Vízen, majd szárazon – Ballai Attila publicisztikája
ALAPVONAL. „A magyar és az egyetemes úszósport egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakját pályafutása lezárásakor úszóként kell és lehet értékelni.”
ALAPVONAL. 2024-gyel ellentétben 2025-ben nincs olimpia, nincs paralimpia, nincs labdarúgó Európa-bajnokság, ám mindez még véletlenül sem jelenti azt, hogy híján lennénk a jelentős sporteseményeknek, figyelemre méltó megméretéseknek.
ALAPVONAL. Attól kezdve ólomsúlyú Alekszejevként csapkodtam a fát a csűrben – ahogy az a képaláírásban szerepel: mint a répát – észre sem véve a rám ereszkedő alkonyatot.
Hasznos versenyfutás – Bobory Balázs publicisztikája
ALAPVONAL. Az a legfontosabb, hogy egyre több olyan együttest látok, ahol szanálják a nem megfelelő minőségű importot, és a magyar játékosok kerülnek előtérbe.
ALAPVONAL. Az élsportban mindenki azon van, hogy tanuljon a vereségből, a hibából. Minden elbukott küzdelem után az a házi feladat, hogy kijavítsuk a hibákat.
Az utókorra várva – Malonyai Péter publicisztikája
ALAPVONAL. A hálára gondolok. Ami, jól tudom, nem divat mostanság, a futballban különösen nem. A témát boncolgató szakértők megállapítják, hogy elméletileg jelen lehet, de ne kergessünk illúziókat. Elméletileg és lehet – tehát a gyakorlatban alig és csak feltételes módban. Az érzelmi kötődés, a hűség ritka, de nem is követelmény, a döntéseket a pénz és az eredmény motiválja.
ALAPVONAL. No meg azért, mert utóbbi viadalon az »alapszakasz« határozza meg a végső sorrendet, a BL-ben ellenben csak azután jön a java, az egyenes kiesés. És roppantul csodálkoznék, ha az új módi érdemben átrendezné a legjobb nyolc már-már kőbe véshető összetételét. Mert bár szólamként jól hangzik, de a kontinentális szövetségnek eszében sincs, hogy a kicsiknek kedvezzen.
ALAPVONAL. »Nevetnem kell, valahányszor felidézem azokat a perceket – mesélte évtizedekkel később Mihaela Penes gerelyhajító olimpiai bajnok – Legszívesebben megkértem volna a hangosbemondót, ismételje meg, amit mondott, annyira hihetetlen volt az egész.«