Sportrímek – Morvai Katalin publicisztikája

MÁR A KÖTET CÍME, a Sorsvágta is jelzi, hogy esetleg lesz benne némi sportos áthallás. De aztán a 2025-ös, Püski által kiadott kötet, amelynek szerzője Döbrentei Kornél (Kossuth- és József Attila-díjas író-költő) meg is erősít benne: a poéta olykor a sportot is értékeli, tollhegyre tűzi. Nem sűrűn, évente egyszer-kétszer, de akkor olyan sorokat diktál a képzelete, hogy mindet meg kellene tanulni és sűrűn mondogatni. 

A válogatott verseket összegereblyéző kiadvány egyik legfrissebb műve Keleti Ágnesről szól. Mindössze tizennégy sor, de benne a közelmúltban elhunyt, a világ legmagasabb életkort megélt olimpiai aranyérmese pályafutásának kvintesszenciája, tömény kivonata. Ahogy azt a költő látja. Egy évszázadnyi kikelet. Ez a címe a versnek, amely először 2025. január 7-én hangzott el a székesfehérvári Olimpiai Emlékműnél, amelyet Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány vezetője, egykori olimpiai ezüstérmes magyar labdarúgó álmodott meg. Az emlékmű Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, s a helsinki olimpia hőseinek állít emléket. Ezen az ötkarikás játékokon 16 aranyérmet nyertek a magyar sportolók, mellé tíz ezüstöt és ugyancsak tizenhat bronzot. 
Micsoda idők voltak! Magyarország harmadik lett az éremtáblázaton. Miközben a 69 résztvevő ország között a második világháborút követően már újra szerepelt Németország, és először indult a Szovjetunió is. Az olimpiai lángot Paavo Nurmi, a legendás finn futó gyújtotta meg, no de kicsit elkalandoztam. Keleti Ágnesnél kanyarodtunk el, aki az ötből az első aranyérmét Helsinkiben szerezte, s akiről Döbrentei Kornél ezt írta:

„A végzet elől lekésni nem lehet, / és megszületés sincsen túl korán. / Sors: ima-óhaj vagy Isten-bölcselet? / Keleti Ágnes legendás tornászlány, / (…) Melbourne-ben fogant meg, harmincon felül, / szabadságharcunk szalaggyakorlata, / Himnusz mellett oly lázat érzett belül/ cselló-harmóniájú akrobata/ s üzen: léted nem földi ráncon méred, / legyél szerény, s szeretni fog az Élet.”

Ugye, ugye? Lehet így is szólni Ági néniről. 

Mint ahogy lehet versobeliszket (Döbrentei elnevezése) írni Helsinki hőseiről. Ez is irodalmi remekmű. De előbb Melocco eredeti, süttői mészkőből faragott szobráról, amely egy könyvgerinceken nyugvó hatalmas nyitott könyv, aranybetűs lapjain Helsinki hőseivel. Az alkotást a finnországi olimpia hetvenedik évfordulójára, 2022 októberében avatták fel a Bregyó partján fekvő Olimpiai Parkban. (Zárójeles megjegyzés: jó ötlet volt a főváros helyett az egykori királyi székhelyre és koronázóvárosba vinni az emlékművet, ne legyen már annyira Budapest központú minden Magyarországon.) A felirat így összegzi az 1952-es játékokat: „A magyar nép egyetlen szabad kiáltása volt”. A melbourne-i szobor, ha lesz ilyen, kénytelen lesz valami újat hozni, pedig ez a sor oda is illene. 

Ez a vers kifejezetten hosszú, így csak néhány sort idézek az elejéből és a végéből. „Válságos időkben tartsd meg bennünk s óvjad a hitet, Helsinki! / Önbecsülésünk kikezdték álságos erők, / sok megcsappant hitelű, senki. / Voltál próbaküszöb, olümposzi csúcs: íme előttünk a bizonyság, / képes szállani gátakon által, felérni nemes célt, a magyarság.” (…) „Minden érem, nem csak emberi érdem, de malaszttal teli ostya, / 15 millió magyar közt az üdvöt / a krisztusi kegy egyenlően elosztja.” „Hirdesse e versobeliszk, szilárd hitünk / s nem leszünk se labanccá, se törökké, / hirdesse idők végezetéig, maradunk magyarok, / maradunk örökkön örökké.”

A Sorsvágta című kötetben akad még vers, amely Kockának, alias Kocsis Sándornak állít emléket, „…Végső nagy gólként belehelted/ a fönti Aranykapuba a lelked, / szivárványból szőtt háló máig rezeg, / Isten hozott, az Isten legyen Veled.”

S egy másik, amely Grosics Gyula tiszteletére íródott. Azzal zárja versét a legendás kapus kapcsán a szerző, amit magyar szurkolóként akár a sport lényegének is tekinthetünk, hogy „Távol haláltól, innen születésen, / gátra kiállunk, győzelemre készen, / nemzetbontó bajokon úrrá legyünk, / ez legéletigenlőbb Hiszekegyünk.”

