Fabio Capello nagyapja Kapelló Eduárd, a himesházi kovács

A Capello család, Guerrinóval, a családfővel

Kapelló Eduárd 24 éves kovács és a vele egykorú Olívó Mária gyermekeként jött a világra Himesházán 1915. június 28-án Guerino, akinek születését személyesen az édesapa jelentette be három nappal később a Baranya megyei falu anyakönyvvezetőjének – derül ki Himesháza internetes adatbázisokban is hozzáférhető születési anyakönyveiből.

Az iratokat vezető Csida Gyula gondos kézírásával nyilvántartásba vett himesházi újszülött nem más, mint Fabio Capello világhírű futballedző édesapja, a helyesen két r-rel írandó Guerrino Capello, akinek későbbi kalandos életéről és hányattatásairól már az M4 Sport – Az Év Sportolója Gáláról írt hétfői cikkünkben említést tettünk, miután Az év edzője díjat Marco Rossi szövetségi kapitánynak átadó olasz klasszis megemlítette, apai vonalon Magyarországról származik. Az 1982-ben elhunyt himesházai felmenő a második világháborúban német fogságba esett és koncentrációs táborba került, csontsoványan tért vissza családjához Pierisbe, a San Canzian d'Isonzóhoz tartozó goriziai faluba, ahol 1946-ban Fabio meglátta a napvilágot.

Vajon miként kerültek a kiváló futballista és edző olasz nagyszülei, Eduardo és Maria a baranyai faluba? Mit tudunk az első világháború idején világra jött Guerrino születési körülményeiről, a család életviszonyairól? Volt-e a házaspárnak más gyermeke is? Meddig maradt Himesházán „Kapelló Eduárd kovács” és családja? Éltek-e a faluban rajtuk kívül még olaszok?

A rendkívül izgalmas kérdésekre a választ Szalánczi Krisztián családfakutatóval kerestük, aki korábban Mark Spitz kilencszeres olimpiai bajnok amerikai úszó magyar gyökereit is segített nekünk felkutatni. A szakember rátalált egy kulcsdokumentumra, amely számos további adattal szolgál Capellóék himesházi életével kapcsolatban: az 1915. július 1-jén kelt keresztelési iratra. Frey János helyi plébános a keresztségben a Guerino Péter József nevet adta az olasz házaspár törvényes fiának és harmadik gyermekének. És itt jön a lényeg: az édesapa Capello Ede (nyilván egyezik az állami iratban Kapelló Eduárdként feltüntetett személlyel) rézműves, pierisi menekült, az édesanya Olivo Mária. Lakhelyként a himesházai „régi községház” szerepel. Keresztszülők: Giraldi Antal S. Cancianó-i menekült (a település valószínűleg San Canzian d'Isonzóval azonosítható), valamint Galesits Antonia monfalconei menekült. A bejegyzés még egy fontos információval szolgál: utólag az Észrevételek rubrikába beírták, hogy Guerrino Capello 1926. október 13-án az olaszországi Pierisben bérmálkozott. Az időszak himesházai anyakönyveinek tanulmányozása további eredményt nem hozott, Eduardo és Maria nem itt házasodott, és más gyermekük sem született a faluban.

De mit olvashatunk ki az említett részletekből?

A régi községháza lakcímmegjelölés arra utal, hogy Capellóék tartózkodása átmeneti lehetett, a házastársakat vélhetőleg a középületben szállásolták el (igaz, egyelőre a himesházai helytörténettel foglalkozó helybelieknek is kihívást jelent az azonosítás, a születési anyakönyvi kivonatban ugyanis „Himesháza 13.” szerepel lakcímként, a régi térképek alapján viszont nevezett épület községháza funkciójáról nem tudni). Az olaszországi bérmálkozási bejegyzés alapján a család a húszas évek közepén már Pierisben élt, amely az iratok szerint az eredeti otthona is volt. Közvetlenül a goriziai környékről származtak a keresztszülők is, amely egyrészt bizonyítja, hogy Capellóék nem egyedül tartózkodtak olaszként Himesházán, másrészt a „menekült” megjegyzéssel összhangban valószínűsíti, hogy az olasz vendégek himesházai megjelenésének okát az első világháború eseményeiben kell keresnünk.

