–Hét év után változik a helyszín, a Nemzeti Színház helyett a budapesti Operaház ad otthont a gálának. Az ön szempontjából ez a változás mit jelent?
–Sok oka volt a változtatásnak. Egyrészt a nézőtéri férőhelyek száma, az Operáé majdnem a duplája a Nemzeti Színházénak. Minden évben óriási a nyomás rajtunk a belépőjegyek miatt, kis túlzással mindenki szeretne ott lenni a gálán, és nyilván ezeregyszáz férőhely jóval több mint a hatszáznegyven. Másfelől a gyönyörűen felújított Operaház vezetői nagyon szerették volna, ha a gála ott lenne, ez is érthető. És végül: mi, szervezők is akartunk egy kis újítást, vérfrissítést, ez minden eseménynek jót tesz.
–Milyen új lehetőséget kínál az Operaház színpadtechnikája, és adódtak-e esetleg nem várt nehézségek? Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel szembesült?
–Az Operaház színpadtechnikája is kiváló, de a Nemzeti Színházénál egy-két fokkal egyszerűbb. Semmi gond, természetesen megoldunk itt is mindent, látványos lesz a show. A legnagyobb nehézség abból adódik, hogy az opera akusztikus műfaj, az Operaház pedig alapvetően nem az elektronikusan erősített hangszeres és énekhangzásra készült. Egy sportgálán viszont szükségünk van erősített hangzásra, ezt át kell hidalni. És nyilván meg kellett tanulnom egy rakás olyan műszaki dolgot, amit nem ismerek még az Operában. De ez egy új épületnél érthető, sőt, az lenne a gond, ha nem így lenne.
–Milyen elveket követve állt össze az idei koncepció? Meghatározta az új helyszín is?
–Meghatározza a helyszín, persze. A nézők azt láthatják majd, ahogy egy estére a sport „átveszi a hatalmat” az Operában, lecseréli, kiváltja az opera sztárjait, aztán persze az este végére „visszaadjuk” az épületet. És melyik dal lenne alkalmasabb erre az átvételre, mint a KFT zenekar Bál az Operában című száma – ezzel fogunk kezdeni. Hagyományainknak megfelelően ezúttal is kilencvenperces nagyszabású műsor készül, megünneplendő 2022 legjobb sportolóit.
–Évről évre láthatunk valakit a legismertebb magyar sztárfellépők közül. Az idén is számíthatunk nagy dobásra?
–Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála az egyik – ha nem „a” – legnagyobb szabású gálaműsor Magyarországon. Csak a legjobbak léphetnek fel benne, ha úgy tetszik, a legnagyobb „sztárok”. A fináléban egy különleges egyveleg, medley lesz látható-hallható a Fekete Vonat és a ValMar együttműködésében – ők is a sportot idézik meg persze. Ötvenegy szereplő, művész, közreműködő lesz látható a színpadon a produkciókban, mindig olyan számokkal készülünk, amelyek csak akkor és ott láthatóak-hallhatóak, erre az alkalomra találjuk ki, és mindig ötvözzük a művészetet és a sportot, egymásra talál ez a két terület a gálán. Büszke vagyok rá, hogy az 1952-es helsinki olimpia két bajnoka is hazajön Magyarországra erre az alkalomra, Torontóból Gyenge Valéria úszó, és szintén repülőre ül Németországban Benedek Gábor öttusázó, mindketten szerepet is kapnak a show-ban. És velünk lesznek az 1972-es, tehát ötven évvel ezelőtti müncheni nyári olimpia bajnokai is, az egyelőre még legyen meglepetés, hogy milyen szerepkörben.
–Immár a nyolcadik alkalom, hogy ön a gála kreatív producere. Mik a legfontosabb tapasztalatok, amelyekkel ezekben az években gazdagodott?
–Azt hiszem, már elmondtam korábban is, de végtére is nem győzöm ismételni: együtt dolgozni a legjobb magyar sportolókkal, megteremteni a körülményeit annak, hogy úgy ünnepeljék őket, ahogy megérdemlik, ez nekem a legfontosabb. Látni, ahogyan készülnek erre, ahogyan érzik a közönség és a sportújságírók szeretetét és megbecsülését, ez óriási élmény. Végigéltem, sőt -alkottam azt a folyamatot, ahogy az Év sportolója gála a magyar közélet és a magyar sport meghatározó eseménye lett. Hálás vagyok érte a Magyar Sportújságírók Szövetségének és minden munkatársamnak.
–A produkció minden évben igyekszik bevonni a fiatal sportolókat is valamilyen módon. Ezúttal is megjelennek tehetséges utánpótlás-sportolók a színpadon?
–Persze, lesz ilyen idén is. Fontos küldetésünk, hogy a fiatal sportolóknak megmutassuk, hova juthatnak el. Testközelből látják, hogy micsoda élmény az ország legjobbjának lenni, díjat átvenni egy élő televíziós műsorban. Azt szeretnénk, ha ide (is) akarna eljutni minden magyar ifjú sportoló. Tizenkét díjat adunk át január kilencedikén este, tizenkét ifjú atléta – a 2023-as atlétikai világbajnokság tiszteletére és előzeteseként – hozza majd be a díjakat a díjátadó bajnokokat, sportvezetőket, közéleti személyiségeket kísérve. Óriási élmény lesz nekik, és közben a sportágukat, az egyesületeiket is népszerűsítik, ami szintén a dolguk, és amit szintén helyes, ha megtanulnak.
–Nem csupán kreatív producerként, de a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökeként is kötődik a gálához. Elbír ennyi izgalmat a szíve egy este alatt?
–El. Genetikusan nem vagyok izgulós típus, a kollégáim néha nem is értik, hogyan tudok nyugodt maradni a legzűrösebb pillanatokban is. Talán a Műszaki Egyetemen, a lengéstan vizsgámon izgultam legutóbb, mondjuk azt a stresszt néhai Michelberger professzor úr előtt nem kívánom senkinek. És még valami: „gyilkolom” azt a mondatot, hogy „csak legyünk túl rajta”. Én a dolgok közepében szeretek lenni, éppen azt utálom, ha túl vagyunk rajta.