A Hold után jöhet a Mars – Moncz Attila publicisztikája

Amikor nyolc évvel ezelőtt Eliud Kipchoge először próbálkozott meg azzal, hogy két órán belül lefussa a maratonit, a projektet finanszírozó Nike egyik vezetője azt találta mondani, ez olyan, mintha a Holdra szállást szeretné valaki megkísérelni. Elsőre nem is jött össze, de itt legalább nem kellett nyolc esztendőt várni a győzelemre, mint a John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök által 1961-ben meghirdetett Apollo-program esetében, amit 1969-ben vitt sikerre Neil Armstrong. Kipchoge 2019. október 12-én az „Ineos 1:59 Challenge” keretében, javarészt mesterségesen kialakított körülmények között, az űrtechnológiát igénybe véve 1:59:41 óra alatt teljesítette a maratonit. (Az időt természetesen nem lehetett hivatalos rekordként hitelesíteni, a jelenlegi legjobb idő 2:00:35, 2023 októberében érte el Kelvin Kiptum.)

A Royal Society Open Science című lap legújabb feltevése szerint pályaatlétikában pedig 3:59.37 percre vagyunk a Holdra lépéstől. Esetleg, teszem hozzá én, a Marstól. Merthogy – szigorúan elméleti alapon – ennyi idő alatt képes egy nő lefutni egy mérföldet. Oké, nem egy hétköznapi versenyző, hanem Faith Kipyegon, minden idők talán legjobb középtávfutónője, az 1500 méter háromszoros olimpiai bajnoka teheti meg ezt. De akkor is. A hölgyek közül Diane Leather 1954-ben hozta öt percen belülire a mérföld világcsúcsát, azóta gyorsult annyit az emberiség, illetve fejlődött annyira a technika és a tudomány, hogy érdemes arról beszélgetni, 1609 métert meg lehet tenni egy perccel gyorsabban is. A 71 évnyi különbség más szempontból is érdekes, ugyanis a férfiak éppen 1954-ben hozták be négy perc alá az egymérföldes futás rekordját. Hogy ez mit jelentett akkoriban? Óriási hajszát, többen is bejelentették a csúcskísérletet, közülük Roger Bannister járt végül sikerrel. Élő televíziós közvetítés mellett (figyelem, nem 2025-öt írtak, amikor gyakorlatilag minden sportesemény látható valamilyen platformon!), az 1924-es olimpia sprintkirályának, a Tűzszekerek című film egyik ihletőjének, Harold Abrahamsnek a kommentálásával.

Hogy Kipyegon esetleges futását kíséri-e majd ekkora médiafigyelem, netán valamelyik sportszergyártó itt is vállalja a kétharmad részben PR-szagú és csak 33 százalékban tudományos kísérlet költségvetését, azt nem tudni. De tény, ott van az asztalon egy többoldalas tanulmány, amely Rodger Kram, a Colorado Boulder Egyetem professzora vezetésével készült, és amelyről Michael Joyner, a Mayo Clinic szakértője azt mondta: „…nagyon komoly munka”. Csak hogy őket elhelyezzük a térképen: Kram tagja volt a Kipchoge-kísérlet körül ügyködő csapatnak, kollégája pedig 1991-ben elsőként írta le, hogy elméletben lehetséges két órán belül futni a maratonit. Akkor 2:06:50 óra volt a világ legjobb ideje a több mint 42 kilométeres távon. Most a női csúcs egy mérföldön 4:07.64 perc. Ha szigorúan matematikai alapon nézzük, a maratonin 5.6 százalékos javulás kellett, a női mérföldön „elég” ennek a fele is és megvan a cél. Ha csak ennyi lenne a tézis háttere, vélhetően a legtöbb edző legfeljebb egy sikítófrász kíséretében elhajtaná a tudósokat.

De nem ennyi. A kutatócsoport Kipyegon 2023-as, világcsúcsot érő monacói futásából indult ki. A kenyai sztár csaknem 30 fokban, az utolsó 600 métert egyedül rohanva tette meg az egy mérföldet. És innen kezdődött az optimalizálás. Időjárásban, iramban, segítőkben, mindenben. A hőmérsékletre, illetve a páratartalomra kevesebb ráhatásunk van, ezen területeken sokkal inkább bízni kell a szerencsében, de az irammenők létszámát, elhelyezkedését és tempóját igenis lehet alakítani. Ha például Kipyegon előtt és mögött egyaránt 1.2 méterrel elhelyezkedve futnak a nyulak, önmagában 72 százalékkal csökkentették volna a légellenállást. Másik teljesítményfokozóként pedig ott a lehetőség, hogy a tempómenőket 800 méter után lecserélik. „Számításaink azt sugallják, jelentősen, de észszerűen javított aerodinamikai huzattal Kipyegon áttörheti a négyperces határt. Ha minden megvalósul, 3:59.37 percet futhat” – fogalmaztak a tudósok, feltételezve persze, hogy a cipők terén is jön még egy „kvantumugrás”.