Olaszország 1915 áprilisában a londoni egyezménnyel az antanthoz csatlakozott, május 23-án hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezzel hivatalosan is belépett a háborúba. A lépés közvetlen és súlyos hatással járt Fabio Capello őseinek vidékére, a család baranyai költözésére szinte egy az egyben magyarázatot kapunk a Pécsi Napló 1915. május 26-i cikkéből.

„Tengerparti és olasz határvidéki lakosok elhelyezése Pécsett. Történelmi órákat élünk. Az olasz határokon is dörögnek már az ágyúk. A monarchia az orvtámadással szemben teljes erővel fog lesújtani. Az új háború új hadműveleti körzetet teremtett, amely abban is különbözik az eddigiektől, hogy nagyobb területe tengerpart. Természetes, hogy hadműveleti érdekből, a szabad mozgás érdekéből egyes helyekről a polgári lakosságot el kellett távolítani, minthogy az általuk igénybe vett hely kell a hadsereg elhelyezésére. Az így eltávolított polgári lakosokat a monarchia belsejében helyezik el; Magyarország több városának és vármegyéjének is jutott ezekből a tengerparti és olasz határmenti lakosokból. A belügyminisztérium ma délután telefonon értesítette Nendtvich Andor polgármestert, hogy Pécs város területére ezer ilyen, a monarchia délnyugati részéből való polgári lakost helyeznek el, akik 250-es csoportokban érkeznek majd ide. Ezeket a háború által közvetlenül sújtott szerencsétleneket Pécs falai között kell elhelyezni. Mi, akik abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a háború terheit és szenvedéseit csak közvetve éreztük, hajlékkal fogunk szolgálni az otthonuktól ideszakadt hajléktalanoknak. Az állam ezt nem kívánja ingyen. Minden személy után napi egy korona és öt fillért ád, az élelmezésről a menekültek maguk fognak gondoskodni. Az illetők mindennemű ipari, köz- és magánmunkára, természetesen díjazás mellett, igénybe vehetők. […] Baranya vármegye területén háromezer ilyen tengerparti és határmenti lakost fognak elhelyezni. Egy részük már meg is érkezett.”

Hogy milyen állapotban, arról a Pécsi Újlap 1915. június 8-i száma adott számot.

„A menekülteket az Ujsörgyárban helyezték el. Igen szánalmas látványt nyújtanak és ezért a közönséget arra kérjük, vállalja el egyes családok gondozását fejenként napi 1 korona 5 fillérért. A menekültek legnagyobb része asszony és gyermek.”

Eduardo Capello mégis ott lehetett családjával a kilakoltatott tengerpartiak között, és ha a Dunántúl napilap ugyanaznap megjelent felhívásából indulunk ki, volt miért aggódnia.

„A belügyminiszter valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és a budapesti államrendőrség főkapitányához körrendeletet intézett, amely szerint az olasz állampolgárok összeírásának befejeztével haladéktalanul intézkedések teendők, hogy az összeírt olasz alattvalók közül tartózkodási vagy lakóhelyükről kik távolítandók el és kik helyezendők őrizet alá. Eltávolítandók és internálandók a 18–50 életév közt levő férfiak, nemkülönben korukra való tekintet nélkül azok, kik az olasz hadseregben katonai rangot viseltek.”

A kovács-rézműves olasz családfő további magyarországi sorsa egyelőre felfedezésre vár, ám a fentiek alapján nem sok jót sejtet, hogy frissen bővült családjával a legszebb katonakorban, 24 évesen húzódott meg Himesházán.