A legutóbbi, idén januárban rendezett és igencsak speciális megoldásokat kívánó rendezvény után Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálát 2022. január 6-án újra közönség előtt lehet megrendezni a Nemzeti Színházban, és az új év első csütörtökén 19.40 órától élőben sugározza a névadó közszolgálati sportcsatorna.
Mint emlékezetes: a koronavírus-járvány miatt a legutóbbi gála jórészt online jelenlét mellett zajlott, csak kevesen tudták személyesen átvenni a jól megérdemelt díjukat a Nemzeti Színház Gobbi Hilda-termében. Ám ahogy egy évvel ezelőtt óriási jelentőségű volt, hogy a rendkívüli kihívások ellenére nem szakadt meg az 1958 óta íródó történet és sorozatban 63. alkalommal is meg lehetett rendezni a gálát, úgy most annak lehet örülni, hogy újra nézők előtt, élő műsor keretében derül ki a Nemzeti Színház nagyszínpadán, kik voltak a 2021-es esztendő legjobb sportolói és edzői. Mivel a világjárvány továbbra sem ért véget, a járványügyi előírásokat a legszigorúbban betartva rendezik meg az idei gálát is.
Az immár hetedik éve M4 Sport – Az Év Sportolója Gála néven futó és a Nemzeti Színházban helyet kapó esemény legelső helyszíne a Sajtó SC sportbálja volt a MÚOSZ Bajza utcai székházában. A hatvanas évek második felében a Magyar Televízió Sportturmix című adásában adták át a díjakat, a hetvenes-nyolcvanas években pedig szimplán egy tévéstúdióban. Az esemény 1987-ben került ki a steril stúdióból, és a Budapest Sportcsarnokban tartották meg, immár több ezer néző előtt. Ám a díjkiosztó továbbra sem lelt tartós otthonra, jellemző helyszín volt egy időben a Budapest Kongresszusi Központ és a Madách Színház is. Sőt, egy ízben még a köztársasági elnök szabadság-hegyi vendégháza is helyszínül szolgált. Ezután költözött az akkor már Sportcsillagok Gálaestje néven futó rendezvény a Syma-csarnokba, de onnan anyagi okokból az Akvárium klubba szorult ki. Hetedik éve azonban a Nemzeti Színház valóban méltó helyszíne a rangos eseménynek. |
Emlékezetes jelenetekben persze a tavalyi eseményen sem volt hiány. Jó szívvel gondolhatunk vissza egyebek mellett arra, ahogy az év edzőjének választott Marco Rossit, a magyar labdarúgó-válogatott olasz szövetségi kapitányát honfitársa, a valaha volt egyik legsikeresebb edző, Fabio Capello üdvözölte; vagy arra, hogy mások mellett világsztár sportolók (Simone Biles, Nadia Comaneci, Carl Lewis), közszereplők, politikusok (Benjamin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar miniszterelnök) is köszöntötték az életműdíjas tornászt, a századik életévét épp azokban a napokban betöltő Keleti Ágnest; továbbá arra, hogy díjátadó volt Karikó Katalin lánya, Francia Zsuzsanna, az amerikai színekben kétszeres olimpiai bajnok evezős, vagy arra, ahogy Karakas Hedvig honvédségi díszegyenruhájában (is) átvette az év női sportolójának járó elismerést. Felejthetetlen pillanatok voltak, de ezúttal nem kell már nélkülözni az élő adás varázsát sem, és mivel olimpiai év végén vagyunk, a verseny talán még kiélezettebb lesz, mint a riói játékok óta elmúlt öt évben bármikor.
