Anton Tagliaferro 1959. augusztus 12-én született Máltán. Tizenkilenc éves koráig élt a szigetországban, majd egy másik szigetországba költözött. Tanulmányait ugyanis Angliában folytatta, ám a műszaki egyetem már annyi terhet rótt rá, hogy az odahaza még lelkesen űzött futballal fel kellett hagynia. A munka viszont belefért az idejébe: még a huszonhármat sem töltötte be, amikor az egyik neves londoni cég alkalmazta. Újabb három esztendő elteltével azonban fogta magát, és „átruccant" Ausztráliába. Azóta is ott él, a kontinens száz leggazdagabb embere között emlegetik.
A labdarúgástól ugyanakkor semmi pénzért nem szakadna el. Tíz éve történt, hogy a családjával Máltán nyaralt, és ha már erre járt, megmutatta a kisfiának, hol rúgta a labdát tizenévesen. Amikor belépett a Balzan FC klubházába, elsőként az épp a kávéját szürcsölő volt edzőjét pillantotta meg. Addig-addig beszélgettek, amíg a tréner meggyőzte, támogassa a klubot. Anton Tagliaferro előbb mezszponzorként tért vissza a Balzanhoz, majd – három esztendő múltán – megvette az egyesületet. Az addig az első és másodosztály között liftező csapat ezt követően csak felfelé ment, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy két éve a negyedik, tavaly a harmadik, legutóbb pedig a második helyen zárta a Premier League-et (mármint a máltai bajnokságot...). S mint azt a sydneyi AC Milan Akadémiát is a tulajdonának valló Anton Tagliaferro a Videoton elöljáróival tudatta a két vezérkar hétfő esti közös vacsoráján, jövőre már bajnoki címet akar ünnepelni.
Keddre, nem titkoltan, „csupán" továbbjutást remélt – úgy bizony, szentül hitt abban, hogy a kétgólos előnnyel Paolába érkező Vidinek melege lehet. Mondjuk, az is volt: a kezdés előtt egy órával a játéktérre sétáló UEFA-ellenőr negyven Celsius-fokot mért... Ha hozzátesszük, hogy Norvégiából érkezett, nem csoda, hogy a pályáról lejövet nagyokat fújtatott. A magyar együttes közben bosszankodott kissé, no nem a hőség miatt, hanem mert a házigazdák nem locsolták fel a pályát. Igaz, nem is ígérték, hogy fellocsolják, hiszen bevallottan abban bíztak, a kőkemény talaj a malmukra hajtja a vizet...A harmadik percben jött is a hideg zuhany: Juhász Roland röviden szabadított fel, a máltaiak két húzásból a Videoton kapuja előtt voltak, és Bojan Kaljevics nem is hibázta el a ziccert. Tíz perc kellett ahhoz, hogy a sokkból magukhoz térjenek a piros-kékek: Marko Scsepovics egy percen belül kétszer lőtt kapura, az első kísérlete után még szögletre pattant a labda, a másodikat követően már szerencsére Géresi Krisztián elé, akinek nem volt más dolga, mint az üres kapuba helyezni. Ez felért egy levél nyugtatóval, onnantól fogva a Videoton átvette az irányítást, és a 23. percben a vezetést is: az első fehérvári gólnál is kulcspasszal jelentkező Danko Lazovics szenzációs átadással hozta helyzetbe Scsepovicsot, aki a harmadik lehetőségét már nem rontotta el – a kapus lábai között passzolt a kapuba.
Az ivószünet után a pályára visszatérve visszavett valamelyest a tempóból a továbbjutást az első félidő első felében gyakorlatilag lerendező Vidi, de a labdát járatva így is könnyedén őrizte az előnyét, mi több, Danko Lazovics is megszerezhette volna a maga gólját, ám előbb a kapufára lőtt, majd fölé fejelt. Még egy-egy helyzet belefért itt is, ott is, aztán felhangzott a játékrész végét jelző sípszó – nem akadt olyan ember a Hibernians Stadionban, aki ne örült volna ennek, hacsak Anton Tagliaferro nem dühöngött kicsit...
Az 56. percben némi derű költözhetett a tulajdonos arcára, mert Alfred Effiong kihasználta, hogy a teljes fehérvári védelem lecövekelt, 2–2-re módosította az állást. Ez már Marko Nikolicsnak nem tetszett, nyomban változtatott, Géresi Krisztián helyére Kovács Istvánt küldte be, akit a párharc első felvonásán a macedón bíró nem engedett pályára lépni, mondván, túl kemény a sportgipsze – ugyanerre a szlovák sporttárs már rábólintott. Nem is szállt be rosszul a középpályás, ám a főszerepet Juhász Roland vállalta magára: a mindenáron javítani akaró csapatkapitány első veszélyes fejesét követően még mentettek a gólvonalról, a másodiknál már nem – a 80. percben megint vezetett a Videoton. Fájdalom, az előnyét nem tudta megtartani, mert Bojan Kaljevics büntetőből döntetlenre mentette a meccset, így a végén a Balzan a döntetlennek örülhetett... A Videoton 5–3-as összesítéssel jutott tovább, folytatás jövő héten – de addig csütörtökön kiderül, hogy az észt Nomme Kalju vagy a feröeri B36 Tórshavn ellen.
Pironkodva lehet csak leírni: az már keményebb dió lesz.
A MÉRKŐZÉS GÓLJAI
EURÓPA-LIGA
1. SELEJTEZŐKÖR, VISSZAVÁGÓ
Balzan (máltai)–Videoton FC (magyar) 3–3 (Kaljevics 3., 86. – 11-esből, Effiong 56., ill. Géresi 15., Scsepovics 23., Juhász R. 80.)
Továbbjutott: 5–3-as összesítéssel a Videoton.
A meccs online közvetítését ide kattintva lehet megtekinteni.