– Ezt hívják váratlan fordulatnak?
– Pontosan – mosolygott Nagy Dániel, aki a napokban tudta meg, hogy az idén a túraautó-világkupában versenyez a Zengő Motorsport színeiben. – Eredendően teljesen más, motorsporton kívüli terveim voltak az idénre, a Formula–1 és az F1-es betétfutamok közvetítésével, illetve a saját kis alakuló vállalkozásom ügyeivel gondoltam foglalkozni, ám körülbelül egy hete felhívott Zengő Zoli, hogy szeretné folytatni a hagyományt, és magyar csapattal, magyar szerelőkkel, magyar versenyzővel indulni a túraautózás csúcskategóriájában.
– Rögtön igent mondott?
– Nem egészen, mert a miami hétvégén én közvetítettem volna Wéber Gáborral, szóval igényelt némi szervezést, hogy helyette Pau-ban versenyezhessek, de szerencsére mindenki nagyon rugalmas volt. Így azután Rob Huff elképesztő rutinjával és az én, elmúlt években összegyűjtött tapasztalatommal nekivágunk az idei WTCR-szezonnak.
– Ült már az autóban?
– Mentem vele néhány kört, és úgy érzem, nem lesz gond. Elvárások nincsenek – ilyen rövid felkészülési idővel talán nem is lehetnek –, ami ad némi nyugalmat. Az első versenyeken még magammal szemben is türelmesnek kell lennem. Ha nem is túlélni akarom őket – mert nyilván nem autókázni megyek –, de nem is rakok magamra terhet.
– Azért megfogalmazott valamiféle célt?
– Természetesen, hiszen anélkül nem is menne. Az eredménylistámról még hiányzik legalább egy WTCR-futamgyőzelem – második már voltam, beugróként, a Hungaroringen –, azt szeretném az idén megszerezni. Nem tudom, reális-e, de ha tíz-húsz év múlva visszanézek, jó lenne azt látni, hogy a nevem mellett szerepel egy WTCR-futamgyőzelem.
– A legjobb az lenne, ha a Hungaroringen, magyar közönség előtt jöhetne össze június 11-12-én.
– Nem titkolom, ezzel a gondolattal is eljátszottam, annál is inkább, mert jól ismerem a pályát, négy-öt dobogós helyezésem volt az elmúlt évekből itthon, szóval... Jó lenne! De az autósportban, pláne ebben a kategóriában nem mindig ugyanaz jól teljesíteni és jó eredményt elérni. Sok függ az esélykiegyenlítő rendszertől és attól is, melyik autónak melyik pálya fekszik. Mondjuk a Cuprának pont fekszik a Hungaroring, úgyhogy reménykedem.
– De addig még Franciaországban is meg kell felelni, ráadásul már a jövő hét végén.
– Volt már részem egy-két utolsó pillanatos beugrásban, de egész szezonra ennyivel a rajt előtt még nem ugrottam be. Olyannyira, hogy az interjú pillanatában éppen a versenyengedélyemért megyek, ami úgy volt, hogy nem kell az idénre. Ez elég meredek, főleg, hogy gyári csapatokkal kell majd felvennünk a versenyt a jövő héten, amelyek hónapok óta erre az eseményre készülnek. Ettől függetlenül ez hatalmas lehetőség, és hálás vagyok Zengő Zolinak, hogy megteremtette.
– Mi a legnehezebb feladat?
– Hogy az összes papírmunkát elvégezzük: az antidopping-nyilatkozattól kezdve, a minimumvizsgán keresztül a licencig mindennek rendben kell lennie. És persze el kellett kezdeni intenzíven készülni, de azt is ésszel, hiszen attól, hogy kevés az idő, még nem tölthetünk huszonnégyből húsz órát szimulátorban meg edzéssel, mert akkor meg fáradtan érkezünk majd a versenyre. Szóval próbálok okos lenni, s ehhez nagy segítségemre van, hogy lassan tíz éve versenyzem nemzetközi sorozatokban, s ez most folytatódik.