Immár 64. alkalommal kerül sor a gálára, amelynek történetéről mindenképpen érdemes elmondani, hogy a sportvilág számos remek kezdeményezéséhez – a modern kori olimpia életre hívásához, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez, a futball Európa-bajnoksághoz vagy az Aranylabda kitalálásához – hasonlóan az ötlet francia eredetű, a neves sportlap, a L'Équipe 1946-tól már évente megrendezte saját szavazását, s megnevezte a „Champions des champions francais”-t, vagyis a francia bajnokok bajnokát. A kezdeményezést a Népszabadság híresen frankomán beállítottságú, „Monsieur” becenéven is ismert sportrovatvezetője, Lukács László ültette át a hazai viszonyok közé az 1950-es évek második felében. Miért ne csinálhatnánk ilyet mi is Magyarországon? – tette fel a kérdést Lukács a MÚOSZ sportújságírói tagozatának tagjaként, és nyomban támogatókra talált a szövetségben.
Az első Év sportolója választást 1958-ban tartották, magára a díjátadó-ünnepségre pedig 1959. március 22-én került sor, méghozzá az újságírókat, szerkesztőket soraiban tudó sportklub, a Sajtó SC éves sportbálján. Pataky Károly, a MÚOSZ sportújságíró-szakosztályának elnöke, valamint Kéri János titkár adta át a sportújságírók szavazatai alapján odaítélt díjakat. Az első győztes a Roland Garrost 1958-ban, egyéniben első – azóta is utolsó – magyar nőként megnyerő Körmöczy Zsuzsa teniszező volt, a férfiaknál a Budapesten világbajnoki címet szerző későbbi olimpiai bajnok birkózó, Polyák Imre, míg a csapatok között a szintén Budapesten, az Európa-bajnokságon diadalmaskodó férfi vízilabda-válogatott nyert.
A hagyomány útjára indult. A helyszínek gyakran változtak (erről lásd keretes írásunkat), a kategóriák pedig bővültek. Elsőként 1985-ben az edzőkével, 1995 és 2014 között pedig a tagság megszavazta az év szövetségi kapitányát is. Az idén már 10 kategóriában választják meg a győztest (továbbá az év sportpillanatáról a szurkolók szavazhatnak az M4 Sport honlapján), három kategóriában a parasportolókat is díjazzák.
Minden kategóriában az MSÚSZ elnöksége állított össze tízes jelöltlistákat, amelyeken három-három jelöltre szavazhattak a tagok. A kategóriák első három helyezettjét december 28-án sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra a szövetség. A versenyben maradt jelöltek kapnak meghívót a gálára, és élő televíziós adásban derül fény a győztesek kilétére.
A díjak tekintetében két úszónő tartja az egyéni rekordot: Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka is hétszer lett az év női sportolója. Előbbi 1988 és 1993 között sorozatban hatszor, továbbá 1996-ban nyerte el a címet, utóbbi 2009-ben, aztán 2013 és 2017 között egymás után ötször, majd 2019-ben is. A képzeletbeli dobogón még egy úszónőt találunk, Kovács Ágnest négy elsőséggel. Hármat szerzett Pap Kornélia evezős és Gyarmati Andrea úszó. A hölgyek egyéni versenyében a sportágak rangsorát is az úszók vezetik (23 elsőség), megelőzve a kajakosokat (9), valamint az atlétákat és a vívókat (7).
A férfiak közül is egy úszó, Darnyi Tamás győzött a legtöbbször (5), háromszor végzett az élen Balczó András öttusázó, Magyar Zoltán, Berki Krisztián (mindkettő tornász) és Gyurta Dániel úszó. Tizenkét sportág képviselői nyertek, a legtöbbször az úszók (14), őket követik az öttusázók és a tornászok (9).
Ha a csapattagként kiérdemelt elsőségeket is beszámítjuk, senki sem nyert többször Balczó Andrásnál, aki háromszor lett az év férfi sportolója, és ötször volt tagja az év csapatának megválasztott öttusa-válogatottnak is.
Ami a csapatokat illeti, a magyar vízilabda háromszoros olimpiai bajnokai közül Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás hatszor is tagja volt az év csapatának, és ugyancsak hatszoros első a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund, valamint Steinmetz Barnabás is.
Az egyéni győztesek közül Török Ferenc és Storcz Botond nyert később edzőként vagy szövetségi kapitányként. Sőt, Török Ferenc az egyetlen, aki három kategóriában (egyéniben, csapatban és edzőként) is az élen végzett.