No, akkor olimpia? – Szöllősi György jegyzete

Régi lecke, hogy a vesztestől mindenki elfordul, a győztes mellé viszont mindenki odaáll. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a hallatlanul sikeres budapesti atlétikai világbajnokság lelátóján az elmúlt napokban már olyan közéleti szereplőket láthattunk büszkén fényképezkedni, akik nemhogy nem tettek hozzá semmit az elmúlt bő évtized magyar sportfejlesztéseihez, de kifejezetten akadályozták őket. A főpolgármester esetében például megismétlődött az, ami a Puskás Aréna építésekor: a stadionstopot hirdető, az építkezések folytatásának letiltásával fenyegetőző, mindenfélével zsaroló Karácsony Gergely (aki amúgy – éppen úgy, mint a Giro d'Italia budapesti rajtja alkalmával – egyetlen szóval sem köszönte meg a szervezőknek, versenyzőknek, önkénteseknek, hogy milyen nagyszerű hírét keltették a fővárosnak) csak a babérok learatásánál bukkant föl, hiszen ott téblábolt a megnyitón, és a fotót sem mulasztotta el a nemzetközi szövetség elnökével. De nem ő volt az egyedüli emblematikus ellenzéki szelfiző, aki úgy tett, mintha részükről is a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a polgárok itt közös erőfeszítéssel nagy sporteseményeket látnak vendégül, és együtt élvezik a világraszóló versenyek pompás hangulatát. Csak hát mi emlékszünk, hogy ugyanezek az alakok mi mindent összehordtak, amikor teljes erővel akadályozták mindazt, amit Magyarország a sportért tett az elmúlt időszakban. És voltak, nyilván, ellendrukkerek is valamennyien, akik lélegzet-visszafojtva várták, hogy mibe lehet majd belekötni, de az év idei legnagyobb – és most már mondhatjuk: legnagyszerűbb – sporteseményével kapcsolatban mindösszesen abba sikerült, hogy hányadikok vagyunk az atlétikai világranglistán... Miközben érmet nyertünk, évtizedes magyar csúcsok dőltek, hazai kedvencek születtek, magyar családok – nem túlzás – százezrei váltottak jegyet és élvezték a vb-t, sőt tízezrek sportoltak a vb kapcsán.És igen, ez volt talán az utolsó olyan nagy sportesemény, amely még hiányzott ahhoz, hogy Orbán Viktor a vb-re érkező sportdiplomaták és a NOB elnöke előtt mondhassa: „ha nem is egyszerre, de »több darabban« már mi is rendeztünk olimpiát”. És hozzátette: „A tudás és a tapasztalat, amit a szervezőink és a rendezőink most itt összegyűjtöttek, bizonyosan nem vész kárba, és ígérem, lesz még alkalom, hogy ezt újra elővegyék.” Sőt azt is kijelentette, hogy aligha maradhatunk olimpiai nélkül az idők végezetéig. Vasárnap már Németh Balázs, a vb-t szervező cég főnöke is az áhított budapesti olimpiáról posztolt.Csak hát jól tudjuk azt is, hogy a rendezéshez teljes konszenzus szükséges, s legutóbb ezt eléggé el nem ítélhető módon fúrta meg az ezzel az akcióval a semmiből felbukkanó politikai mozgalom. Olyan egyetértés kellene, amilyet az elmúlt napokban átélhetett, aki kilátogatott a hajdani rozsdaövezetben kialakított Nemzeti Atlétikai Központba, és élvezte a száznál is több országból érkező külföldiek és a magyarok vidám dzsemboriját. Ha a lelátón szelfiző, máskor a magyar sporttal olyannyira ellenséges közszereplők részéről ezek már a reménybeli olimpia jegyében mutatott teljes egyetértés első jelei, úgy örüljünk neki mindannyian!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja! A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!