Voltunk, vagyunk, leszünk – Sinkovics Gábor jegyzete

SINKOVICS GÁBORSINKOVICS GÁBOR
Vágólapra másolva!
2017.08.03. 23:53

Stopira táncol, mintha a közelben, a Váli-völgyben nyomná a rock and rollt Iggy Pop. A közönség talpon, a labda a Bordeaux hálójában, a pillanat felejthetetlen. A meccs izgalmas, vérnyomást pumpáló, a magyar csapat irányít, diktálja a tempót és alakítja ki a helyzeteket.

Játszik a Vidi.

Játszik és immár vezet, továbbjutásra áll. A közönség tombol, de a többség még mindig óvatos. Annyiszor, de annyiszor pofára estünk már. Ez járhat a fejekben, de a szünet után folytatódik a fehérvári dominancia, és az ember időnként nem hisz a szemének. Egy francia élcsapat ellen mutatja meg a Vidi a magyarok istenét. Mintha halottaiból támadt volna föl erre az estére a magyar futball. A mi lesajnált, agyonkritizált, megszámlálhatatlan alkalommal eltemetett kedvenc sportágunk.

Játszik a Vidi.

S ahogy telik az idő, már múlik a félelem, mert a labda fehérvári lábakon jár és szinte táncol, mint Stopira a gól után. Jó ezt nézni. Különleges élmény belefeledkezni. Mert még nagyon is friss az emlék, ahogyan a Beitar a Vasassal, a Hapoel Beer-Seva a Honvéddal, a Midtjylland a Fradival bánt el itthon.

Játszi könnyedséggel.

De a Videoton most erőt mutat. Erőt, tudatosságot, szervezettséget. S már egyre többen mondják, szinte kiabálják ebben a míves kis felcsúti arénában, ha egy nevesincs luxemburgi csapatnak sikerült továbbjutnia a híres Rangers ellen, ha a litván Suduva jobbnak bizonyulhatott a svájci Sionnál, nekünk, magyaroknak miért ne sikerülhetne.

Székesfehérváron mindent elkövettek azért, hogy ilyen élményben legyen részünk. Minőségi, hazai szinten drága légiósokat szerződtettek, ha a csapatnak nem ment, francia, norvég szakembertől búcsúztak, ideális feltételeket teremtettek, profi klubbá váltak. Ennél többet ma Magyarországon nem várhatunk el – ez a maximum, ez a csúcs.

És ez most továbbjutást ért. A befektetett pénz, energia sikert hozott.

Emlékezetes győzelmet, amelyről évek múltán ugyanúgy lehet beszélni, mint amikor Csongrádi Ferenc, Vadász Imre, Szabó József, Májer Lajos és a többiek elbúcsúztatták a Paris Saint-Germaint.

Franciaországban már nagyon is jól tudják, mit jelent az, hogy Videoton.

Mi pedig itthon kapaszkodunk a Vidi sikerébe, és újra elhitetjük magunkkal, hogy voltunk, vagyunk, leszünk…

Hogy a magyar futball mellékszereplőként, de még mindig színpadon van.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik