A labdarúgó Bajnokok Ligája árnyékában a másik két kontinentális sorozat, az Európa-liga és az Európa-konferencialiga is eljutott az utolsó mérkőzésig, hiszen már csak a dublini és az athéni döntő van hátra. Vagy mégsem? A Nemzeti Sport görög forrásai szerint a helyi rendőrség nem feltétlen tudja garantálni az utóbbi esemény biztonságát az ősi rivális AEK stadionjában várhatóan kevésbé szívesen szurkoló, inkább hőbörgő Olympiakosz-hívek miatt, így akár Budapest is „beugorhat” rendezőként. A Puskás Arénában volt már El- (2023) és lesz BL-finálé (2026 vagy ’27), miért ne jöhetne az Ekl-é is? S nem ez az egyetlen magyar vonatkozás, hiszen a legnagyobb futballistánk, Puskás Ferenc edzette Panathinaikosz 1971-es BEK-menetelése óta most jutott újra görög klub nemzetközi kupadöntőbe. Más kérdés, hogy a hazai pálya a jelek szerint egyelőre kérdéses.
Az viszont biztos, hogy – újabb magyar kapcsolódási pontként – a Ferencváros a tavaszi nyitányon épp az Olympiakosz ellen búcsúzott két 1–0-s mérkőzéssel, a másik döntőssel, a Fiorentinával pedig még ősszel a csoportban játszott két döntetlent (2–2, 1–1). Ennek ismeretében a kiesés után itthon nagy hangon károgóktól jó szívvel várom a mea culpát: az Ekl-sorozat idei legjobbjaival szemben igenis szépen helytálltak a zöld-fehérek. Mi ebből a tanulság? Legyen bár célpesszimizmus, hurráoptimizmus vagy éppen puszta rosszindulat karakteres véleményünk mozgatórugója, jó, ha kivárjuk a végét az eseményeknek, különben nevetségessé válunk. Ennél is fontosabb, hogy az FTC-nél érzékeljék, mit és mennyit kell tenni ahhoz, hogy újabb szintet lépve eljussanak odáig, mint közelmúltbeli riválisaik.
S utóbbiak közé a történelmet író, immár 49 mérkőzéses veretlenségi szériát összeácsoló Leverkusent szintén bele kell venni, amellyel az előző El-kiírás nyolcaddöntőjében találkozott a Ferencváros, s kapott ki tőle kétszer 2–0-ra. S most hol tart a német rivális? Épp sokkolja a kontinenst verhetetlenségével, már a Bundesliga bajnoka, emellett döntőzik az Európa-ligában és a hazai kupában egyaránt. Hogy az igazi „nagyfiúk” között, a BL-ben mire megy, az a következő idény zenéje, de abban megegyezhetünk, szépen kinőtte magát a Fradi-meccsek óta. Egyszóval a példa adva van, testközelből megtapasztalható, s adja Isten, hogy a helytállást már bravúr is kövesse.
