Négy év után újra bajnok az Esztergomi Vitézek

A bronzmeccsen nagy volt a különbség a két együttes között, bár a félidei eredményben ez még nem mutatkozott meg. A szünet után azonban az Exiles térfelére korlátozódott a játék, a Bulldogok pedig sorra vitte a célokat: harcos mezőnymunka és gyors kontra végén is eredményesek voltak a százhalombattaiak. A hajrában aztán szép passzjáték lezárásaként céllal szépítettek a fővárosiak, akik úgy örültek, mintha azzal győztek volna. Pedig csak 37 pontosra csökkentették még ennél is tetemesebb hátrányukat (51–14).

A döntő kihagyott kecskeméti, illetve a 7. percben értékesített esztergomi büntetővel indult. A Vitézek támadtak, mezőnyfölényben játszottak, de a szervezett kecskeméti védekezést nem tudták feltörni a házigazdák, sokáig nem jártak közel a célszerzéshez. Aztán a 27. percben megtört a jég: a célvonaltól hét méterre gyorsan elvégzett esztergomi büntetőt nem tudta levédekezni a Kecskemét. A Vitézek tíz ponttal meglépett. Bár a vendégek játékában nem volt benne a pont, még a szünet előtt célt szerezve felzárkóztak (10–5).

A 48. percben emberhátrányba került az Esztergom, de mielőtt a Kecskemét kihasználhatta volna emberelőnyét, a házigazdák az 55. percen a fordulás utáni első akciójukat céllal fejezték be. Erre a középkezdésből szintén céllal válaszoltak a vendégek, így életben tartották esélyeiket. Bár a második célbónuszukat is kihagyták... A hátralévő időben a pálya középső részét gyorsan átjátszották a felek – a hátsó emberek átrúgták a mezőnyt, vagy a friss erőként beszálló cserék tudtak áttörni a már fáradó kezdők között-mellett –, így mindkét oldalon közelebb kerültek a célveszélyes zónához, de ebből senki nem tudott igazából profitálni. Peregtek a percek, és ez a Vitézeknek kedvezett, amely a 79. percben szerzett büntetőjével célkülönbségen kívülre került, eldöntve ezzel a finálét (20–10).