Trevor Painter, a 800 méteren olimpiai bajnok Keely Hodgkinson edzője szerint a technológiai fejlődésre lehet alapozni, az év elején náluk is jártak a Nike szakemberei, és olyan cipőket „húztak elő”, amelyek segítségével körönként is lehet tizedeket javítani hosszabb távokon. „Kipyegon nyolcszázon eddig 1:57-et futott, de megfelelő versenyen valószínűleg 1:55-re is képes. Cipőjavítással és férfi irammenőkkel lehetséges, hogy mérföldön bemegy négy perc alá. A versenyei második felét gyakran egyedül futja, szóval, sohasem lehet tudni” – mondta Painter.

Steve Magness edző, az „A futás tudománya” című könyv szerzője szerint a kétórás maratoni miatt kizárni már semmit sem lehet, de azért ez a cél nagyon távolinak tűnik. Oké, jön az új cipő, átalakul az irammenés, de előbb 4:02-4:03 környékére kellene megérkezni, hogy azt lehessen mondani, van esély. De ahhoz olyan nyolcszázra is szükség van, amilyet a sötét nyolcvanas évek, Jarmila Kratochvílová és Nagyezsda Olizarenko óta senki sem tudott, azaz szinte 1:53-as két kört illik repeszteni. „Történelmileg jók az elképzelések. De azért a papír és a valóság között nagy a különbség” – jegyezte meg. Azt egyébként Magness mellett Joyner is nagyon szeretné, ha Kipyegon legalább megpróbálná az álomhatár átlépését. „Remélem, belevág. És ha 4:03-at vagy 4:04-et fut, az aligha számít kudarcnak, nem igaz?” – mondta Joyner.

Ugyanakkor még egy részről nem szabad elfeledkezni, a fej szerepéről. Még nekem, az egykori hobbifutónak is folyamatosan figyelnem kellett, illetve győzködnöm magamat, hogy tudok nyolc percnél jobb kilométereket futni, de ugye arra sokan képesek az emberiségből. Akkor mit tegyen az, aki olyat szeretne elérni, amit előtte soha senki és vélhetően az ő életében más senki. Mike Gratton, az 1983-as londoni maratoni győztese egy interjúban érzékeltette az ezzel kapcsolatos nehézségeket: „Amikor maratonit futsz, egy bizonyos ponton nagyon fáj, de meg kell verned az elmédet, hogy elhidd, még mindig elérheted a célodat. Gyakran előfordul, hogy amikor az emberek tempója visszaesik, egyszerűen összeomlanak.”

A mérföld esetén ugyan nem kilométerekről beszélgetünk, de négy egymás után „szerkesztett” körről igen. Az egyszerűség kedvéért: minden kört percen belül kell futni. Teljes sprintben Marita Koch világcsúcsa 47.60 másodperc, ennek figyelembevételével, „normál” sprintben kell közlekedni négy körön át. Ilyen nincs. Bár az is igaz, gyerekként azt mondtam, rúdugrásban sohasem jutnak át a hat méteren. Szergej Bubka 1985-ben megoldotta, Armand Duplantis pedig már a 630 centi felé nyomul erőteljesen, és idő kérdése, mikor éri el. Azt sem hittem el, hogy kétszázon Michael Johnson 19.32 másodpercét felül-, illetve esetünkben alul lehet múlni. Usain Bolt 19.19-cel hagyta abba.

Na de ha valaki megdönti Javier Sotomayor magasugrásban lassan 32 éve felállított 245 centis csúcsát, netán jobbat fut Kratochvílová több mint négy évtizede nyolcszázon elért 1:53.28 perces idejénél, akkor tényleg feladom. Akkor el kell hinni, hogy az emberi és technológiai fejlődésnek nincs határa. Addig csak közelíteni tudunk hozzá, elérni talán nem.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!