ALAPVONAL. Az élsportban mindenki azon van, hogy tanuljon a vereségből, a hibából. Minden elbukott küzdelem után az a házi feladat, hogy kijavítsuk a hibákat.
Az utókorra várva – Malonyai Péter publicisztikája
ALAPVONAL. A hálára gondolok. Ami, jól tudom, nem divat mostanság, a futballban különösen nem. A témát boncolgató szakértők megállapítják, hogy elméletileg jelen lehet, de ne kergessünk illúziókat. Elméletileg és lehet – tehát a gyakorlatban alig és csak feltételes módban. Az érzelmi kötődés, a hűség ritka, de nem is követelmény, a döntéseket a pénz és az eredmény motiválja.
ALAPVONAL. No meg azért, mert utóbbi viadalon az »alapszakasz« határozza meg a végső sorrendet, a BL-ben ellenben csak azután jön a java, az egyenes kiesés. És roppantul csodálkoznék, ha az új módi érdemben átrendezné a legjobb nyolc már-már kőbe véshető összetételét. Mert bár szólamként jól hangzik, de a kontinentális szövetségnek eszében sincs, hogy a kicsiknek kedvezzen.
ALAPVONAL. »Nevetnem kell, valahányszor felidézem azokat a perceket – mesélte évtizedekkel később Mihaela Penes gerelyhajító olimpiai bajnok – Legszívesebben megkértem volna a hangosbemondót, ismételje meg, amit mondott, annyira hihetetlen volt az egész.«