Persze ez közel sem volt ilyen egyszerű. A pole-ból induló Martín az első körökben még a top10-ből is kiszorult, de a taktika, hogy óvatosabban kezd az elején, nyerőnek bizonyult.
Bár a többség lazább futamra számított, a legkisebbek most sem hazudtolták meg önmagukat. A 11. körben például öt különböző pilóta is vezette a futamot.
Martín először a 8. körben állt az élre, de akkor még nem tudott elszökni, nem úgy hat körrel később, amikor megfutotta a verseny leggyorsabb körét, és ezután már csak a hátát nézhették a többiek.
A bajnoki cím ekkor még nem volt lefutott, hiszen Marco Bezzecchi másodikként kezdte meg az utolsó kört, a gond csak az volt, hogy erős bollyal a nyakán, amelynek tagjai később nem kímélték az olaszt.
A kör felénél Bezzecchi az ötödik helyre esett vissza, majd Martín csapattársa, Fabio Di Giannantonio is megelőzte. A leintéskor őt még vissza tudta előzni, de az ötödik hely nem volt elég ahhoz, hogy életben tartsa a világbajnoki esélyeket (Martín győzelme esetén ehhez minimum negyedikként kellett volna befutnia).
Martín a leintéskor még csak a győzelemnek örülhetett, és annak, hogy ő minden tőle telhetőt megtett. Az igazi öröm az egyes kanyarban érte, ahol néhány barát már a bajnoki pólóval és egyéb kiegészítőkkel várt rá.