TALÁLATOK A(Z) alapvonal CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Tragédia tehát nem történt a Liverpoollal, azt viszont mindenképp érdemes taglalni a példája kapcsán, mennyit is ért valójában az első kiemelés a Bajnokok Ligájában.

ALAPVONAL. Mert amellett, hogy kettős érintés esetén nem vizsgálja a szándékosságot, túlzottan is büntet. Adódik, hogy ilyenkor meg kellene ismételtetni a tizenegyest. Miként, ha a kapus a lövés pillanata előtt elhagyja a gólvonalat (ez ugyancsak tilos), és ennek köszönhetően véd, ugyancsak nem ítélnek gólt, hanem következik a második kísérlet.

ALAPVONAL. Oké, jön az új cipő, átalakul az irammenés, de előbb 4:02-4:03 környékére kellene megérkezni, hogy azt lehessen mondani, van esély.

ALAPVONAL. Az ember viszont azt gondolná, hogy a jövőre mindenki gondol, sokan nemcsak a sajátjukéra, hanem szélesebb körben látva, akár másokéra is, de fogalmazzunk úgy, a férfi kardvívás jövőjére azért a fegyvernemben dolgozóknak minimum illik figyelniük.

ALAPVONAL. A labdarúgás, általában a sport igazságosságáról alkotott meggyőződésünket mindig alapvetően befolyásolja, hogy épp melyik végén állunk a »dolognak«.

ALAPVONAL. Úgy hiszem, a 2024–2025-ös Premier League-mezőny első 16 (!) helyezettje mind versenyben lenne a Bajnokok Ligája-indulásért a többi elitligában (legyen az Serie A, Bundesliga, La Liga vagy Ligue 1), amire bizonyítékunk sosem lesz, de már ennek a lehetősége is borzasztóan káros.

ALAPVONAL. Egyetemi tananyag is, hogy olykor érdemes szembemenni a mainstreammel, olyat tenni, amire sokan, sok helyen felkapják a fejüket. Ilyen volt, amikor a mezreklám ellen sokáig tiltakozó Barcelona futballcsapata először egy tengerentúli túrán járult hozzá a hasonló szponzorációhoz, méghozzá egy regionális sörreklám »képében«.

ALAPVONAL. „A magyar és az egyetemes úszósport egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakját pályafutása lezárásakor úszóként kell és lehet értékelni.”

ALAPVONAL. „Szomorú nap egy focista számára, amikor azt hiszi, nincs már mit javítani a játékán.”

ALAPVONAL. 2024-gyel ellentétben 2025-ben nincs olimpia, nincs paralimpia, nincs labdarúgó Európa-bajnokság, ám mindez még véletlenül sem jelenti azt, hogy híján lennénk a jelentős sporteseményeknek, figyelemre méltó megméretéseknek.

ALAPVONAL. Attól kezdve ólomsúlyú Alekszejevként csapkodtam a fát a csűrben – ahogy az a képaláírásban szerepel: mint a répát – észre sem véve a rám ereszkedő alkonyatot.

ALAPVONAL. Az a legfontosabb, hogy egyre több olyan együttest látok, ahol szanálják a nem megfelelő minőségű importot, és a magyar játékosok kerülnek előtérbe.

ALAPVONAL. Az élsportban mindenki azon van, hogy tanuljon a vereségből, a hibából. Minden elbukott küzdelem után az a házi feladat, hogy kijavítsuk a hibákat.

ALAPVONAL. A hálára gondolok. Ami, jól tudom, nem divat mostanság, a futballban különösen nem. A témát boncolgató szakértők megállapítják, hogy elméletileg jelen lehet, de ne kergessünk illúziókat. Elméletileg és lehet – tehát a gyakorlatban alig és csak feltételes módban. Az érzelmi kötődés, a hűség ritka, de nem is követelmény, a döntéseket a pénz és az eredmény motiválja.

ALAPVONAL. No meg azért, mert utóbbi viadalon az »alapszakasz« határozza meg a végső sorrendet, a BL-ben ellenben csak azután jön a java, az egyenes kiesés. És roppantul csodálkoznék, ha az új módi érdemben átrendezné a legjobb nyolc már-már kőbe véshető összetételét. Mert bár szólamként jól hangzik, de a kontinentális szövetségnek eszében sincs, hogy a kicsiknek kedvezzen.

ALAPVONAL. »Nevetnem kell, valahányszor felidézem azokat a perceket – mesélte évtizedekkel később Mihaela Penes gerelyhajító olimpiai bajnok – Legszívesebben megkértem volna a hangosbemondót, ismételje meg, amit mondott, annyira hihetetlen volt az egész.«