Irodalmunkban sok költő fedezte fel magának a sportot. Például Szenes Hanna, aki 1921-ben született, s mindössze 23 évet élt. Ejtőernyős ellenálló akciójáért 1944. november 7-én Budapesten, a Margit körúti fogház udvarán kivégezték. Ő írt 1933-ban, tizenkét évesen egy verset A football címmel. „Mi lelte ezeket a gyerekeket / Hogy elvesztették a fejüket. / Hogy kisgyerekek módjára / a labdát rugdossák / És hogy az utolsó fillért is / A magyar–osztrák mérkőzésre dugdossák.”

Vagy ott van Bárd Miklós a Sport című versével. Bárd Miklós amúgy a művészneve volt Kozma Ferencnek, aki a kritikusok szerint kora egyik legeredetibb, leghatalmasabb, érzelemben a legmélyebb, gondolatokban a legmagasabban járó költője volt. Az 1887 és 1913 között születő első verseit a Kisfaludy Társaság adta ki. A Sportot azonban csak 1931-ben írta, inkább figyelmeztetőleg. „Rajta, fiúk! – feszüljön az izom, / De nehogy végül lemaradjon, / Verten mögötte kullogjon / A duzzadt testiségnek: / A szellem és a lélek.”

Október elején e lap hasábjain a Népsport/Nemzeti Sport hajdan oszlopos tagja, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Kő András kollégám „Lábunkkal szóbaállanak” címmel már írt a sport, konkrétabban a foci és a versek találkozásáról, megemlítve, hogy őt (ahogy engem Döbrentei Kornél) Szép Ernő A futball című verse késztette gondolkodásra és cikkírásra. Szép Ernőn kívül többek közt felidézte Szabó Lőrinc Vereség után című költeményét és Zelk Zoltán sorait…

Ami az angol nyelven megjelent sport tárgyú verseket illeti, az internet szerint nincs nagy merítési lehetőség. A Familyfriendpoems.com oldal mindössze 17 ilyet sorol fel. Köztük a legnépszerűbb a saját szavazásukon egy bizonyos Qianna N. Graise verse, A verseny. Van, akit a kosárlabdázás fenoménja, minden idők talán legsikeresebb amerikai NBA-sztárja, Michael Jordan ihletett, mást az ökölvívás legendája, az olimpiai és világbajnok Muhammad Ali.

A The Guardian brit napilapban is jelent meg írás a sport és a költészet kapcsolatáról, a szerző, a skót Carol Ann Duffy (maga is költő) egészen az ókori olimpiai játékok jeles óda írójáig, Pindaroszig ment vissza, hogy aztán eljusson Wordsworth és Tennyson költeményeihez, akiket elsősorban a krikett nyűgözött le. Másokat Rudyard Kipling vagy G. K. Chesterton versei hoztak lázba. Aztán leltem egy érdekes történetet egy bizonyos John Betjemanről, aki koszorús költőként a női nemért rajongott verseiben. Hol Vivien Leigh kétszeres Oscar-díjas angol (Elfújta a szél, A vágy villamosa) színésznő iránt, hol bizonyos Hunter Dunn teniszezőnő iránt, akibe a 40-es években szeretett bele, és arról fantáziált, hogy egyszer majd együtt teniszeznek. Nem derült ki, hogy ez megtörtént-e… 

Valószínű, hogy kellő türelemmel minden nemzet irodalmában fellelhetők a sporttárgyú költemények. 

S ha már versek, érdemes megemlékezni az újkori olimpiákkal kapcsolatosan az úgynevezett szellemi olimpiáról, amelyet összesen hétszer rendeztek meg. Először 1912-ben Stockholmban, majd az 1948-as londoni olimpiáig minden ötkarikás nyári játékokon. A kategóriák száma öt volt, úgy, mint irodalom, zene, szobrászat, építészet és festészet. A magyarok ebben a versengésben is szereztek olimpiai érmeket, köztük egy aranyat is Mező Ferenc jóvoltából, aki 1928-ban Az olympiai játékok története című művével az első helyen végzett. „Ez a könyv a magyar nép kettős dicsősége. Szerzője szellemi tornán győzött vele, és győzelme nyomán először szökött fel az amsterdami stadion árbócára a háromszínű lobogó… Adja az Isten, hogy a jövőben az olympiai játékokon, de minden más téren is mindig a magunk érdekeiért és mindig növekvő sikerrel küzdhessünk” – írta a később itthon megjelent könyv előszavában Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1928 karácsonyán. (Akit érdekel, a művészien kivitelezett könyv PDF-formátumban elérhető a mek.oszk.hu oldalán.)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!