójává, miközben az NSZK labdarúgó-válogatottja éppen hazai földön lett világbajnok, soraiban olyan ikonokkal, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller vagy Sepp Maier. Eberhard Gienger 2007 óta tagja a Nemzetközi Torna Hírességek Csarnokának, és 2016-ban a német sport hasonló illusztris társaságának is a tagja lett.

Szintén egy sportági szakszó (vagy inkább a sportági szleng) őrzi a nevét a Prágából érkező díszvendégnek: a „panenkázás”. Mint emlékezhetünk rá: a magyar futballválogatott 2024-es évi szereplésének utolsó momentuma az volt, amikor a Puskás Arénában a Németország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés ráadásában, a 99. percben Szoboszlai Dominik löbbölte tizenegyesből a labdát a kapu közepébe, a jobbra elvetődő Alexander Nübel kapus helyére, vagyis Panenka módra szerzett gólt. A mozdulatsor amilyen pimasz, olyan ritka. Név­adója Antonín Panenka, aki az 1976-os Európa-bajnokság belgrádi döntőjében, a Csehszlovákia–NSZK mérkőzés tizenegyespárbajában mutatta be először az azóta ritkasága ellenére is klasszikussá nemesedett mozdulatot – méghozzá a korszak sztárkapusa, Maier ellen. A rendes játékidőben 2–2-es döntetlenre végződött az Eb-finálé, és a hosszabbítás sem hozott döntést. A tizenegyespárbajban hét sikeres próbálkozás és Uli Hoeness hibája után az ötödik csehszlovák rúgó, Antonín Panenka azzal a tudattal állt a labda mögé, ha belövi, ők az Európa-bajnokok. De ilyen szemtelen megoldásra senki sem számított: a balra elvetődő Maier helyére löbbölte a labdát.

A Bohemians Praha akkor 27 éves bal oldali középpályása visszaemlékezése szerint éveken át gyakorolta a tizenegyesek lövését Zdenek Hruska kapussal, mindig csokiban vagy sörben fogadtak, és többnyire ő veszített. Egy nap azonban rájött, hogy könnyebb a kapus helyére lőni a labdát, mint a szélre, mert a kapusok általában valamely irányba elvetődnek. „Az egyetlen hátránya? Utána egyre kövérebb lettem, annyi csokit nyertem” – mondta Panenka.

Díjat ad át az idei gálán az a filmrendező is, aki örök dicsőséget szerzett Magyarországnak hazánk első Oscar-díjasaként: Rofusz Ferenc 1981-ben A légy című alkotásért nyerte el az Amerikai Filmakadémia díját a legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Az Iparművészeti Egyetem (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) elvégzése után a Mafilmnél kezdte a pályáját mint díszletfestő és trükkfilmrajzoló, majd a Pannónia Filmstúdióban fázisrajzolóként, kulcsrajzolóként, később animátorként dolgozott. Közreműködött az 1973-ban bemutatott János vitéz elkészítésében, majd Jankovics Marcell mellett társrendezőként a Gusztáv-sorozatban (1976) is részt vállalt. Első önálló animációs filmjét (Kő címmel) Nepp József ötlete alapján készítette 1974-ben. Következő alkotása, a háromperces A légy az 1981-es gálán Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában (bár ő maga nem vehetett részt a díjátadón, helyette Dósai István, a Hungarofilm igazgatója vette át az elismerést, győzelméről is csak a Szabad Európa Rádió adásából értesült). 1988-ban Kanadába költözött, ahol később saját stúdiót alapított, 2002 óta ismét Magyarországon él. Negyven év várakozás után 2019-re elkészült Az utolsó vacsora című tizenegy perces animációs filmje, amely 2019-ben a legjobb animációs film díját nyerte el az argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztiválon. Balázs Béla-díjas (1982), kétszer elnyerte a magyar filmkritikusok díját (1982, 1986), Kossuth-díjas (2011), Tony Curtis-díjas (2019), Prima Primissima-díjas (2021), 2018 óta a Nemzet Művésze, 2022-ben Magyar Szent István-renddel és a Magyar Filmakadémia életműdíjával tüntették ki.

Tudta?

Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála az elmúlt tíz évben a sport legnagyobb világsztárjait hozta el Budapestre. Volt már díszvendég az egyaránt kilencszeres olimpiai bajnok amerikai atléta, Carl Lewis, illetve az apai ágon magyar származású amerikai úszó, Mark Spitz, miként a jugoszláv, majd amerikai színekben versenyző, kilencszeres Grand Slam-győztes vajdasági teniszező, Szeles Mónika is. A tavalyi gálán itt volt a kubai magasugró-legenda, Barcelona olimpiai bajnoka, Javier Sotomayor. A futball világsztárjai közül pedig tiszteletét tette már a gálán például Fabio Capello, Fabio Cannavaro, Lothar Matthäus, valamint Claude Makélélé is.