Kropkó Márta: Egyre nagyobb a tűz bennem!

– Izgalmasan alakult a múlt hétvégi verseny. Korábban versenyzett akkora esőben, mint Pekingben?
– Szeptember közepén Karlovy Varyban is esett az eső az úszás közben, aztán a verseny későbbi részére elállt. Pekingben más volt a helyzet: ennyi esőt még életemben nem láttam egy helyen. Megállás nélkül szakadt, már a futam előtt szétáztunk, amikor mentünk bedepózni, akkorra sem maradt rajtunk száraz felület. A bringás cipőm a mai napig nem száradt meg teljesen – válaszolta a legjobb magyar triatlonosként a világranglistán a 21., az olimpiai kvalifikációs ranglistán a 14. helyen álló Kropkó Márta.

– Igényelt más felfogást az ítéletidő?
– Anyával sokat beszélgettünk, láttuk, hogy nagy eső jön, lehet, nem jó döntés befejezni vagy akár csak elindulni ilyen körülmények között. Elég jó pontjaim voltak enélkül is és novemberben még lesz három világkupám, nem lett volna jó összetörni magam előtte. Éppen ezért megegyeztem anyával, ha hatan vagy kevesebben leszünk az első bolyban, akkor befejezhetem a versenyt.

– Akkor pont jól alakult, hogy éppen hattagú lett az élmezőny.
– A jó úszásnak és az első kerékpáros kilométereknek meglett a gyümölcsük, gyorsan tudtunk haladni. Az első hat körben stagnált a különbség, aztán sikerült megtörnünk az üldözőket, egy perc körüli előnyben indulhattunk el futni. Kicsit meglepett, hogy a futásban hamar az élen találtam magam, ez új volt nekem. A kínai ellenfelemmel váltva vezettünk, majd az utolsó nyolcszázon leszakadtam kicsit, ezüstérmes lettem, aminek nagyon örülök, nem érzem úgy, hogy elveszítettem az aranyat.

– A közvetítést figyelve bárki észrevehette, hogy úszószemüvegben teljesíti a bringát és a futást is. Jól sejtem, hogy ez nem a véletlen műve volt?
– Kontaktlencsét hordok, és az eső valamiért jobban csípi a szemem, mint a többieknek. Hasonló körülmények között korábban bement a víz a lencse és a szemem közé, erre próbáltunk meg valamit kitalálni. Ez az ötlet már Karlovy Varyban megvolt, de mivel ott az úszás végére elállt az eső, nem csináltam meg. A pekingi időjárást figyelve itt már napokkal előtte tudtuk, hogy végig esős verseny lesz, ezért elmentünk a sportboltba és vettünk egy átlátszó, kényelmes szemüveget. Lehet, hogy viccesen néztem ki, de az ötlet bevált, baromi hasznos volt. Miközben a lányok a bolyban folyamatosan törölgették a szemüket és a bringás szemüvegüket, én mindent láttam.

– Úgy néz ki, a jó futóformája is kitart az őszi versenyekre, 33:59 alatt futotta le a 10 kilométert. Minek köszönhető ez a javulás, amit idén láthatunk öntől?
– Noha sokáig ez ment a legkevésbé, ez a kedvenc számom a háromból. Tavaly tavasszal anya megváltoztatta a futótechnikámat. A nulláról raktuk össze, sokáig nem volt tolófázisa a futásomnak, ma már egy erős ellépésem van, és egyre jobban érzem magam a versenyeken is.

– Hol folytatódik az őszi versenyszezon?
– November elsején és nyolcadikán Chilében jönnek az újabb világkupák, majd a hónap második felében Új-Zélandon zárom a szezont. Jól állok az olimpiai kvalifikációban, szeretném megerősíteni a kijutást érő helyem.

– Eredetileg is ennyire tartalmasra tervezte az őszt?
– Ez a pekingi világkupa nem volt tervben, ha a vb-nagydöntő összejön, akkor nem utaztam volna el Kínába. Viszont Ponte­vedrában egy buta hiba miatt kizártak, az ott elért negyedik helyem elvételével kiesett 1000 pont. Szerettem volna hamar elfelejteni és túllendülni rajta, hogy ne kerüljek negatív spirálba, úgyhogy elmentem Kínába. Ha az élet megrúg és elesek, fel kell állni. Bármilyen nehézségem volt eddig, valahogyan mindig visszatérek és egyre nagyobb a tűz bennem, ezt most is bebizonyítottam.