Irány a Littler-stadion! – Moncz Attila publicisztikája

ALIGHA NAGY TITOK, hogy nemzeti kultúránként eltérő a sportágak és sportolók iránti rajongás, illetve ezzel kapcsolatban a tisztelet kifejezése. Amíg Magyarországon például csapatban a labdarúgás – ha van eredmény – mindent képes vinni, egyéniben pedig az új csodák helyett inkább a hagyományos „nagy” sportágak elismerése a jellemző, addig Németországban lazán lehet egy evezős vagy egy súlylökő az év sportolója, olimpiai bajnok bobos pedig egy „dzsungelvalóságshow” résztvevője. Anglia pedig ebből a szempontból is külön kaszt. Azt mivel mással lehet magyarázni, hogy egy 18 éves (!) dartsvilágbajnokról (!!) egy élvonalbeli rögbicsapat, a háromszoros bajnok Warrington Wolves elnevezze a stadionját?! Rendben, csak egy mérkőzés erejéig, a február 21-i, Catalans Dragons elleni szezonnyitóra, de hol máshol lehet ilyet elképzelni? Hogy a szponzor (esetünkben a Halliwell Jones autókereskedés) áldását adja a tervre, miszerint a rajton ne a Halliwell Jones Stadiumba vonuljanak be a csapatok (a dartsfenomén vezetésével!), hanem a Luke Littler Stadiumba?

Bevallom, a sport kapcsán nagyon szívesen olvasok különlegességekről, de az ilyen egynapos keresztelő még engem is meglepett. Amikor erről beszélgettem a sport gazdasági kérdéseiben eléggé jártas András Krisztina egyetemi docenssel, megnyugodtam, mert ő sem hallott hasonlóról. Akkor talán nem bennem, bennünk van a hiba. Amondó volt, egyetemi tananyag is, hogy olykor érdemes szembemenni a mainstreammel, olyat tenni, amire sokan, sok helyen felkapják a fejüket. Ilyen volt, amikor a mezreklám ellen sokáig tiltakozó Barcelona futballcsapata először egy tengerentúli túrán járult hozzá a hasonló szponzorációhoz, méghozzá egy regionális sörreklám „képében”. Az UNICEF csak azt követően jött, ma pedig már a katalán klub az egyik éllovas a gazdasági fősodorban ezen a téren.

Egy-egy ilyen újítással ugyanakkor járhat annyi extra figyelem, pozitív hír és képzettársítás, hogy annak a hatása a mérleget nem várt állásba billenti. A Warrington, Littler frigyben is vélhetően az eredeti névszponzor megmérte, milyen hatása lehet rá, a környezetére és a megítélésére a rövid életű csere. És arra jött rá, hogy az ügy összhatása a vállalat életében előremutató. Hiszen egy helyi srác, a warringtoni születésű Littler dicsőülhet meg ezáltal és emelkedhet végérvényesen a másik két itteni hérosz, a zsoké Steve Donoghue, valamint az angol rögbiválogatottal világkupát – nem összekeverendő a világbajnoksággal! – nyerő edző, Jim Challinor mellé a hierarchia csúcsára. Az pedig reklámnak sem utolsó, hogy az ő engedélye is kellett ahhoz, hogy Littler a stadionban parádézzon a januárban elnyert Sid Waddell-trófeával, amit korábban csak egy helyen, a manchesteri Old Traffordban mutatott meg sportközegben. Gondoljunk bele, milyen érzés Warringtonban, hogy az ottani stadiont egy lapon lehet emlegetni „Az álmok színházával”, a labdarúgás egyik szentélyével…

Ráadásul az esettel kapcsolatban tett nyilatkozatok mögött nem kell hamisságot, udvariasságot keresni. Littler régóta jár ide meccsre, még nem volt világbajnok, de már többször megfordult edzésen is, illetve evett együtt a csapattal, így az ő meghatottsága abszolút „adható”: „Egy álom vált valóra, hogy a klub, amelynek fiatal korom óta szurkolója vagyok, úgy döntött, egy estére rólam nevezi el a stadiont. Óriási megtiszteltetés, nem lehetek eléggé hálás érte.” Ugyanez igaz Sam Burgess vezetőedzőre, aki szerint csapatára főképp Littler nyomás alatti viselkedése lehet inspiráló, míg Karl Fitzpatrick, a klub főigazgatója szerint egy igazi warringtoni ennél méltóbb módon nem tiszteleghet a már világszinten is népszerű helyi nagyság előtt.

