Tollaslabda: Kőrösi Ágnes bronzérmes a magyar nemzetközin

Korábban még mérkőzést sem nyert a tollaslabdázók magyar nemzetközi bajnokságán Kőrösi Ágnes, aki az idei tornán nagyszerű menetelést mutatott be, egymás után búcsúztatta magasan jegyzett riválisait. Elsőként szetthátrányból fordítva nyert az izraeli Heli Neiman ellen, majd könnyedén, két játszmában múlta felül a spanyol Ania Seitent, a péntek esti negyeddöntőben pedig honfitársát, az ötödik kiemelt Sándorházi Vivient búcsúztatta nagy csatában.

Mindez azt is jelentette, hogy szombaton is láthatott magyar tollaslabdázót a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnok telt házas közönsége, Kőrösi pedig a biztos éremszerzés tudatában léphetett pályára – a Gondáné Fórián Csilla, Ádám Krisztina páros 2001-es ezüstérme óta nem volt példa rá, hogy hazai versenyző dobogóra állhasson a viadalon. Az elődöntőben a bolgár Kaloyana Nalbantova következett, aki a selejtezőből került a főtáblára, ahol végig jó formában versenyzett, és többször is borította a papírformát.

Nalbantova a magyar lányt is meglepte hosszú, magas szerváival, Kőrösi hiába próbálta gyorsítani a játékot, az első szettben nem érezte a vonalakat. A rossz kezdés után 10–10-nél utolérte ellenfelét Kőrösi, ám fordítani nem tudott, Nalbantova folyamatosan növelte előnyét. Az első játszmát végül 21–16-ra veszítette el Kőrösi, aki a folytatásban egyre jobb ritmusban játszott, de hiába csinálta meg sokszor a nehezét, a hálónál fájó hibákat követett el. 11–7 után hat bolgár pontra csak egy magyar jutott, innen pedig már nem volt visszaút, Nalbantova 21–12-re a második szettet is megnyerte.

„Maradt bennem némi hiányérzet, mert tudom, hogy képes lettem volna ennél jobb játékra, de örülök, hogy eljutottam az elődöntőig –mondta a találkozó után a 21 éves Kőrösi Ágnes, aki bronzérmet szerzett a magyar nemzetközi bajnokságon.– Sok volt a ki nem kényszerített hiba, amit az izgulás számlájára írok, nem tudtam olyan lendülettel játszani, mint a korábbi mérkőzéseken. Igyekeztem rákényszeríteni a bolgár lányra a gyors játékomat, lapos ütéseimet, de a labdamenetek többségét ő irányította, ezért kissé elbizonytalanodtam. Ha jobban hiszek magamban, máshogy is alakulhatott volna a mérkőzés, de így is szép emlék marad a torna, mert egy sérülésekkel teli időszak után állhattam dobogóra.”