Az ilyen ügylet mögött nem kell második szándékot keresni, legfeljebb sokadikat, és ez bőven belefér az angol sportkultúrába. Azt viszont nem tudom, miképp számolnak el például a nemzeti rögbistadion, Twickenham átnevezésével. A több mint nyolcvanezres aréna tavaly augusztusig Twickenham Stadium volt és kész. Azóta Allianz Stadium. Hivatalosan azért, hogy még több és nagyobb szurkolói élményben részesüljenek a kilátogatók, különösen a 2027-re tervezett, 300 millió fontos felújítás után. Nem hivatalosan pedig azért, mert a szövetség nehéz gazdasági helyzetbe sodródott, és nem jön rosszul a biztosítási konszern tíz év alatt fizetendő 100 millió fontja. Csak azt bárki is el tudja képzelni, hogy a Wembley vagy Wimbledon más néven fusson, ha már szigetországi „keresztelőkről” értekezünk?! Twickenham 1907-től tavaly augusztusig kitartott. Az Allianz portfolóiójába pedig tökéletesen illett a világ leghíresebb rögbistadionja, így már a fél tucatot is túllépte a cég ilyen jellegű megállapodásainak száma.

Persze, gazdasági megfontolásból ennél általunk jóval ismertebb létesítményeket is átneveztek, hol szigorúan gazdasági megfontolásból (ugye mindenkinek megvan a barcelonai Spotify Camp Nou?), hol pedig egyszerűsítésből (a Real Madridnál a hivatalos honlap szerint már csak Bernabéu a stadion neve, a legendás elnök keresztneve eltűnt). A mindent piacosító Egyesült Államokban viszont semmiféle titkot sem csinálnak a névadókból, üzlet az egész. A legfrissebb példa a Houston Astros base­ballcsapatáé, amely 2025. január elsejétől 15 évig a Daikin Parkban játszik az MLB-ben. Az üzlet természetesen százmilliós nagyságrendű, naná, hogy dollárban. A Daikinnak (amely Európában is jelen van, többek között a kézilabda Bundesliga névadó szponzora) pedig bőven megéri ez. Nem csupán az évi 81 hazai alapszakasz-mérkőzés miatt, hanem mert így tud szerves és elfogadott része lenni a helyi közösségnek. Ha már egyszer az amerikai központja Houstonban van és úgy tízezer embernek ad munkát, íme, még egy terület, ahol megmutathatja, mennyire fontos neki a város.

Ugyanakkor az ilyen jellegű ügyletekre több nagy szövetség is fittyet hány, mondván, a névadótól nem a mi kasszánkba csorog a pénz, így itt ez tilos. Higgye el mindenki, ha náluk is csilingelne a kassza, semmilyen aggály sem lenne. Elég csak arra gondolni, hogy a 2026-os labdarúgó-világbajnokság kapcsán a FIFA majd az összes amerikai, kanadai és mexikói arénát átkereszteli. Hiába ismeri például mindenki a New England Patriots NFL-csapatának otthont adó létesítményt Gillette Stadiumként, a jövő nyáron Boston Stadiumként látjuk viszont, ahogyan lesz ott Atlanta Stadium (Mercedes-Benz helyett) vagy Dallas Stadium (nem pedig AT&T Stadium). Csak ezek a cégek nincsenek a FIFA hivatalos partnerei között. Ha belépnek, azonnal mehet minden (a jelenlegi szabály átírása formalitás), elvégre a FIFA-nál kevés pénz­éhesebb sportszervezet van a földön. Csak addig a pontig ők az erősek. Ahol viszont nem gazdasági társaság a névadó, ott megbukik a roppant kreatív „városnév+stadion” kombináció. Ezt már az egyik tagszervezet, az UEFA által szervezett tavalyi labdarúgó Európa-bajnokságon is átélhettük Berlinben és Hamburgban. Ott mindenki továbbra is az Olimpiai Stadionba, illetve a Volks­parkstadionba ment meccsre, miközben például egy Bayern-szurkoló a megszokott Allianz Arena helyett mehetett a Fussball Arena Münchenbe. Ugyanazzal a metróval, ugyanazon a járdán, ugyanazon a bejáraton keresztül, mint hétköznaponként.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!